KULTer.hu - Taknyos Berci avagy A gyűrű ura
3813
post-template-default,single,single-post,postid-3813,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Taknyos Berci avagy A gyűrű ura

Heinrich Wittenwiler: A gyűrű

Heinrich Witterwiller: A gyűrűHeinrich Wittenwiler a késő középkor német nyelvű svájci irodalmának furcsa madara, aki jogtudós létére vogelweidei pimaszsággal heverész a „hársfaágak csendes árnyán”.

Wittenwiler 1400 környékén született a Bodeni-tó környékén, ám a fontos zsinat idején már az egyházi nagyvizit városában, Konstanzban tevékenykedett. Könnyen lehet hát, hogy kezet rázott a mi Zsigmond királyunkkal, ami viszont még bizonyosabb, hogy 1420 körül pontot tett színes, szatirikus kiseposza végére.

A színes ezúttal nemcsak a történet eredetiség-izgalomfaktorának jelzője, de a prológusban ismertetett elbeszélői elvre is reflektál. Wittenwiler ugyanis már az elején jelzi: paródiára, para-eposzra számítson a nyájas olvasó. Piros színű tintával szedi a mély, erkölcsnemesítő tanításokat, míg a cselekmény vaskos, olykor altesti humora zölden folyik szét műve lapjain. Wittenwiler színei idestova hatszáz esztendeje száradtak meg és alaposan meg is fakulhattak már, ezért számunkra csupán a Word kínálta alapformázások (a dőlt, meg a vastag) közvetítik az eredeti tipográfiai koncepciót. Az elváló színekről a társadalomkritika felől közelítve elmondható az is, hogy a kor arisztokráciájának (vagyis a feltételezhető olvasói rétegnek) kínálnak zanzát, filléres bölcsességet.

Heinrich Witterwiller: A gyűrű

A kötet vitathatatlanul hiánypótló nálunk. Az Egyesült Államok és Japán olvasóközönsége már jó ideje anyanyelvén okulhat ugyanis az originálisan XV. századi bajor-aleman nyelven szóló tanregéből, magyarra ültetésére azonban mindeddig várnunk kellett. A fordító, Szalai Lajos hűen megtartotta az (anti)hősi költemény ritmikáját és rímességét. Közel tízezer hömpölygő sort csengetett össze. Ebben a nemes vállalásban persze kezdettől benne foglaltatik egyfajta „Flintstones-effektus”. A kőkorszaki szakik kalandjainak egyedülálló magyar szinkronjára is jellemző volt, hogy az egymásra kacsintó sorvégekben elbeszélt sziporkázó részek közé egyre több nehézkes, fogcsikorgó rész vegyült, a könnyed asszonáncokat felváltó kínrímek pedig a cselekmény kerékkötőivé váltak. Ezt érezzük A gyűrű fordításán is. Annál is inkább fájó ez olvasói (s annál süvegelendőbb az aszketikus fordítói) szemszögből, mert Szalainak számtalan, a 21. századi nyelvhasználatból kínálkozó rímalkalmat kellett visszautasítania a hitelesség kedvéért.

A történet persze így is jól működik. A gyűrű főhőse, ura, Taknyos Berci, az ostobányi parasztlegény szerelmes lesz Fogdafarkam Macába, a település nem túl makulátlan múltú, s nem túl dekoratív hölgyébe. Ám, mint azt jól tudjuk, vak ez az érzés, és akár a világot is képes lángba borítani. Az udvarlást esketés, a világra szóló lakodalmat világra szóló háborúskodás követi, melyben ráadásul csodás lények – törpék, óriások, boszorkányok – sietnek a küzdő felek segítségére. A szerző cselekményvezetés közben finom érzékkel ki is okít bennünket korának udvarlási, egészségügyi, jogi, erkölcsi, teológiai és hadviselési ismereteiből. Amikor azt olvassuk, hogy faron csípésért érkezett a hadüzenet Ostobányba, elgondolkozunk azon, hogy bizony Szép Heléna elrablásánál jóval komolytalanabb casus bellik is léteznek.

