KULTer.hu - Sztereotípiák (h)arca…
4456
post-template-default,single,single-post,postid-4456,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Sztereotípiák (h)arca…

Való Világ 4 (2010. november 20-tól)

VV4 logoCelebek a médiabörtönben. Az RTL Klub saját formátumú reality showja, a Való Világ november 20-án ismét kinyitja kapuit, immár negyedszer. Idén első alkalommal azonban nem személyiségek, hanem „jófiúk”, „okostojások”, „anyák kedvencei”, bombázók és egyéb kategóriák harcára számíthatunk.

Míg az első három széria sikerét alapvetően a „hétköznapi hősöknek” köszönhettük, most itt a lehetőség, hogy olyan társadalmilag kódolt előítéletekre szavazzunk, amelyekből összeállítható egy jó kis sztori. Rubin Kristóf kreatív szerkesztő elmondása szerint kategóriák lesznek idén, és egy közös, nagy mesében gondolkodnak. „A mesékben is vannak alapvető szereplők, így például nálunk is lesz olyan, aki a nagymamák, a lányos anyák kedvence. A nyilvánvaló, filmes, drámai típusokból összeállítható egy jó csapat” – tette hozzá az Origo-nak adott interjújában.

VV4

A műsorvezetők kilétéről augusztus óta folyik találgatás az internetes fórumokon, ám az erre a posztra esélyesek recepciója meglehetősen ellentmondásos. A véleményezők egy része fontosnak tartja, hogy Stohl András, mint balesetet okozó médiaszemélyiség, ne kerülhessen egy ilyen kaliberű műsor élére. Számos hozzászólás irányul arra is, hogy szükség van-e egyáltalán erre a műsorra? Ezzel kapcsolatban a vélemények rendkívül megosztottak, ám miként az előző szériák esetében is, a „celebképzés”, a botrány, a szexualitás ismét olyan pletykaforrásként szolgálhatnak majd, amelyek nemcsak az érdeklődőket, de a műsort nem kedvelőket is aktív véleménycserére késztetik, nem beszélve a bulvársajtóról. Nyilvánvaló döntés a szerkesztők részéről, hogy már első alkalommal olyan 15 perces celebekkel töltik meg a luxusbörtönt, mint Voksán Virág, Benkő Dániel vagy Győzike: ők ugyanis a magyar médianyilvánosság azon szereplői, akik botrányos történeteik miatt állandó jelleggel beszédtémává tudnak válni.

Épül a VV4

Fontos kérdés egy valóságshow esetében a játékosok jellemvonásainak szerepe, hiszen kizárólag olyan típusú személyek jutnak át a castingon, akik valamilyen szinten eltérnek az átlagos emberektől. Nem jobbak vagy rosszabbak, „mások”. Ez a „másság” teszi lehetővé számukra a szereplést. Az ilyen típusú emberekből „készít” a műsor később Ágicákat, Leókat, Majkákat, akiket aztán könnyű újra és újra a figyelem központjába helyezni. Részben aztán ők termelik a mai magyar média fókuszában álló olyan beszédtémákat, mint a botrányok, szexualitás és társaik. Ők azok, akikből a bulvár táplálkozni képes, hiszen olyan emberi élethelyzetekben találkozunk velük, amelyek a befogadó számára felkínálják a mélyebb azonosulás lehetőségét. A nézők abban az illúzióban élnek, hogy belepillanthatnak más emberek életébe és hétköznapjaiba, ismerni vélik a szereplők tulajdonságait, gondolatait. Tudjuk, hogy Leo és Ágica között milyen szerelmi viszony van, hogy Frenki és Szilvi párként került be a villába, hogy Majka egy tipikus „botrányhős”. Látjuk mindennapjaikat, viselkedésüket, cselekedeteiket, sőt intim pillanataikat, és úgy gondoljuk, hogy ezek valódiak. De valóban tudjuk-e? Vagy csupán elhisszük, amit látunk? Megismerhetjük-e valóban a játékot, a szabályokat, a szereplőket? Nem hinném…

Az épülő VV4 villa

Egy ilyen típusú játékban, amelyben minden másodpercet rögzítenek, a szereplőknek elsősorban a szimpátiáért kell versenyezniük. Egyrészt a társaik szimpátiájáért, hogy a közösség fontos tagjának tűnjenek, másrészt a közönség rokonszenvéért, hogy minél tovább bent maradhassanak, győzhessenek. Éppen ezért a műsort a nézőknek tulajdonított vélt vagy valós elvárások fogják szervezni mind a szereplői, mind pedig a készítői oldalról. A játékosok életét az sms üzenetek, a telefonhívások és az internetes érdeklődés határozza meg: ezeknek megfelelően alakítanak ki csoportokat, vesznek fel szerepeket. Minél valóságosabbnak tűnik egy-egy álarc, annál tovább tarthat az önként vállalt fogság.

Az épülő VV4 ház

A reality showk ugyanis a valóság egy olyan illúzióját építik fel, amelyben a kreatív szerkesztők által mozgatott bábuk egy gondosan felépített és telekamerázott díszletben léteznek. 190 m² bekamerázott papírdoboz, sötét folyosó, titkos ajtók, utasítások, tilalmak, üzenetek. Ezek azok a korlátok, amelyek az önkéntes bentlakók pillanatait irányítani fogják. És ezek azok a szabályok, amelyek tényleg valóságosak, hiszen papíralapú szerződés határozza meg őket, így betartásuk elsődleges. Ugyanakkor a játékosok kiválasztása pusztán addig kötődik a nézői szavazatokhoz, amíg a szerkesztők által már korábban összeválogatott tipikus karakterekből egyet beszavaznak. A beszavazó showk alkalmával egy-egy társadalmilag kódolt előítélettel gyarapszik a dráma, amelyben a leskelődés izgalma csalogatja a képernyők elé a mit sem sejtő nézőket.

VV4 ház

Hogy mi ebben a játékban a valóság, az talán csak a műsor befejezése után derülhet ki, amikor az operatőrök hazamennek, a műsorvezetők leteszik a fülhallgatóikat asztalaikra, és a játékosok elkezdik „celebéletüket”. Amikor már nem érkeznek be sms-ek tízezrei, nem mérik a klikkelési számot és nem égnek a kamerák piros lámpái. Mindezek előtt azonban nem a valóságot látjuk, csupán egy nagy mesét, amelyben tizennégy sztereotípia versenyzik egymással azért, hogy a befogadó által valóságosnak vélt kukkolás igazi(?) nyerteseként távozzon.

Szücs Erika Kiersten

szerző: Szücs Erika Kiersten
honlap e-mail
Szücs Erika Kiersten 1988-ban született Szatmárnémetiben, jelenleg Hajdúböszörményben él. 2010-ben szerzett BA-s diplomát a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán, tanulmányait mesterszakon folytatja tovább. Reklámokkal és filmekkel foglalkozik, ugyanakkor a médiatudomány területén is tevékenykedik. Írásai jelentek meg a Szkholion és A Vörös Postakocsi lapjain.

24 archív hozzászólás
  • Nímand - november 17, 2010

    Uram bocsá’ a téma lerágott csont. A cikk sem ad a képeknél többet. Sajnálom.

  • Braun Barna

    Braun Barna - november 17, 2010

    A képek menők! Megvan a Truman Show? Tiszta olyan! Én, ha lenne tévém, nézném!

  • Barna P. - november 17, 2010

    Én viszont biztos, hogy egy percet sem leszek hajlandó nézni belőle, és talán az lenne a legjobb, ha más sem tenné…

  • Braun Barna

    Braun Barna - november 18, 2010

    Peti, miért? Ez egy jó műsor! A TV-ben (= az RTL-en) csak jó műsorok mennek. Ha nem így lenne megszűnne az iparág.
    Ami nem jó műsor (TV2 összes) az megy tönkre. (ha nem ez övé lenne a House meg a Született feleségek, akkor annyi lenne) Az RTL, az TV a javából. Barátok Közt, X-faktor + Celeb főzés + Showder + VV = a többi kereskedelmi TV csődje! Ha még olyan réteg(ebb) regiszterben is tudna hasítani, mint amilyen a Vágóműsor volt (bár így is ott a 21. század), akár ki is lehetne szedni a gombot a kapcsolókból! Ugyanis kell ennél több?

    Majd nézem a NAVÁN! 😉

  • Barna Péter

    Barna Péter - november 18, 2010

    Arról, hogy mi a jó műsor, vagy hogy mi egyáltalán egy igényes programkínálat, az RTL-nek és a TV2-nek fogalma sincs. Ezek a műsorok semmit nem érnek, ha már valamit mondani kell, én a Kultúrházra, a Különkiadásra, vagy a Dob meg Basszusra szavazok.

  • Braun Barna

    Braun Barna - november 18, 2010

    Én ezeket nem nézem. Az internet való művelődésre. A TV egy kereskedelmi eszköz, ami nincs a birtokomban. Amiről írtam azt a http://comment.blog.hu/ -ra támaszkodva tudom.

  • Szücs Erika Kiersten

    Szücs Erika Kiersten - november 18, 2010

    Nos, erre a lerágott csontra milliókat költ az RTL Klub…és mint az a hozzászólásokból is látszik, a show esetében nem feltétlenül az a lényeg, hogy szeressék, elég, ha aktív diskurzus van körülötte…

  • Barna P. - november 18, 2010

    A TV-t is lehetne művelődésre használni, ha okosan működtetnék. Az internet valóban művelődésre való, lásd: kulter 🙂

  • Berényi Csaba

    csabesz - november 18, 2010

    telekép

  • Nímand - november 18, 2010

    Nem a műsor lerágott csont, ez a nézők ezeket a topikus műsortípusokat (N+1 megasztárszületik) sosem fogja megunni. Amíg belefér a Storyba még hét pipo meg ziza addig kell is csinálni. Lerágott csont erről a savanyú pofát vágó képmutató “elit” értelmiségi diskurzus. A TV szórakoztat (pont) ezek a műsorok pedig szórakoztatnak. Mert nem mindenki lehet bölcsész, van olyan aki hót unalmas szar munka után megy haza, és az akkor és ott nem mívelődni akar, hanem röhögni azon hogy más hogyan fingik, vagy hogy basznak ki vele mások, mint mond úgy a nagy testvér mint neki a sajátja. És ezt az igényt (hogy kikapcsolódjon, mert mondjuk egy Nímand és rühelli ezt) nem lehet és nem szabad senkitől elvitatni. Cirkusz kell!

    Annyit jegyeznék még meg, hogy a teleképpel ellentétben a televíziót ki lehet kapcsolni!

  • Braun Barna

    Braun Barna - november 18, 2010

    Részben osztom! Tényleg ki lehet kapcsolni. Az alternatíva tényleg adott. Peti, a TV-t jól csinálják. A kereskedelmi média: virágzik!

    Plusz behoznék még egy ezzel párhuzamos színháztörténeti tényt is, Shakespearet, aki a mára egy az “elit” kultúra által kanonizált allegorikus valami, pedig szinkrón környezetében színházába járni annyi volt mint kakasviadalra (kocsmába vagy bordélyba). Vagyis ugyanabban a pop. szórakoztató regiszterben volt fellelhető, mint most ezek a műsorok.

    A helyi értékek nem változnak, csak más jelenségekkel töltődnek fel.

  • Rhédey Gábor

    Rhédey Gábor - november 18, 2010

    Nem mondom, hogy ez nem egy jól feldolgozott téma (vö. “lerágott csont”), de autóbalesetek is folyamatosan történnek, mégis tudósítanak róluk.

    Ha figyelmesen olvassa az ember, maga a cikk állítja, hogy az ilyen műsorok bevallott célja, hogy diskurzust generáljon, új celebeket adjon a médiának. És mi zajlana itt, kedves Nímand, ha nem a terv tökéletes megvalósulása? 🙂 (Lassan felmerül a gyanú, hogy az RTL klubtól vagy.)

    Tehát azon felül, hogy nagy újdonságokkal nem szolgál az írás, a korrekt összefoglalás mellett a benne foglaltakat is azonnal igazolja… Ettől kezdve nekem ez cseppet sem unalmas, sőt, távol esik a “lerágott csont” fogalmától. Egy igazi értelmiségi ezen nem fanyalog. Inkább örül.

  • Barna P. - november 18, 2010

    Egyébként az, hogy “jól működik” a média, az cegyedül a társadalom kritikája…

  • Vass Annamária

    vasspanna - november 19, 2010

    Ezt sose értettem, hogy mi az, hogy ez pihentet, ha nem kell gondolkodni? Meg ha valaki fáradt a melótól, akkor nem tud olvasni, mert az egy megerőltető művelet? Másodpercenként 3 képváltás és egyből szép, nyugodt álomba szenderülsz.

    Amúgy pedig a cikk szerintem nem rossz! Azért vegyük már észre, hogy ez nem egy bulvárhír!
    Az RTL Klub meg a TV2 programkínálatát pedig az jellemzi, hogy míg a közszolgálati csatornák azon gondolkodnak, hogy milyen műsorokat készítsenek, addig a kereskedelmi csatornák azon, hogy mivel töltsenek ki két reklám közötti időszakaszt!

  • Berényi Csaba

    csabesz - november 19, 2010

    ja csak lassan olyan mérvű vita van itt mintha már telekép lenne, ami sasol minket a klotyón és nem szabadulnánk tőle – és itt nem hinném hogy (a kereskedelmi meg egyéb adók esetében) mívelődésről lenne szó, mivel angolosan azt esszük amit adnak – akkor ez már nem egyéni érdeklődés, nem egyéni perverzió, hanem trend, amit mozgatnak satatöbbi és milesz? még több adó mert igényt generáltak

  • Nímand - november 19, 2010

    A Tévék: megélnek. A könyvpiac keserves könnyek közt tör ki.

    vasspanna: mit kínál egy könyv több, tartalmasabb, interaktívabb: jobb szolgáltatást mint a TV? (Komplex szüzsét, érzelmi reakciót, örömet nyújt-e a könyv másfél óra alatt? = film. Ad-e “hatalmat” a néző kezébe a távirányítónk kívül valami mint a realytk? ) Amíg nyújtott olcsó szórakozást: olvastak. Szar, ponyvát olvastak. Tömegek. Olcsó puhafedeles szar ponyvát olvastak. Ma is olvasnak ponyvát. De a TV az az igazi tömegszórakoztatás. Hogy úgy mondjam, a fent említett helyi értékén ide fejlődött.

  • Braun Barna

    Braun Barna - november 19, 2010

    csabesz: akkor viszont a meglévőknél is jobb kereskedelmi TV-t kell csinálni, mert ha valóban korlátlan számú a befogadópiac, akkor ebből a tortából én is enni akarok! 🙂

  • Berényi Csaba

    csabesz - november 19, 2010

    hasistorta ez Barna – az igény szó helyett, írhattam volna függést is – “A művészek összekeverik az Adót az Alkotással”

  • Dani Áron

    Dani Áron - november 26, 2010

    Hú-ha, hát először nagyot néztem, hogy tényleg a VV-ről került ki cikk a Kulterre, amivel lényegében semmi baj sincs, talán még ragad is valami az újonnan érkező olvasókra. Mert akik egyébként is erre járnak, azok valóban nem kergetnek idilli álmokat egy magas színvonalú tömegkultúráról, és számukra tényleg lerágott csont. Passzív ellenállás ez, ami nem sokat ér, de legalább van. Leglábbis azt hiszem, mert az “értelmiségi” fogalma sem világos előttem, hogy ki, és mikortól nevezheti magát annak.

    Hogy a kereskedelmi média virágzik-e, hát az már más tészta. Alapvetően a kereskedelem mozgatórugója a fejlődés, így gondban is lenne, ha nem virágozna. Másrészről ha a minőség felől közelítjük a dolgot, akkor nem virágzik itt semmi. Harmadrészt meg az új médiatörvény biztos átrendez majd 1-2 dolgot, ez pedig úgy gondolom sokkal érdekesebb. Várható arról írás? Nem valami kiboruló kritika, vagy egyoldalú újongás, hanem a előnyöket-hátrányokat taglaló kvázi elemzés? Mert ha valami megszívja ezt a dolgot, hát az RTL biztos.

  • Áfra János

    Áfra János - november 27, 2010

    ha van kedved a médiatörvényben elmerülni, írhatnál róla

  • Dani Áron

    Dani Áron - november 30, 2010

    lenne kedvem, csak most időm nincs rá.:(
    Ez nem csak szimpla véleményformálás, hanem hosszas utánajárás is.

  • Áfra János

    Áfra János - november 30, 2010

    ez igaz, érthető, összetett kérdéskör, túlzottan is

  • Gajdos Ágoston

    Gajdos Ágoston - január 7, 2011

    Megjegyzem, bár már régebbi cikk, hogy a VV és más hasonló televíziós tömegcikkek kiváló lehetőséget nyújtanak társadalomkritikai vagy társadalomrajzi megközelítéseknek. Az ember leül a tévé elé és egy óra alatt benyomást nyerhet a magyar társadalom jelentős részletéről, amennyiben a műsorok nézettsége korrelál a befogadni kívánt tartalommal, így durva egyszerűsítéssel élve a kulturális rétegzettséggel. Az ember akár “elit”, akár nem elhűl azon, hogy mi folyik Celebiában. Aztán a döbbenetet többféle reakció követi: valaki nevet és tovább nézi, mert vannak valóban vicces részletei a műsorszórásnak. Valaki indulatot érez, mert a celebmédia hatásában súlyos visszahúzóerőt feltételez a társadalomra nézve, mely szintén igaz. Alapvetően mindent a fogyasztói igények határoznak meg, legalábbis a társadalmi tömegmozgás szintjén és ennek természetesen az alsóbb szintekre oda-vissza hatása van. Véleményem szerint a celebkereskedelem csupán része a Marcuse-i “intézményesített deszublimálásnak”, vagyis a valaha volt, de kizárt felhasználó, a transzcendencia még mindig jelenlévő emléknyomai leküzdésének.

  • julcsi15 - január 8, 2011

    Ágoston, kiegészítenélek annyival, hogy a “mindent meghatározó fogyasztói igények” egy “kissé” irányítva vannak a média által. így jutunk el a tyúk meg a tojás helyzetig.

KULTprogramok

<< 2018. Júl. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum