KULTer.hu - Diamond – Sosem késő újrakezdeni
672
post-template-default,single,single-post,postid-672,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Diamond – Sosem késő újrakezdeni

Beszélgetés a Diamond zenekarral

DiamondA Diamond zenekar 1986-ban alakult, 1990-ben első albumukat is kiadták (Koldus király). A kezdeti sikerek után (megnyerték a Rock Gyermekei című tehetségkutatót) azonban 1993-ban az énekes, Nagy Zoltán kivált a csapatból, melynek következményeként a banda felbomlott. Az újjászületéssel 2006-ig kellett várni, az együttes jelenlegi helyzetéről Nagy Zoltán énekessel beszélgettem.

Kulter.hu: Milyennek látod az akkori, 1986-os kezdő bandák és a mostanában alakult formációk helyzetét?
N. Z.:
Ha a dolgok technikai oldalát nézzük, most sokkal egyszerűbb. Rengeteg nagyszínpad, sok hangfelvétel, világítás- és hangtechnikával foglalkozó stúdió van, szinte minden utcára jut belőlük egy-egy. Tehát borzasztóan egyszerű megcsinálni mindent. Régen soha nem volt ilyen sok lehetőségünk. Mi történelmet írtunk keleti régióban a Diamonddal, mert komoly rockerstúdióba jártunk dolgozni Fuxer Tibivel, a Hit együttes basszusgitárosával (ő volt a Beatrice hangmérnöke is) és Vedres Józsival, a Bikini gitárosával. Úgyhogy nekünk szerencsénk volt, mert beindult a szekér, miközben a többiek azt se tudták, mi az, hogy stúdió. Bakelit lemezen egyedül mi szerepeltünk errefelé, rajtunk kívül nem volt más jogdíjas zenekar keleten az underground rock műfajában. Kőkemény munkával számunkra minden megnyílt, a többieknek pedig valahogy semmi sem jött össze. Manapság már bárkinek sikerülhet bármi, csak legyen hozzá elég pénz, mert mindent meg lehet venni. Ha nem is tud semmi jót felmutatni, akkor majd felénekli vagy felgitározza helyette más, így biztos, hogy „jó” zenész és énekes lesz belőle. Talán könnyű bárhova bekerülni a pénzeddel, de értelmetlen, mert én azt gondolom, hogy a közönséget nem lehet megvenni.

A zenekar

Kulter.hu: Említetted, hogy nemrég voltak nézeteltéréseitek produkciós irodákkal, akik meg akarták venni a zenekart, de ti nemet mondtatok nekik, mondván, „nem eladó”. Ez mit jelent? Felkínáltak nektek népszerűséget, lemezt, csak éppen stílusváltással?
N. Z.:
Nem, stílusváltásról szó sem volt. Tetszett nekik a zene, ezt akarták megvenni, csak meg akarták szabni, mikor keljek, és hogyan álljon a hajam. Nekem viszont nem kell megmondani, mert én tudom, mikor és hogyan szeretem. Egyszer tök szőke, egyszer tök fekete, egyszer a hátam közepéig ér, egyszer levágom csontkopaszra. Ezt én döntöm el. Ne mondja már meg nekem senki, milyen hajjal járjak! A lelkünk az nem eladó. A nehezebb utat választjuk, és csak magunk maradunk.

Kulter.hu: Amikor még a régi Diamond volt, gondolom, nektek kellett állandóan rohangálni, hogy felléphessetek, és itt-ott szerepeljetek. Most, hogy újra megalakult a banda, mennyi erőfeszítésetekbe kerül a koncertek megszervezése?
N. Z.:
Most sokkal többet kell tennünk egy koncert megvalósításáért. Régen nem volt így, mert folyamatosan jöttek a meghívások, nagyon komoly helyeken játszottunk. Most pedig annyi zenekar van, hogy a padlás tele van velük, tehát kilincselni, kapaszkodni kell rendesen. De nem csak nekünk, mindenkinek. Nem akarok neveket mondani, de láttam jó néhány példát az elmúlt években, igazán nagy rockzenekarokat, akiket tisztelek, becsülök, hogy újra összeálltak, de nem lett fellépésük, mert senki nem hívta meg őket, így pedig komoly problémáik lettek. Most csak rosszabb lesz, mert előreláthatólag a fellépési lehetőségek 30-40%-kal csökkenni fognak a pénztelenség miatt. A rendezőségek a maradék pénzüket pedig nem zenekarokra költik. Régebben csak csöngött a telefon, és azt mondták: „Jó napot kívánok, Petőfi Csarnok, jöjjenek már!”, és hogy a debreceni stadionban, harmincezer ember előtt kellene játszani. Mikor meghallom a turné szót, rájövök, hogy ilyen már nincs. Én turnéztam még annak idején, ’92-ben, de akkor utoljára. Most egyáltalán van olyan, hogy turné? Csak a híresebb előadók, mint Ákos, Demjén Rózsi, a Republic, az Edda és még néhányan engedhetik meg maguknak, mások viszont nem. Nevetséges, mikor a tévében mondják ezt a szót: turné. Az, hogy lezsíroznak három egymás mellett lévő faluban három koncertet, aminek az egész bevétele ötven- vagy százezer forint, mióta számít turnénak?

A tagok

Kulter.hu: A megújult, „friss” Diamonddal nehezebb, vagy éppen könnyebb kiadni egy lemezt? Jelentett némi előnyt, hogy te már rendelkeztél ismeretséggel?
N. Z.:
Most sokkal könnyebb lemezt készíteni, a mai világban ez már csak pénz kérdése.

Kulter.hu: Hogyan tudjátok összeegyeztetni a zenélést a civil foglalkozásotokkal?
N. Z.:
A melóval nem nehéz, mert én azt mondom: olyanok vagyunk, mint az angolok. Első a hobbi, a többi csak utána!

Kulter.hu: Milyen irányban képzelitek el a zenekar további fejlődését?
N. Z.:
Legelsőnek vissza akarjuk küzdeni magunkat arra a szintre, amelyen a zenekar volt, mielőtt még megszűnt volna. Ugyanolyan ismertek akarunk lenni, mint ’93-ban voltunk. Ha ezt elértük, akkor megpróbáljuk még ezt is túlszárnyalni. Dolgozunk már lassan négy éve, és kb. újabb négy év kell ahhoz, hogy a Diamond bekerüljön a köztudatba a rock terén. Sztárságról, meg ilyenekről szó nincs. Vannak magyar és külföldi kedvenceink, akik úgy viselkednek, mint más, átlagos emberek, és mi is így próbálunk viselkedni. A mostani koncert után is csinálunk egy családias közönségtalálkozót. Egy kis dedikálás, fényképezkedés, beszélgetés, majd nekiesünk szétszedni a színpadot, azután meg megyünk haza aludni.

Jánosi Tibor

szerző: Jánosi Tibor
honlap e-mail
Jánosi Tibor 1986-ban született, újságíró, kritikus. Nagykállóban nőtt fel, a Nyíregyházi Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója. Újságírói pályafutását 2008-ban kezdte, az Olvasólámpa és a Bulvaros.hu internetes lapoknál írt. A Kulter.hu újságírója, kritikusa.