Wittenwiler rendkívül sokoldalú szerző. Korának tanításait és hazugságait kitűnően ismeri, s azt minden hájjal megkent, bölcs, sztoikus iróniába ágyazva tálalja olvasójának. Maró gúnnyal, rímekbe szedve, kicsavart, poentírozott helyzetekkel reflektál a XV. század társadalmának sivár realitására. Művében a parasztok nem mulathatnak a lovagokat utánzó, instant párviadal után, hiszen másnap munka várja őket a földeken. Macát az atyja, hogy a kérőtől távol tartsa, nem a lovagregények tipikus tornyába, hanem a pajtába zárja. Ott viszont a leány nem épp az elvárt magatartást, vagyis a fátyolos ábrándozást vagy keszkenője leejtését produkálja, hanem bizony saját testének felfedezésével foglalatoskodik. Szokatlanul őszinte, túlontúl naturalisztikus líra ez a trubadúrok plátói lantpengetésétől hangos érában. Persze a klérus is megkapja a magáét: az egy félreértés során papnak hitt lovag kapva kap az alkalmon, hogy – pár krajcárért cserébe – temethessen, penitenciát osztogasson. Így lesz a mű a zsáner szabályai szerint felépülő zsánerkritika, egy erkölcsi romlásnak indult társadalom elé görbe tükröt tartó szarkasztikus ellenvélemény. Az analfabéta szerelmesek emelkedett vallomását sem maguk, hanem felkért betűvetők, köztiszteletű férfiúk, az írnok és az orvos vetik papírra, s nem a megindító szerelmes szavak miatt – hiszen el sem tudja azokat olvasni –, hanem a rá zuhanó levél súlyától esik bódulatba Maca.

A reflexiós játék nem csak a tartalomra, de a formára is kihat. Az egész rokonságot összecsődítő Berci tanácsadói közül a sorokhoz leginkább értő írnok nem verslábakban, hanem prózában beszél. A platóni dialógusokat mímelő családi tanácskozáson emelkedett szónoklatok hangzanak el, élénk vita kerekedik. A férjül adásról döntő kupaktanácson a menyecske természetesen nem is lehet jelen. Jogelméleti tény ugyanis, s megfellebbezhetetlen, hogy míg át nem kerül férjura gyámsága alá, a lány birtokosa az őt nevelő, etető atya.

A könyv eredeti boritója

E ponton érkezik el a mű a kor tudományos ismereteinek enciklopédikus összefoglalásához. A házasulandó fiú, Taknyos Berci ugyanis parainesis-szerű kulturfitnesz-tréningen esik át a lagzi előtt. Az Istennek kedves életről Bűnöszsák beszél, a nemes erkölcsről meg Rosszmodor kuzin rögtönöz számára összefoglalót. Előadásaikból az is kiderül, hogy a kor jogi, erkölcsi és hitbéli imperatívuszai tulajdonképpen egy tőről fakadnak. A lakodalomban tiszteletét teszi a rokonság. Megfordul a násznépben Húgykövi, Csiklandi, Pokolfajzat Jakab vagy Szalmábadőlj Ilonácska is. A fordító brillírozik, a paraszti sorú hősök pedig a táncmulatság során végre megfeledkezhetnek származásukról. A lagzi karneváli forgatagában ledőlnek a társadalmi falak. Végső soron Tüsszögény hadüzenete is a parasztság öntudatra ébredésének manifesztuma, hiszen a korban a hadviselés a földbirtokosok kiváltsága volt. A tanulság sem marad el: létünk múló, mindannyian Isten kezében vagyunk.

Wittenwiler egyszerre didaktikus és szórakoztató. Enciklopédikus és lezser. Ha letesszük a könyvet, egy ideig biztosan ritmusos, ragrímes sms-eket küldözgetünk majd. Márpedig ezt nevezik erős hatásnak.

Heinrich Wittenwiler: A gyűrű (fordította: Szalai Lajos), Napkút Kiadó, 2010.

Vass Norbert

szerző: Vass Norbert
honlap e-mail
Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. A KULTer.hu egykori szerkesztője, jelenleg a Szépirodalmi Figyelőt és a SZIFONline-t szerkeszti. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció-történelem szakon szerzett diplomát 2009-ben, majd a Történettudományi Doktori Iskola hallgatója volt. Fő kutatási területe a hazai punk és az underground szcéna alakulása a késő Kádár-korban.

5 archív hozzászólás
  • Áfra János

    Áfra János - október 27, 2010

    szívesen megnézném az eredeti írásképet, igazán érdekes, amit a tipográfiáról írtál

  • kovacsjudit - október 27, 2010

    dejó, ezt be kell szereznem.
    kapásból janus pannonius pajzán epigrammái jutottak eszembe, csak azok tartották bennem a lelket az egyetem 1. félévében a régi magyar irodalom kurzuson 🙂
    http://mek.oszk.hu/04200/04297/04297.htm

  • Áfra János

    Áfra János - október 27, 2010

    ejnye-bejnye! 😀

  • Vass Norbert

    Vass Norbert - október 27, 2010

    Köszi a Flintstone-tag-et! 🙂

  • Áfra János

    Áfra János - október 28, 2010

    😀

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum