KULTer.hu - Papp-Für János: határérték, inkább legyen főzelék (versek)
4650
post-template-default,single,single-post,postid-4650,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Papp-Für János: határérték, inkább legyen főzelék (versek)

határérték

mielőtt még odaérnék

már ott állsz az ajtónyitásban

pedig azt mondtad nem vársz

én pedig azt hogy nem megyek

de nem veszlek még észre

nem akarlak még észrevenni

amíg tehetem várok

lábamról leválnak a léptek

aztán végül odaérek

és mind a ketten csak hallgatunk

csak némán és tehetetlenül tűrjük

ezt a kegyetlen rést

s ennek a hasábnak a szorítását

ami téged befelé szippant

engem pedig kirekeszt kitilt

suhintásnyira metszett életünkből

magatehetetlen állunk

döbbent szobormozdulatlanságban

körmünk alá szorul minden magyarázat

az elfordulás a legnehezebb

a szótlanság után

mert szűk ez a roppantul

kényelmetlen forma

amit felfeszítettünk képtelen alakunkra

tudjuk hogy nem illik ránk

nem passzol sehol

egy darabig mégis elviseljük

és csak tovább

és egyre erősebben szorít

míg végül a szögesdrót lenyelése után

kimondom amit végül mégsem

s amin azóta is gondolkodok

egy tökéletesen kiürült tér

formátlan motyogásai közt

ajtónyitásnyi válaszodra várva

félelmetesen esélytelenül

inkább legyen főzelék

és megjön.

tűrhetetlenül lassan

de végül maga alá húzza a széket.

a hideg abroszra könyököl.

behatol a gőzölgő bőrök alá.

ropog és bicsaklik a porhanyós test.

semmi ellenállás.

meg nem áll addig

amíg le nem szopogatja

a legutolsó ínakat is a csontról.

a farát és a hátát szereti.

villát kést soha nem használ.

a körmeivel marja ki

az eldugott elérhetetlen darabokat.

majd sörért nyúl.

mindig pohárból soha nem üvegből.

a bajuszára tapadt kövér habot

alaposan lenyalogatja.

érdes nyelvével

még körbejárja jó néhányszor

az átfésületlen terepet.

maradék nélkül

mindent megemészt.

rágyújt.

orrán száján

ömlik a füst és a sörszag.

még egy kicsit ül és vár.

kipiheni az egésznapos kocsmajárást.

kiszámíthatatlanul feláll.

úgy megy el mellettünk

mint egy villamos.

nyikorgó ajtónyitással

és három utasával

akik mi vagyunk.

robogunk egy soha nem látott

állomás felé.

anyu:

– tökfőzelék legyen a vacsora.

ja és szóda.

a következő állomáson

már hátha tovább maradunk.

Papp-Für János

szerző: Papp-Für János
honlap e-mail
Papp-Für János 1976-ban született Hajdúdorogon, költő, szerkesztő, jelenleg Hajdúböszörményben él. A Nyíregyházi Zeneművészeti Konzervatóriumban gitár és művészettörténet szakon végzett, irodalommal csak később kezdett foglalkozni, első verseskötete: Rámcsukódott ajtók mögött címen jelent meg (2007), legutóbbi könyve pedig a Magyar Napló Kiadónál Nehogy egyedül címen (2013). 2009-től a Poet.hu művészeti vezetője és moderátora, elnöke az ugyanebben az évben megalakult Kertész László Hajdúsági Irodalmi Körnek.

KULTprogramok

<< 2019. Júl. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum