KULTer.hu - El nem múló varázs
5944
post-template-default,single,single-post,postid-5944,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

El nem múló varázs

Az illuzionista (L’illusionniste)

Az illuzionistaSylvain Chomet a feledhetetlen Jacques Tati 1958-as forgatókönyvét rajzolta át, hogy illékony bűvészmutatványokból emeljen emlékművet a nagy nevettetőnek. Chomet – kezében finom csodaceruzájával – varázslatos filmet készített az elmúló időről, a varázstalanná váló világról és az el nem múló mágia zálogba adásáról.

Egy csokornyakkendős, lila öltönybe bújt, őszes halántékú nyakigláb úr izgatottan készülődik a színpadi függöny mögött. Zakóujjába kendőt, cilinderébe jól megtermett nyulat töm. Mestersége sejthető. A fellépés előtti utolsó pillanatban gyakorlott, teátrális mozdulatokkal cigarettára gyújt. A tűz az előadói vágyat, a fény a színpadi megvilágítást előlegezi. A nézőtéren teltház és extázis, ugyanis a pódiumon egy csillogó beatzenekar játszik. A dal véget ér. A függöny csak félig gördül le, mire az illuzionista fogja a cókmókját és elindul a rivaldafénybe, ám a nézőtéri sikolyok a zenekart követelik. A jólfésült bájgúnárok újra a húrok közé csapnak, a mágus sarkon fordul. Még két bónusz nóta, a publikum őrjöng, viszont amint az utolsó taktus elhangzik, a zenekarral együtt távozik. A bűvész szinte üres nézőtérnek varázsol – mivel nem kérnek már a trükkökből, úgy dönt, hogy útra kel, hátha van még a világnak olyan szeglete, ahol elkél az illúzió.

 "hang és az intenzitás – mégpedig a beatzenekarok képében"

Bűvészkedik skót kiskocsmában és viking ünnepélyen is, de mindhiába, nincs már, akit lenyűgözne a varázs. Kivéve egy kislányt, aki úgy hiszi, a szemfényvesztés valóság: hónak gondolja a paplantollat, varázslással lecserélhetőnek viseltes ruhatárát, úgy véli, a mutatványos két fényszóró között is át tud kelni. Ám csakhamar világossá válik, hogy vesződséges fenntartani az illúziót. Az álvarázslat bizony költséges dolog, különösen, ha az igazira nincs már kereslet. A modern világ elleni hiábavaló küzdelem a sorsa az utazó mutatványosoknak, akik közül a hasbeszélő a végén még a bábját is zálogba adja. Röviden így foglalható össze Sylvain Chomet Az illuzionista című filmje, melyet az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál hozott el nekünk Budapestre.

nem kell már a varázslat

Akik látták Chomet Belleville randevú című egész estés animációs filmjét, azok jól tudják, hogy a francia rajzoló precízen karikírozott, gesztusokban, mozdulatokban gazdag hősöket alkot. Színpadias, varázslatos, szinte néma világot hoz létre. És itt találkozik Jacques Tati világával. Tatinak nemcsak a forgatókönyvét – idestova ötven esztendeje készült el –, de Hulot úr névre keresztelt karakterét is kölcsön veszi. Sőt, egy alkalommal  mintázójával/önmagával is találkozik a meglepett főhős-figura. A Cameo (beszélő név) nevű filmszínházban éppen Tati A nagybácsim című filmjét vetítik. Film a filmben, tér a térben, karakter a karakterrel szemközt.

"egy kislány, aki úgy hiszi, a szemfényvesztés valóság"

A varázslatos road-movie nemcsak a térrel, hanem az idővel is játszik. Elsőnek itt van a tény, hogy Tati 1958-as filmötlete a saját jelenében játszódik, míg a 2010-ben Chomet által elkészített verzióban az ötvenes évek világa óhatatlanul is ódonnak, nosztalgikusnak hat. Ám az animáció egyszerre teszi idézőjelbe ezt a nosztalgiát és mutatja élesen a megidézett kor kontúrjait és annak fő konfliktusát: az idők változását és az új illúziók megjelenésének, a régi illuzionisták feleslegessé válásának kortünetét. Azzal, hogy a színpadra megérkezett a hang és az intenzitás – mégpedig a beatzenekarok képében –, már kevésbé voltak csalogatóak a feszült csendben zajló bűvészmutatványok. A beszédfoszlányszerű hanghasználat arra is reflektál, hogy a filmbe is megérkezett a hang.

Skóciában

Chomet filmje néma vallomás, egy Tati stílusában a modern világ fülébe súgott ártatlan kérdés: kell-e még a varázs? A kemény, sőt tragikus üzenet, hogy „mágusok nem léteznek” a Magritte által festett „ez nem egy pipa”-krédót juttatja eszembe. A látszólagos lemondás mögött felderengő határozott hitvallás ugyanis szebben idézi meg, finomabban hiteti el a csodát, mint a harsány szemfényvesztés.

Az illuzionista (L’illusionniste), 2010. Rendezte: Sylvain Chomet, forgatókönyvet írta: Sylvain Chomet és Jacques Tati, Pathé.

Vass Norbert

szerző: Vass Norbert
honlap e-mail
Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. A KULTer.hu egykori szerkesztője, jelenleg a Szépirodalmi Figyelőt és a SZIFONline-t szerkeszti. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció-történelem szakon szerzett diplomát 2009-ben, majd a Történettudományi Doktori Iskola hallgatója volt. Első kötete Hallgat címmel 2016-ban jelent meg az Ambroobook Kiadónál, második kötete, az Indiáncseresznye megjelenés előtt áll a FISZ és az Apokrif Könyvek gondozásában.

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum