KULTer.hu - ESZTI Krónika 1.
4940
post-template-default,single,single-post,postid-4940,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

ESZTI Krónika 1.

ESZTI fesztivál, 1. nap

ÉtelliftEljött hát a nagy nap, amelyet Thália hívei olyannyira vártak. Az ESZTI-krónikás örömmel jelenti: elkezdődött a Debreceni Egyetemen a második ESZTI fesztivál. Kiküldött tudósítóként figyelhettem meg az új helyszínen, a szociológia tanszék alatti Színláz teremben zajló fesztivál eseményeit.


A megnyitó ünnepségen először egy igen kellemes zeneművet hallhattunk, így végre használatba került a már több hónapja a teremben szomorkodó zongora, ami mintha erre az ünnepi alkalomra várt volna megszólalásával. Az ünnepi beszédet Duffek Mihály, a Zeneművészeti Kar dékánja tartotta, aki sokat segített abban, hogy a Színláz megkaphassa ezt a termet augusztusban. Egyebek mellett azt emelte ki beszédében, mennyire sajnálatos, hogy sok tekintetben nincsen becsülete a művészetekkel való foglalkozásnak, legyen az zenélés vagy akár egyetemi színjátszás, és értékeli, hogy vannak olyan emberek, akik ennek ellenére nem adják fel. A program utáni állófogadáson pezsgő és finomabbnál finomabb étkek várták a negyedik emeleti francia tanszékre tévedőket.

megnyitó

Az első előadás Izsó Zita kortárs drámája, a Függés volt, amely csak a Színláz teremben már ötödik előadását érte meg, emellett megjárta a pécsi és budapesti fesztiválokat is. Most is nagy siker aratott (ezt mint szereplő, bizton állítom). Ezután váratlan közjáték látszott romba dönteni az est óramű pontossággal működő szerkezetét. A Színláz teremben elment az áram. Visszavarázsolni nem sikerült már ilyen könnyen, szükség volt a Debreceni Egyetem technikai szakembereire is. Nekik köszönhető, hogy nem gyertyák vagy mobiltelefonok fénye mellett zajlott a következő előadás, amelyet megelőzően a Színláz társulat néhány tagja mozgóbüfésként is kipróbálta magát.

Függés

A budapesti Radikális Szabadidő Színház programja következett. Harold Pinter Étellift című darabja Ilyés Lénárd és Formanek Csaba előadásában a minimalizmus dicsérete. Bebizonyosodott, hogy semmi olyasmit nem kell ahhoz látni, ami akár egy kicsit is hasonlít az étellifthez, hogy megmutassák, ahogy lezuhan és megérkezvén lezöttyen a címadó szerkezet. A hallócsövet is tökéletesen pótolja egy kéznél (illetve fülnél) levő 380 voltos konnektor, egyáltalán nem kell hallanunk a lövés hangját, elég látnunk aláhullani a mazsolás süteményt, hogy tudjuk, a tragédia bekövetkezett. Formanek Csaba és Ilyés Lénárd összeszokott játéka, szuggesztív jelenléte nagyban hozzájárul a darab sikeréhez, bár a Pinter drámából nem feltétlenül azokat a momentumokat hangsúlyozza a rendező, amelyeket általában fontosnak tartanánk, de ez így van jól. Érdekes ötlet az is, hogy a főhősök szakadt szakikként vannak ábrázolva, akik olykor a közönséget is bevonják az előadásba, például amikor Gus, fegyvert előreszegezve körülnéz a közönség soraiban és egy-két embert meg is fenyeget az ujjával. Ezután már csak a megérdemelt kulturált bulizás következett az arra vágyóknak az Újinkognitóban, az ott történtek megörökítése már nem az ESZTI-krónikás dolga.

Étellift

Második ESZTI fesztivál, 1. nap., Debrecen, 2010. november 25.

A fotókat Pálóczi Zoltán készítette.

Somogyi Tibor

szerző: Somogyi Tibor
honlap e-mail
Somogyi Tibor Debrecenben él, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola ifjúságsegítő szakán végzett, 2009-től a Debreceni Egyetem magyar szakának kulturális asszisztens specializációs hallgatója. A Debreceni Egyetem Irodalmi Kör (DEIK) alkotója, több folyóiratban jelentek meg cikkei.

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum