KULTer.hu - Emblematikus figurák
7380
post-template-default,single,single-post,postid-7380,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Emblematikus figurák

Interjú Bognár Péterrel, a Japán Alapítvány programszervezőjével

A karakterek birodalmában Bognár PéterrelRokona-e a masnis Kitty macska a jószerencsét hozó, integető Maneki Neko-nak? Melyik sorozatot nevezhetjük az animék Twin Peaks-ének? Ki jelenleg a virtuális kulturális nagykövet Japánban? A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum emeletét japán figurák és rajzfilmek lepték el. A karakterek birodalmában Bognár Péterrel, a Japán Alapítvány programszervezőjével beszélgettünk.

KULTer.hu: A tárlat A Karakterek Birodalma címet viseli, és a kiállításon berendezett rózsaszín lányszobát is nyugodtan nevezhetjük „a karakterek birodalmának”. A figuráktól népes szobabelsőt figyelve felvetődik a kérdés, vajon eleve három dimenziósnak, afféle brandnek tervezik őket, vagy csak idővel lépnek ki a képernyőről, a mangák lapjairól?

Mindkettőre van példa. Kitty-t például eleve emblémaként, marketingelemként alkották meg, és csak később kapott önálló sorozatot. Ha úgy tetszik, ő már létező, jól ismert figuraként mászott fel a képernyőre. Más, eredendően rajzfilm- vagy képregény-teremtményeket pedig a népszerűségük vitt ki egyéb felületekre. A japánokból természetesen nem hiányzik a jó adag üzleti szellem, így akik egy karakter megalkotásánál bábáskodnak, nem hagyják figyelmen kívül teremtményük további sorsát sem.

A karakterek birodalma

KULTer.hu: Miként viszonyulnak a jelen vizualitását meghatározó karakterek a múlt, a történelem, a tradíció ikonikus teremtményeihez? Olvastam valahol, hogy Kitty macskát például a szerencsehozó Maneki Neko ihlette.

A japán kultúrát mindig is nagyon fejlett, kifinomult esztétikai érzék jellemezte. A japánok évezredek óta vonzódnak az ízléses dekorációhoz, a szép ruhákhoz. Szintúgy nagyon régi hagyomány, hogy fiktív vagy félig fiktív alakokkal veszik körül magukat. A necuke nevű, erszények bekötésére szolgáló, derékra köthető, apró, faragott figurákat – ember-, állat-, Buddha-ábrázolásokat – például már a középkorban használták a japánok. A különféle talizmánok viselése a kiegészítőkön hordott fityegőkre rímel. Eszembe jutnak még az útszéli jizo-szobrok. Afféle védőszentek ők, akiket a helybéliek újra és újra felöltöztetnek. Használt sapkákba és köpenyekbe bugyolálják őket, de az is előfordul, hogy saját ruhadarabot varrnak számukra. Maneki Neko is efféle fiktív lény. Ő a vendéghívogató, a jószerencse hozója. Mivel régóta széles körben ismert és elterjedt figura, ezért elképzelhető, hogy kezdetben az ő népszerűségére ült rá Kitty karaktere. Ha nagyon látványos és egyértelmű kapcsolatok nincsenek is, azért napjaink figurái mindenképpen visszavezethetők régi korok emblematikus alakjaira.

KULTer.hu: A kiállításon Japán tartományait megszemélyesítő figurák is láthatók.

Igen, ez egy új trend. Japánban jól működő hagyománya van ugyanis annak, hogy a cégeket, termékeket különféle karakterekkel népszerűsítik. Néhány éve a tartományok is kedves kis kabalafigurával reklámozzák magukat. Ezek az alakok karaktert adnak a területnek. Saját figurája van a prefektuális rendőrségnek is. Ő figyelmeztet a kihágásoktól való tartózkodásra és hangsúlyozza a közbiztonsági előírások fontosságát. Sőt, az sem ritka, hogy különféle közszolgálati közlemények kommunikációjához is kedvelt karaktereket kölcsönöznek. A választási ismereteket tartalmazó plakáton nemrég Chibi Maruko-chan és családja szerepelt. Maruko-chan egy népszerű manga főhőse. A sorozat egy átlagos japán fiatal mindennapjairól, kötelességeiről, teendőiről szól, vagyis az állam jó érzékkel talált rá éppen az ő figurájára a választások népszerűsítése kapcsán. Míg nálunk a szigorúbbnak ható, személytelen vizuális megjelenítés jellemző, addig Japánban teljesen megszokott az efféle kampány. A vigyorgó kislány karaktere sem teszi komolytalanná a nagyon is komoly témát. Hiszen Maruko-chan családja mindenki számára személyes ismerős.

A karakterek birodalma

KULTer.hu: Ezek a karakterek Japánban tényleg mindenki számára személyes ismerősök − ez a kiállítás egyik fontos üzenete számomra. Az egyik plakáton egy széles mosollyal mosogató háziasszonyt látunk. Kitty-s papucsot visel, a hatalmas fülű majommal díszített tányérra rakódott ételdarabkákat narancsszínű, szörnyet formázó szivaccsal távolítja el. Egy másik plakáton idős úr teázik színes állatkákkal teli bögréből. Kimondhatjuk, hogy a rémisztő-cuki figurák szeretete nemzedékről nemzedékre, szinte az anyatejjel öröklődik Japánban?

Abszolút. Persze vannak generációs kedvencek, és az is igaz, hogy az ötvenes, hatvanas évek figuráit már csak kevesen ismerik. Léteznek persze nagy túlélők. Közülük Sazae-san figurája az egyik leghíresebb. Maruko-chanéhoz hasonlóan az ő története is a mindennapokról szól. Éppen ezért − kis túlzással − szociológiai mélyfúrással ér fel Sazae-san történeteket olvasni, hiszen a második világháború óta folyamatosan jelennek meg a főszereplésével készülő, a japán életet, a családot, az aktuális problémákat bemutató füzetek és rajzfilmek. Ahogy változnak a japán mindennapok, úgy változnak Sazae-san kalandjai is. A kiállítás bemutatja egyrészt a népszerű figurákat, másrészt a karakterek evolúcióját is. Fontos és igen népszerű figura a nyolcvanas években született Doraemon is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a jövőből érkezett, kék színű, macskaforma „ellen-Terminátor” virtuális-kulturális nagykövetté való kinevezése. Doraemon figurája a mindennapokban nyújt segítséget, jelent támaszt a japán fiatalok számára. Fontossága abból is látszik, hogy egy egész kutatóintézet foglalkozik életművének, hatásának feltárásával.

KULTer.hu: A figurák egy része tehát a mindennapokra, a történelmi háttérre reflektál. Elképzelhető, hogy a hatvanas években feltűnt Astro Boy például a korszak hidegháborús frászának kivetülése?

Astro Boy azért különösen érdekes példa, mert az ő neve eredetileg Atom. Astro Boynak az Egyesült Államokban nevezték el, aztán ez terjedt el a nyugati féltekén. Az ő figurája politikai üzenetet hordoz. Astro Boy ugyanis afféle békekövet, a japán békepolitika megjelenítője. Az amerikai figurákban fellelhető harciasság a japán sorozatokban nem jelenik meg olyan hangsúlyosan. Persze a spektrum szélesebb annál, minthogy ez minden japán rajzfilmre és képregényre kiterjeszthető legyen, de azért Japánban általánosabb a békés megközelítés. A kilencvenes években − amelyet Japánban „az elveszett évtizedként” tartanak számon − érezhető volt egy általános társadalmi elbizonytalanodás, és ez megjelenik a figurákon is. Akkor lett népszerű az Evangelion-sorozat, amelyben markánsan jelen van az elveszettség, a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság. Az Evangelion mély, bonyolult és sötét történetet mesél el, nevezhetném az animék Twin Peaks-ének is. Elmondható tehát, hogy a figurák a mindenkori korszak kollektív tudattalanjából építkeznek.

A karakterek birodalma

KULTer.hu: Eddig főleg a karakterekről beszélgettünk, de a karakterek rajzolói is közel olyan népszerűek, mint teremtményeik. Hasonlíthatjuk a mangakákat a nyugati világ íróihoz, filmsztárjaihoz?

