KULTer.hu - Klimt meg a haverok
4024
post-template-default,single,single-post,postid-4024,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Klimt meg a haverok

Nuda Veritas. Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895–1905

a Szépművészeti MúzeumGustav Klimt neve többek számára ismerős lehet, és némiképp erre alapozva a Szépművészeti Múzeum is vele igyekszik eladni aktuális kiállítását: Klimt címadó festménye, a Nuda Veritas díszeleg a plakátokon, neve pedig kiemelkedik a hosszúra nyúlt címfeliratokból.


Csakhogy ez nem egy Gustav Klimt kiállítás, munkái még csak nem is dominálnak a tárlaton, a múzeum inkább a bécsi szecesszió kezdeteiről próbál átfogó képet adni. Ezzel még nem is lenne baj, de a képzőművészet 19. század végi, 20. század eleji megújulását követő kiállítás-sorozat soron levő darabja (az eddigiek: Gustave Moreau, Alfons Mucha és Ferdinand Hodler után) igencsak vérszegényre sikeredett.

Klimt, aki nincs (annyira)

Mivel a szecesszió festőit és grafikusait elsősorban a művészettel kapcsolatos hitvallásuk és elképzelésük fogta össze, nem pedig a stílusuk, a kiállítás szisztémájának kialakítása meglehetősen problémás. A Szépművészeti Múzeum az irányzat fontosabb csoportos kiállításain halad végig, tehát az időrendi linearitás mellett döntöttek a szervezők, ami elsőre következetes választásnak tűnhet, ám a végeredmény mégsem őket igazolja. Így a Secession (latinul kivonulás) névre keresztelt “társaság” alkotóinak munkáit a tárlat teljes hosszán szétszórva találjuk, végül pedig egyikükről sem tudunk igazán átfogó képet alkotni.

a Secession

a bécsi szecesszióA bécsi szecesszióról most nem érdemes külön beszélni, hisz arra ott van maga a kiállítás, de az időben való tájékozódást és a képeket megérteni segítő szöveges táblák és feliratok is hagynak maguk után némi kívánnivalót. Az akadémizmussal és a historizmussal szembemenő szecesszió nem képes úgy megdöbbenteni a nézőket, mint bő 100 éve, főleg hogy az erőteljes kontúrok, a természettel rokon nőalakok vagy a dekoratív virágmotívumok mára teljesen megszokottá váltak. A tájékozatlanok kellő összehasonlítási alap nélkül gyakran értetlenül állhatnak a szövegek előtt, amik a szecesszió újszerűségét méltatják, míg a jártasabb műkedvelőkben hiányérzetet okoz, hogy a kiállítás a grafikákra, tanulmányokra és vázlatokra fókuszál. Pedig a reklámplakátokat mégiscsak egy festmény díszíti…

Részben az én hibám, hogy kellő utánajárás nélkül Klimt híres képeit vártam, de a kiállításnak ettől még ugyanúgy „tákoljunk össze gyorsan valamit és adjuk el” szaga van. Kár érte, mert a Szépművészeti egyébként nagyon is igényes programokkal szokta várni a látogatókat, mint például a jelenleg is megtekinthető Fernando Botero kiállítás, amely valóban izgalmas anyaggal várja a látogatókat.

Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895–1905, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2010. szeptember 23. – 2011. január 9.

Dani Áron

szerző: Dani Áron
honlap e-mail
Dani Áron 1991-ben született Kolozsváron, 2010-től a Budapesti Kommunikációs Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója. Elsősorban a filmművészet iránt érdeklődik, de foglalkoztatja a képzőművészet és a sport is. Újságíróként a KULTer.hu-n debütált.

9 archív hozzászólás
  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - november 4, 2010

    Nem egyedi eset…Voltam olyan bécsi “Van Gogh és még valami” kiállításon, ahol érezhetően az utóbbi kapott nagyobb hangsúlyt (a reklámértéke persze az előbbinek volt számottevő, ennek köszönhetően volt is tömeg; kisebb-nagyobb közelharc árán lehetett csak hozzáférni a fellelhető Van Gogh-képekhez)

  • Áfra János

    Áfra János - november 4, 2010

    merész és őszinte, a felhozatalról kicsit talán írhattál volna többet – kik vannak még?

  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - november 4, 2010

    Igen-igen, kicsit tömör lett az írás, kár…

  • Dani Áron

    Áron - november 4, 2010

    Josef Hoffmann, Maximilian Lenz, Alfred Roller, Eugene Grasset (neki volt két képe is, amik különösen tetszettek). Akik “fontosabbak”, azoknak a kiállítótér elején szántak egy kis boigráfiát, de hogy őszinte legyek, már nem emlékszem rá, annyira nem merültem el a szecesszióban, hogy kívülről fújjam őket.

  • Áfra János

    Áfra János - november 4, 2010

    ez is jól jött, köszi az infókat és további jó munkát! 🙂

  • Róka Edina - január 6, 2011

    Abban egyetértek,hogy a plakátok alapján mást vár az ember,inkább a festményekre kíváncsi…Sokaktól hallottam vissza olyat is,hogy azért nem tetszett nekik mert inkább a grafikák voltak többségben.Viszont az a véleményem,hogy ezek a grafikák is zseniálisak és igen,érdemes utánaolvasni picit a kiállításnak mielőtt megnézzük.Az egy dolog,hogy a szecesszió mai szemmel nem hat annyira az újdonság erejével,de akkor sem lehet azt mondani rá,hogy átlagos vagy unalmas lenne…Én személye szerint örülök,hogy végre Budapesten is meg tudtam nézni a Klimt kiállítást.

  • bettimarton - január 6, 2011

    Nem igazán értek egyet a cikk írójával,személy szerint nekem tetszett a Klimt kiállítás még akkor is,ha inkább a grafikákon volt a hangsúly.A Szépművészeti Múzeum egyébként is az egyik legszínvonalasabb múzeum Magyarországon és 2010-ben igencsak kitettek magukért,úgyhogy részemről le a kalappal.Nagyon örültem a Botero és a Lucien Hervé kiállításoknak is,a Klimt pedig csak hab volt a tortán.

  • Dani Áron

    Dani Áron - január 7, 2011

    Átlagos vagy unalmas? Ilyet azt hiszem nem is írtam.

    Szó se róla, én is elégedett vagyok Szépművészeti éves kínálatával, mint ahogy azt a cikk végén jeleztem is. De a “nagy” Klimt kiállításra még várni kell egy kicsit. 🙂

  • Nagy Zsolt - április 28, 2011

    Csak egyetérteni tudok.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum