Befejeződött Debrecenben a másodszor megrendezett Egyetemi Színjátszó Tér, vagyis az ESZTI(I) névre hallgató, egyetemi és egyetemistákkal (is) dolgozó, független társulatokat felvonultató színházi fesztivál.

A budapesti Nyitott Műhely november 23-án egy újabb fontos könyvbemutatónak adott otthont. Egy olyan kötet megjelenését ünnepelték a jelenlévők, amely a szerző „régen felszedett villamossínek újra lerakása” koncepciójába illeszkedik szervesen, még akkor is, ha ez az „újjáépítés” nem újdonság nála: néhány fővonal már kiépült, s megindult rajtuk a forgalom.  

HANS
Nincs harmónia. Ammónia gáz
minden lélegzetem. Belülről
füstölgök. Mint egy szivar.
Ez a kép nem pipa; hasonlat.

WALT
Még nincsen itt, még nincs
ahova elbújik egy újabb és
rossz gyerek. Fel a manzárd
szobába, oda rakd el őt is.

HANS
Nincs gyerekem, nincs se
lányom, se fiam, nem is
lesz. Az a helyes kissrác
a labdájával játszik, olyan.

WALT
Mint te. Ormótlan labdás
kép, felszabadult izmok
az arcon. Megállított kép.
Élvezd addig, amíg itt.

HANS
Áll. Előtted és előveszi a
sípját, amit neked adna,
de nem ismer. Az öreget
nem ismeri még, fiatal.

WALT
Szabad a bejárás. Meg ne
tagadd tőle. Az ablakon
át figyeled. Ne figyeld.
Az nem tükör. Üveglap.

HANS
Hosszú az ősz. Jólesne
egy kubai szivar. Szocis
időkből való füst kóvályog
körülöttem. Beálltam.

WALT
Pöcegödör és boszorkány.
Azt néztem így 1927-ben
a budiban. A lengőajtó
mögül. Mint ezt a fiút.

Az ESZTI-krónikás örömmel jelenti: sikeresen zárult az idei ESZTI fesztivál második napja. A napi menü ezúttal: Hoppáretikül a Pécsi Légitársaságtól és Nyilas Misi Eksztázis a KonzervArtaudriumtól.

Az irodalom iránt érdeklődő közönség 2010. november 17-én Závada Pál Kossuth-díjas írót köszönthette a debreceni Líra könyvesbolt már-már hagyományosnak mondható író-olvasó találkozóján. Az immáron hétkötetes íróval Valastyán Tamás, a DE Filozófia Intézetének adjunktusa beszélgetett.  

Eljött hát a nagy nap, amelyet Thália hívei olyannyira vártak. Az ESZTI-krónikás örömmel jelenti: elkezdődött a Debreceni Egyetemen a második ESZTI fesztivál. Kiküldött tudósítóként figyelhettem meg az új helyszínen, a szociológia tanszék alatti Színláz teremben zajló fesztivál eseményeit.

Fotelapa

„Várod, hogy a fotel feláll, legyint“
(Nemes Nagy Ágnes)

„Hány bőrt kell még lehúznom rólad, apám?“
(Györe Balázs)

A fotelben ül apád. Mióta
ott ül (a fotelt pár éve kidobták
ismerős kezek), azóta
nem ismered. Keveset beszél.
Amikor igen, akkor is csak ennyit
érzel: keveset. Nem dohányzik.
Legalább azt nem. És nem nevel.
Nem szór semmi hamut az ölébe.

Nincs megoldás egy ilyen apára.
(Aktatáska a fotelnek dőlve,
fel van repedezve a széle,
mint hajszálerek a törések rajta.)
Úgy gondolsz a saját apádra,
mintha csak az ablakhoz mennél
dohányozni, és kifújnád rajta
a füstöt, a betanult szavakat.

Pár négyzetméter a fotelapa.
Mondatot cseréltek, de nem
ugyanazon a nyelven. Nem köt
és nem kötelez semmi. A szoba
megtelik apával. Sétákra gondolni
késő. lemaradtál róla. (A fotelt
évekkel ezelőtt kidobták.)

Gyorsuló világunkban, a médiatermékek és információk kereszttüzében egy-egy különleges vagy éppen szokatlan jelenség köré is szerveződhet szubkultúra. A képregények szeretete is képes megmozgatni egy egyre bővülő közösséget, amelynek tagjai éppoly átéléssel lelkesedhetnek kedvenceikért, mint mások a rocksztárokért. Ezt bizonyítja a Szegeden másodszor megrendezett képregényfesztivál is.  

Légy EGYÉNISÉG, valósítsd meg ÖNMAGAD, vagyis légy KREATÍV! – körülvesz minket ez a már-már kötelező jellegű, hangzatos felszólítás: folyik felénk a különböző médiumokból, mosolyog ránk színes plakátokról. Mégis milyen a valóban kreatív ember és egyáltalán mi a kreativitás? – keresi a választ Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás – A flow és a felfedezés avagy a találékonyság pszichológiája című könyvében.

Az irodalmi folyóiratok jelenkori helyzetének megértését segítheti, ha időről időre átgondoljuk, miért tekinthető sikeresnek vagy épp sikertelennek egy-egy orgánum működése. A miskolci központú Műútra gyakorta hivatkoznak úgy, mint korszerű, példásan szerkesztett „irodalmi” lapra. Az idei 4. lapszám olvasása közben azon tűnődtem, miért és mitől lehet ennyire hatékony a Műút-modell.