KULTer.hu - Lennon: világos, hogy zseni
5370
post-template-default,single,single-post,postid-5370,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lennon: világos, hogy zseni

In memoriam John Lennon

Lennon egy háztetőnMark David Chapman hatlövetűjével New Yorkban agyonlőtte a könnyűzene és a békéért folytatott harc ikonját, John Lennont 1980. december 8-án. Utolsó szavai – amit a vele száguldó rendőrautóban ejtett – nem ismertek pontosan. Egy kérdésre kellett válaszolnia ott hátul, erős vérzés közben: „Tudja, hogy kicsoda?” Mi harminc év után is tudjuk.

„Arra gondoltam: vagy zseni vagy, vagy őrült. Azután meggondoltam: bolond nem lehetek, mert senki sem dugott diliházba. Világos volt tehát, hogy zseni vagyok.” John Lennon 1940-ben sírt fel először Liverpoolban. Negyven évig kiáltott a jobb életkörülményekért, szeretetért és a rock and rollért. Gyerekként hírhedt verekedő volt – folyton vezér akart lenni. Szülei olyannyira elpártoltak tőle, hogy nagynénjére bízták nevelését, akinek nem volt könnyű dolga. Elvis és a korai rock belobbantotta a lázadás szikráját Lennonban, aki bőrzeke alá rejtette érző szívét, majd gitárokkal kezdett pettingelni. Részeg volt, amikor megismerte Paul McCartneyt. Nonkonformistaként, talpig pucéran, vécédeszkával a nyakában állt ki a színpadra még Hamburgban. Kétévnyi bagóért zenélés után életre hívták a The Beatles-t. Ezt a sztorit pedig már mindenki ismeri.

Lennon - a legenda

Lennont azonban nem (csak) ezért imádja az elmúlt fél évszádban öntudatra ébredt nemzedékek sora. Nem a technikai innovációk tükrében és a hangszerelés változatosságában ítélik meg mint művészt. Eklekticizmusa a korai beat-zenéből kiindulva a versíráson át a polgárjogi fellépésig terjedt. Életművész volt, kezdetben LSD és más kábítószerek segítségével kereste a magasabb rendű tudatállapotot – saját magát (és a popkultúrát) Jézus népszerűségéhez mérte –, egy született vezéregyéniség (sokszor érthetetlen) attitűdjével állt a nyilvánosság elé. Eközben semmi mást nem hajtogatott, csak azt, hogy „Give Peace a Chance.”

John Lennon arcai

A felszínes gombahajú korszakot kinőve ébredt rá saját egyedi radikalizmusára – Revolution 1 című dalában még bizonytalan, ami a rombolást illeti. Ambivalens egyéniség, annyi szent. Első feleségét ütlegeli, majd az emancipáció lelkes elkötelezettjévé válik. Yoko Ono hatása alá kerül, marihuana-birtoklásért pedig bíróság elé. Végül egy kanosszajárást követően letelepszik az USA-ban, és a hosszú hajból rövid lesz, de azért a drótkeretes szemüveg megmarad. „Slágeresebb” zenét kezd játszani, mint amilyet a The Beatles az utolsó éveiben. Azokban az időkben tökös eleganciával buzdította fiatalok ezreit a passzív-agresszív ellenállásra Vietnam és más globális igazságtalanságok ellen. Narkós volt húszéves kora óta. Rengeteg botrányt kavart különböző kábszerek hatása alatt írt számaival (Lucy in the Sky with Diamonds, A Day in the Life), ám érettebb (szőrösebb) fejjel megtagadta mindenféle szer használatát – bár a szeszhez visszatért.

War is over!

A Lennon-McCartney páros közül ő volt a kreatív agy, a tartalom és a ráció. Számai ösztönösek: semmi mellébeszélés, csakis a velős valóság. 1966-tól 1972-ig élte aktív szerzői virágkorát, ekkor tette le az asztalra pályája legmaradandóbb alkotásait. 1975-öt követően öt év családba zártság következett. Fia született, „háziasszony” státuszba vonult. Utolsó lemezei (zeneileg) nem hozták vissza a régi Johnt, azt az embert, aki hiteles szavakkal és akkordokkal propagálta a békét, és személyes tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Már felnőtt, az apaság tudatával barátkozva egy konszolidált életstílust akart képviselni – erre golyót kapott. „Biztos valami őrült fog kinyiffantani!”− mondta korábban.

Sok elmélet született arra, hogy miért kellett meghalnia. Egyesek szerint az amerikai kormány hallgattatta el túl nagy befolyásától tartva. Üzenete azonban örökérvényű, zenéje, hangja klasszikus tananyaggá nőtt. Özvegye és a sajtó persze minél több bőrt lehúzva próbálnak meg a nevéből pénzt kreálni − szembemenve Lennon világszemléletével. Nem így kell emlékezni. Lemezt be, és elnémulva hallgatni.

Berényi Csaba

szerző: Berényi Csaba
honlap e-mail
Berényi Csaba 1990-ben Makón született, szabadúszó újságíró, a SzegedMa szerkesztőségben dolgozott gyakornokként, a gonzó műfaj ködös képzeletű igehirdetője, valamint költő. Cikkeit ez idáig az Alternatíva, a KULTer.hu, a GonzoPress, a SzegedMa és a Prae.hu közölte, ezen kívül szépirodalmi szövegei nyomtatásban a Szkholion, az Apokrif és a FÉL lapjain jelentek meg.

5 archív hozzászólás
  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - december 9, 2010

    Örülök, hogy jött cikk Lennonról. Ha volt ember a Földön, aki nem érdemelte meg, hogy lelőjék, az ő volt, mégis Mark David Chapman, ez a szánalmas, beteg ember, aki egyszerűen irigyelte, hogy valaki képes önerejéből híressé válni, megdöbbentően önző és kisszerű tettével pedig végleg a halhatatlanok közé emelte. Lennonra minden évben megemlékezünk, MDC pedig megérdemli, hogy örökre kitörlődjön az emlékezetből.

  • Berényi Csaba

    csabesz - december 9, 2010

    kíváncsi vagyok, Lennon képes lenne-e megbocsátani, ha már all you need is love ugye…

  • Akos - december 9, 2010

    Emléke szívünkben örökké él!

  • Lapis József - december 10, 2010

    Ákos, akkor ne írd le többször a nevét 🙂 Egyébként igazad van…

  • crystal88_ - december 12, 2010

    érdekes cikk, köszi

KULTprogramok

<< 2018. feb. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum