KULTer.hu - Isten könyörületes… én nem!
4105
post-template-default,single,single-post,postid-4105,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Isten könyörületes… én nem!

Machete

Machete és fegyverarzenáljaEgészen különleges szituáció, amikor egy kamu filmelőzetes jelenti egy mozifilm alapját, a Machete esetében viszont a „gombhoz varrták a kabátot”. A legújabb Robert Rodriguez-mozinál ez nem okoz problémát, mert a forgatókönyvet éppen elegendő számú egy négyzetméterre jutó kiégett akcióhős, sok-sok ketchup és géppuskatöltény helyettesíti.


A Rodriguez és Quentin Tarantino által jegyzett Grindhouse-ban fellelhető kamu trailerek közül egyértelműen a Machete bizonyult az egyik legígéretesebbnek és legviccesebbnek az Eli Roth által jegyzett Thanksgiving mellett, melyben hálaadási pulykapózban megsütött embert és késbe (természetesen nem önszántából) spárgázó tornászlányt „csodálhattunk meg”. Ennek tükrében titkon reméltem, hogy a frappáns „kétperces” ezúttal nagyjátékfilmmé bővül, és az eddig sem mélylélektani drámákban (elég csak az Alkonyattól pirkadatigra vagy a Desperadora gondolni) utazó latin fenegyerek-rendező nem is maradt adós egy vérben és belekben gazdag (utóbbihoz a film “legcooltabb” jelenete fűződik) kiadós mészárlással. Kijelenthetjük, hogy a Machete Rodriguez eddigi legrosszabb – azaz a legjobb munkája (természetesen a Sin City-t leszámítva).

a legkeményebb „csikánó"

Amennyiben ugyanis az újabban Antal Nimróddal (aki jelenetet is kapott a filmben) is spanoló direktor valóban „ZS”-filmeket kíván megidézni (ahogy több korábbi munkájában is ez volt a szándéka), ahhoz a műfajhoz illő szereplőgárdára van szükség, és ezúttal jócskán megkapjuk a magunkét. A korábban különböző közlekedési eszközökön meggyőzően aikidózó (Úszó erőd, Száguldó erőd) Steven Seagal; az „alsópolcos” videokazetták hátlapjára illő arcberendezésű, a 80-as évekbeli floridai macsóból (Miami Vice) ezúttal bomlott elméjű határőrré átvedlő Don Johnson, és a kiegyensúlyozottan másodrangú filmbiográfiával rendelkező Jeff Fahey is közreműködik a produkcióban (egyébként mindhármuk személyes kedvencem). A Seagal-Johnson-Fahey névsor tudatában megrökönyödhetnénk Robert De Niro szerepvállalásán, ám a színészlegenda nimbuszán még az sem ejtene csorbát, ha telejósdát vezetne a Budapest Tv-n. Az idősödő géniusz inkább fejlett humorérzékéről tesz tanúbizonyságot a szélsőjobboldali szenátor megformálásával.

Seagal és az önirónia

A történet szerint az említett triumvirátus éppen egy, a mexikóiakat parazitáknak bélyegző politikus hatalomra juttatásán fáradozik, csapdát állítva a közönséges rakodómunkásnak hitt, ám komoly kaszabolási múlttal rendelkező Machete-nek. Hamar világossá válik, hogy „rossz mexikóit” pécéztek ki maguknak az ármánykodó gengszterek: a címszereplő természetesen stílusos bosszút áll ellenfelein – a mexikói „ellenállást” vezető Luz, Sartana nyomozó és a shotgunt a zsoltároskönyvhöz hasonló eredményességgel forgató del Toro atya (a címadó mondat is tőle származik) közbenjárásával.

"They fucked with the wrong Mexican"

A filmben fellelhető egydimenziós karakterek közül mégiscsak a főhős viszi a prímet, aki hol motorral ugratva gépágyúzza le ellenfeleit, hol macsétájával (micsoda véletlen!) fejezi le a gonosztevőket. A címszereplő Danny Trejo-t eddig minden olyan filmben láthattuk, ahol mexikói rosszfiúk is felbukkannak, de ezúttal az is kiderül róla, hogy ő a legkeményebb „csikánó”, aki alfahím státuszának egyebek mellett Jessica Alba, Lindsay Lohan és Michelle Rodriguez megdöntésével ad nyomatékot. Főhősünk végül a monogámia mellett tör lándzsát, bár választásában közrejátszik, hogy Alba kisasszony a kolléganőivel ellentétben nem veszíti el a fél szeme világát, vagy vonul be apácának.

maga a grindhouse

Rodriguez a mozikasszáknál nagyot hasaló horror-paródiája (Terrorbolygó) után igazi primitív akciófilmmel jelentkezett. Érdekes, hogy az osztálytalálkozó jellegű Feláldozhatókkal ellentétben a Machete valóban a ’80-as évek sarki videotékáiban fellelhető, azóta a Film -ra száműzött gyöngyszemekre hajaz (mellesleg sokkal hatásosabban, mint a Grindhouse). A mexikói nehézfiú bosszúhadjáratának története nem több, és nem is akar több lenni másfél óra paradicsomlé-fröcsögtetésnél, viszont rendkívül szórakoztató tud lenni, amennyiben fogékonyak vagyunk némi iróniára.

Machete, 2010. Rendezte: Ethan Maniquis és Robert Rodriguez, forgatókönyvet írta: Robert Rodriguez és Alvaro Rodriguez, Overnight Films.

Lisztes Bence

szerző: Lisztes Bence
honlap e-mail
Lisztes Bence 1989-ben született, Tatabányán nőtt fel, majd a Budapesti Gazdasági Főiskolán végezte el a kereskedelem-marketing szakot reklám szakirányon. Jelenleg projektmenedzserként dolgozik a tatabányai Gazdaságfejlesztő Szervezetnél. Írásaival a Kulter.hu-n debütált, a portál filmkritikusa.

4 archív hozzászólás
  • Berényi Csaba

    csabesz - november 11, 2010

    nem azért kérdem hogy szőrszált hasogassak – de mi a franc az h “legcooltabb”? mostmár ez játszik a cool helyett és nem szólt senki?

  • Rhédey Gábor

    Rhédey Gábor - november 11, 2010

    Komolyan megkönnyeztem néhány jelenetet. Aki igazán jót akar szórakozni, ne hagyja ki!

  • Roland - november 11, 2010

    Csabesz – “Kult”, mint KULTer! 🙂 Nem?

  • Berényi Csaba

    csabesz - november 11, 2010

    persze levettem a szaúviccet, kérem – nyilván csak sokkot kaptam 😀

    a film mellesleg rajta van a muszájmegnéznilistán – ja és ajánlom az ilyenre éhezőknek a Hobo with a shotgunt 😀 na az üt, mint Bronson

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum