KULTer.hu - “Rácsai mögül a szabadságnak”
6160
post-template-default,single,single-post,postid-6160,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

“Rácsai mögül a szabadságnak”

Csillagszálló, 2010/11.

Csillagszálló, 2010. decemberA Csillagszálló novemberi számában a rabság, a börtönlét, a fogvatartottság egyéni és társadalmi szinten megnyilvánuló tapasztalatairól olvashatunk. A folyóirattól megszokott belső sokszínűséget a fogság pszichológiája által felvetett kérdések teszik még árnyaltabbá.

„Rácsai mögül a szabadságnak,
csodás, milyen határozottan
és kegyetlenül magamra zárnak,
akiknek szívén sár, korom van.”
/Jónás Tamás/

Aki a Csillagszálló novemberi számát kezébe veszi, már az előlap grafikájától is kész visszahőkölni: a felnagyított madárkalitkában különböző fajú, rémisztő és a hétköznapi ember számára undorító állatfajok nyüzsögnek. A denevér, óriáskígyó, óriás kecskebéka, madárpók és tekergő csápú polip ijesztő együttese akár a tudat ketrecbe zárt, elfojtott tartalmait is jelenthetné, de teret nyit az össztársadalmi bezártságként való értelmezésre is.

Az egyes szépirodalmi szövegek a várakozásnak megfelelően a börtön külső világát valamilyen formában a személyes belső térbe építik. Legát Tibor az Astoria fegyház című regényrészletében a szovjet rezsimet kiszolgáló Kun Béláról tárja elénk egy nehezen igazolható erkölcsű élet pillanatképét. Kiss Ottó regényrészlete (A másik ország) egy kiskatona egyes szám első személyű elbeszélése bevonulásának és katonaéletének történéseiről a rendszerváltás előtti időből. A finoman megrajzolt hangulatokban ott vibrál a katonai sorkötelességet néma engedelmességgel megtagadó egyén szemlélődő igazmondása. A szerelem is elidegenítő, eseti dolog, ahogyan a hős a vágyott társsal, de önmagával sem kerül összhangba.

Csillagszálló, 2010. december

A szövegeket tovább olvasva a fogságélmény további aspektusai bontakoznak ki. Jónás Tamás az Akik félnek imára emlékeztető víziójában erős képekkel ragadja meg az én szeretésének az ismert világot szétrepesztő és egyúttal magányba oldó disszonanciáját. A Gyere velem című vers pedig az én pszichoanalitikus mélységébe vonzza a képzeletbeli másikat, vagy ahogy a vers tere kibomlik, a másik ént.

Nagy Ildikó Noémi Eggyétörve című kötetével való debütálása alkalmából Miklya Anna írt a regény elé ismertetőt Színes cuccok címen. Az izgalmas kalauzból megtudjuk, hogy „[a]z írónő figurái rejtvények”, melyeket azonban úgy tud bemutatni történeteivel, hogy olvasóit az értés finom pókhálói szövik át. A továbbiakban Nagy Ildikó Noémi Orális higiénia című szövegében erről meg is győződhetünk: az anyjával és férjével nászútra utazó főhősnő pszichés komplexusai látszólag hétköznapiak. Az anyjától elszakadni nem tudó, függő típusú nő és a megalkuvó férj egy domináns és szintén elfojtásokkal élő anya akaratának veti alá magát. A csodatevő víziszörny, Ogopogo feltűnése szublimáló erővel bír, azonban jelentésének kifejtése elmarad, megteremtve a mondanivaló lényegi magvának egyéni megközelíthetőségét. Hasonló eszközökkel él Kalász István A kiút című írása, amelyben az elbeszélő egy lúd megfigyelését köti össze a hajléktalanszállók napi ritmusának, az ottlét szabályainak bemutatásával. A lúd akarva-akaratlan a hajléktalanság, a sorstalanság, a szabadság, a vándorélet viszontagságainak, örömeinek megtestesítőjévé válik.

A sorstalanság és börtönélet kapcsán mindenképpen tematikusnak minősül egy lágertémát feldolgozó szöveg, Schüttler Tamás Deszkapalánk az utca közepén című novellája. Az író egy deportálást megszenvedett budapesti családot mutat be azon kisfiú szemszögéből, aki elől a múlt fájdalmas történéseit a túlélő családtagok kollektíven elhallgatják. A történet szerint a gyermeki ártatlanság, mely az igazságot természetesnek veszi, feloldhat mégoly súlyos bűntudatot, veszteségélményt is, mint a holokauszt.

A börtön és a pszichológia kapcsolatát újabb szöveggel erősíti Bánki György. Az Alfred Adler a nagyvárosban egy szórakoztató stílusban megírt társadalomkritika, mely a városi (és elsősorban budapesti) magyarság szokásait az adleri pszichológiából ismert „kisebbrendűségi érzésre” vezeti vissza. A Csillag Marci a börtönfilmek világába kalauzol minket, és összehasonlítja a börtönfilmek hősének „megtörés nélküli elbukását” a „totális felemelkedés” alternatívájával. A vizuális kultúra világából az állatkertek rácsai, (illetve üvegfalai) közé juthatunk Kiss Barnabás szakértő cikkének olvasásával (Noé modern bárkái). Az állatkertek történelmi fejlődéséről és az ősi állatfajok DNS-klónozással történő újjáélesztési lehetőségeiről egyaránt tájékozódhatunk. Nem meglepő a halál megjelenése egy folyóirat börtöntematikájú számában. A rabság thanatológiai, kultúr-antropológiai megközelítését Hradeczky Kata végzi el (A kívül rekedtek és kizártak).

A szám hátralevő részében egymás után olvashatunk interjúkat az egri börtön jelentős nemzetközi elismerést nyert rehabilitációs programjáról (Felnőttmesék), egy névtelen smasszer munkájáról (A kulcs mindig az én kezemben volt) és az interjúciklus zárdarabjaként egy többszörös börtönviselt hajléktalan életútjáról, reintegrációs törekvéseiről (Csak hát sorozatos). Kovai Cecília jóvoltából a cigányság körében gyakoribb börtönviseltséget elemezhetjük – lehetőségekhez képest – elfogulatlan szemmel. A számot Vécsei Rita Andrea és Módra Ildikó meséi zárják.

Csillagszálló, 2010/11.

Gajdos Ágoston

szerző: Gajdos Ágoston
honlap e-mail
Gajdos Ágoston 1987-ben született Debrecenben, pszichiáter rezidens. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Általános Orvostudományi Karának hallgatója volt, jelenleg a Kenézy Kórházban dolgozik. Fő érdeklődési területei a posztmodern szövegkultúra, a pszichoanalízis, illetve a medikalizáció hatása az irodalomra. Tagja a LÉK Irodalmi Körnek, írásai jelentek meg a Szkholionban, a Napútban és a Zempléni Múzsában.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum