KULTer.hu -
64910
home,page-template-default,page,page-id-64910,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Recent Posts

  • Ruzsonyi Gergely:
    Öt album, tíz dal, egy Noel Gallagher

    November 24-én jelent meg Noel Gallagher új, Who Built the Moon című LP-je. Ennek apropójából a legendás manchesteri dalszerző tíz (szerintem) legjobb alkotását vettem sorba, és nem véletlen, hogy kilencből csupán öt albumról szerepel szám a listán. Lássuk be,

  • Varga Ákos:
    Akit hőssé tettek

    Eljutottunk odáig, hogy a „magyar film” nem lehet szitokszó többé: szerzői filmjeinket újra elismerik, a nagyközönséget megcélzó zsánerközeli munkák többsége pedig képes a minőségi szórakoztatásra. Antal Nimród magyarországi visszatérése, A Viszkis a jó példák sorát erősíti.

  • Szénási Miklós:
    Mint aki lassítót szedett

    Nem akartak sem túl későn, sem túl korán indulni. Nyolc, negyed kilenc, ebben maradtak. Jancsiék odakanyarodtak a házukhoz, szóltak, jöhetnek. Készen vagytok, kérdezte Andika. Nevettek, végre eljött ez a nap. Hoztunk bort, és lesz egy kis meglepetés is, mondta

  • Nagygéci Kovács József:
    Ki olvassa

    Ha nem számítjuk a tavaly megjelent válogatást, Kemény Istvánnak öt évvel ezelőtt jelent meg utoljára könyve. Akkor A királynál címmel egy tőle megszokott színvonalú, erős (és súlyos) darabokkal teljes verseskötetet kaptak az olvasók. Azóta megjelent egy remek tanulmánygyűjtemény róla

  • Hartay Csaba:
    Hartay Csaba kisprózája

    Tízéves kisfiú, tízdekás bodorka Bodorka volt. Vagy vörösszárnyú keszeg. Az emlékezet kipirosítja azokat az uszonyokat. Élénkpiros ragyogás, így él bennem. Apám szimatszatyra a vállamon, benne zsebpeca és egy legumizott tejfölös flakonban trágyagiliszta. Nem voltak akkor még kerékpárutak. Kerékpárok sem

  • Wagner Sára:
    „A szakma Tomija”

    Gerendás „a szakma Tomijának” nevezte Somló Tamást a november 27-i Somló Cirqsz ráadás koncerten. Hangsúlyozta, hogy kevés ember van, aki miatt a magyar zene képviselői olyan formán összegyűlnek, ahogy nyáron a Szigeten tették, most pedig az Akváriumban.

  • Ruzsonyi Gergely:
    Kávéháznyi századforduló

    A Szajna helyett a Duna felé ballagok éppen. Szokatlanul sokan álldogálnak a Szabad Sajtó úton a Szerzetesi Hittudományi Főiskola épülete előtt november 22-én, este fél hat táján. Néhány fiatal, de főképp idősebbek boroznak, dohányoznak, beszélgetnek. Ahogy közelebb érek, el

  • Varga Ákos:
    Káeurópai hazafik

    A 14. Verzió diákfilmes versenyprogramja már a fesztivál első napján magasra tette a lécet: a szervezők három olyan rövid dokumentumfilmet rendeztek egy blokkba, melyeket a patriotizmus, a káeurópaiság, valamint az ezekhez kapcsolódó dalok fognak egy csokorba.

  • André Ferenc:
    André Ferenc verse

    mike „Minden lefejezett, mégis szaladgáló csirkék közül messze a leghíresebb Mike, egy coloradoi kakas, aki 18 hónappal élte túl a saját lefejezését.” (Index – A fejetlen csirke legendája) valamit el kell végre mondanod mike ez nem mehet így tovább

  • Bokor Krisztián:
    Pszichedelikus utazás lehunyt szemekkel

    Valamikor 2006 környékén, egy dél-pesti panel naplemente színű falai között ismertem meg a ColorStar zenéjét. Az estét a számítógépes játékok pixelvalóságában töltöttük, amihez kiváló atmoszférát teremtettek a furcsa ütemek és az egymásra tekeredő dallamok.

  • Takács Dalma:
    Széllel szemben 10 éve

    Péterfy Bori kétségkívül a hazai alternatív zene egyik legszínesebb egyénisége: egy személyben díva, ragadozó vámpír, reménytelen szerelmes és játékos kisgyerek. Hihetetlen, de idén már tíz éve, hogy először „belehajoltunk a hajába”, ő pedig azóta is töretlenül ontja magából a

  • Förköli Gábor:
    Vida Gábor, az ismeretlen ismerős

    Vida Gábor új könyvében elsősorban családjának állít emléket. Igazi kelet-európai mentalitástörténetet ír, amelyben sokan magunkra ismerhetünk. Azok is, akik nem kisebbségi magyarként élték meg a szocializmus évtizedeit, noha az Egy dadogás története számos olyan apróságot is elárul, amelyek segítenek

  • Purosz Leonidasz:
    Purosz Leonidasz verse

    Túlélők Vidékiként sosem hittem a mániás depressziósoknak – bárki játszhatja a hülyét, bárki vághat eret. Például H., aki a kórházi ágya fölé festett horogkeresztről mesél, teljesen normálisnak tűnik, csak mintha takarékon hagyták volna benne a kamaszlázadást. H. melle: egészséges

  • Takács Dalma:
    Csukcsák a füstös jazzben

    Nosztalgikusnak és egyben úttörőnek is számít hazánkban a Swing à la Django zenekar, amely a ’30-as évek kosztümös filmjeiből ismerős, füstös jazzkocsma hangulatot idézi meg dalaival. A formáció egyedülálló módon honosította meg itthon a django swing műfaját, amit szilveszter este Micheller

  • Jassó Judit:
    Egyszerű történet vessző másfél óra

    Aki Kaurismäki filmje zavarba ejtő alkotás, és nem pusztán azért, mert eltekint a jelenkor politikai viszonyainak kritikától mentes ábrázolásától.

  • Csete Soma:
    Nyomkereső szerzetes

    Vége lett a tizenhatodik epizódnak, én meg felhívtam az anyámat, hogy végre összeállt a fejemben, hogyan fogom megírni a Twin Peaks-kritikát. Megfogtam – mondtam neki. Aztán egy héttel később vége lett a tizenhetedik és tizennyolcadik résznek, kimentem az utcára

  • Kiss András:
    Kiss András versei

    Túlsúly A szavak, mint túlsúlyos emberek, egy ütemmel lassabban követik le a modell aerobikmozdulatait. Mintha egy cirkusz tükörtermében lennének, a látszat reménye mosódik össze a valóság halálával. Éppoly lassan, mint a kövér emberek mozdulatai. Ezért lehetséges, hogy a szavaim

  • Domján Edit:
    Egy „vezérfonál, ami kivezet az életből”

    Háy János tavasszal megjelent verseskötete nemcsak a mottójában megidézett Márdokeus keserű bűnbánatát visszhangozza a Bibliából, de Ézsaiás népet ostorozó haragját és a jövőtől való szorongást is.

  • Kérchy Anna:
    Vendégségben Alice asztalánál

    „Alice már elunta, hogy tétlenül üldögéljen nénje mellett az árokparton. Egyszer-egyszer bepislantott abba a könyvbe, amelyet a nővére olvasott, de nem voltak benne se képek, se versek. »Mit ér egy könyv« – gondolta Alice – »képek meg versek nélkül?«

  • Melhardt Gergő:
    Lovasi, a nemzeti klasszikus

    Lovasi András a szemünk előtt válik klasszikussá. Épp most. A napokban jelentek meg dalszövegei Még nem összes címen egy vaskos kötetben, és a könyvhöz nagyon hasonló, az eddigi életművet összegző, annak legfontosabb, legváltozatosabb irányait felmutató gesztus ihlette a Budapest

  • Molnár István Richárd:
    Szürke Budapest

    Rejtélyes gyilkosság, szörnyű bűnöket rejtő politika, gomolygó cigarettafüsttől sűrű levegő, félelmetes alvilági alakok, és mindez Budapesten, 1936-ban, a második világégés előtt. Minden adott volt, hogy a várva várt Budapest Noir beváltsa a hozzá fűzött reményeinket.

  • Priszlinger Zoltán:
    Vér és veríték

    A Zsilip felújítás alatt álló épületébe belépve minden falról csorog a vér. A férfi WC úgy néz ki, mint a legutóbbi Fradi meccsen történt késelés után a sajtót bejáró fényképen a stadion mosdója. Sok fólia, csupasz vasbeton falak, betonkeverő.

  • Kerber Balázs:
    Kerber Balázs verse

    Mint zöld felirat I. mint zöld felirat lebeg a levél a betűk gömbölyű ismerete a válasz egy farönk az erdő még enyhe sávja a lány kőmodora ahogy meghajlik egy szál az ég józan rétegei rendezett rakódás mint kedves gallér

  • Vass Edit:
    Voluptas carnis

    Mi másról is írhatna egy író, mint arról, amit a legjobban ismer? A Magvető Caféban megrendezett könyvbemutatón Cserna-Szabó Andrásról megtudhattuk, hogy a pacalról már korábban is legendásan hosszasan tudott mesélni a hallgatóság nagy örömére vagy éppen gyötrelmére – attól