A leghíresebb mangakák ismertsége és megbecsültsége a híres írókéhoz áll közel. Egyes sorozatok szerzői önmagukban is branddé válnak, ugyanakkor rengetegen vannak azok is, akik évekig, évtizedekig névtelenül tevékenykednek ezen a területen. Itt is működik ugyanis egyfajta hierarchia. Jó pár tanulóévnek el kell telnie ahhoz, hogy valaki önálló sorozattal próbálkozhasson. Mindenesetre számos emblematikus mangaka létezik, akik emblematikus figurákat alkottak. A legnagyobb közülük kétségkívül Astro Boy megalkotója, Tezuka Osamu. Ő az elsőszámú mangaka, Japánban egyszerűen „a manga istenének” nevezik. Léteznek azonban olyan karakterek is, amelyeknek nem igazán ismerjük az alkotóját. A Pokémon például videojátékként készült a Nintendo számára, Kitty figurája mögött pedig a Sanrio cég áll.

KULTer.hu: Mi az oka annak, hogy a figurák sokkal jobban hasonlítanak a nyugati emberre, mint a távol-keletire?

Erről már sokan, sokfélét írtak, persze a legegyszerűbb válasz, hogy így alakult ki. Hogy mennyire volt tudatos, azt nehéz lenne megmondani. Tulajdonképpen az összes mangaka az előbb említett Tezuka köpönyegéből bújt ki, szóval az ő nyugatias figurái jelentik a mangaábrázolások origóját. Tezuka egyébként sokat merített a nyugati rajzfilmek világából, szóval áttételesen innen is jöhet a hatás. Az is igaz viszont, hogy a japánok látásmódjában nem annyira feltűnő megkülönböztető jelleg a ferde szem, mint amennyire mi európaiak annak látjuk. Gyakran a japán karikatúrák sem hangsúlyozzák a szemeket, holott egy európai karikaturista számára ez jelenti az elsődleges kapaszkodót. A nagy, kerek szemek a lánymangák idején lettek a karakterek fontos stíluselemei. A tágra nyílt, hatalmas, csillogó szemek hagyományosan a főhősnők ártatlanságát, őszinteségét, naivitását szimbolizálják.

Tezuka Osamu

KULTer.hu: Magyarországon mennyire van jelen a karakterek bűvkörében élő csoportkultúra, szubkultúra? A különböző con-ok, vagyis rajongó-találkozók számomra azt mutatják, egyre szélesebb kör talál rá a japán figurák által meghatározott univerzumra.

Az említett rendezvényeket közel négyezren látogatják, a kevésbé aktív tagok száma pedig ennek a többszöröse, ezért azt gondolom, mostanra a kamaszok körében elég meghatározó szubkultúra épül a japán karakterekkel benépesített manga- és animevilágra. Hogy miként alakult ez ki? Szerintem a mai tizenévesek egy jól megfogható nemzedék, akik nyitottak az újra. Nyugat-Európában egyébként már a nyolcvanas években kezdett kialakulni ez a szubkultúra, hozzánk pedig jelentős késéssel érkezett meg. Tömegjelenséggé talán csak a kétezres évek elején vált. Azzal pedig, hogy a rajzfilmek az interneten gyakorlatilag mindenki számára, magyar nyelven is hozzáférhetők, egyszersmind fiatalodott is az anime- és mangarajongók tábora. A rajzfilmek és képregények térnyerésével együtt jár a Japán iránti fokozott érdeklődés is. A korábbi évekhez képest például összehasonlíthatatlanul többen kezdenek most japánul tanulni. Az még nem látszik, hogy pontosan mire is fut ki ez a szubkultúra, annyi azonban megállapítható, hogy igen markáns jelenség, ami egyfajta új különcséget is behozott a fiatalok közé.

A Japán – A Karakterek Birodalma című kiállítás 2011. február 14-ig ingyenesen megtekinthető a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

Vass Norbert

szerző: Vass Norbert
honlap e-mail
Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. A KULTer.hu egykori szerkesztője, jelenleg a Szépirodalmi Figyelőt és a SZIFONline-t szerkeszti. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció-történelem szakon szerzett diplomát 2009-ben, majd a Történettudományi Doktori Iskola hallgatója volt. Fő kutatási területe a hazai punk és az underground szcéna alakulása a késő Kádár-korban.

2 archív hozzászólás
  • Áfra János

    Áfra János - február 6, 2011

    Tanulságos interjú, nem vagyok járatos a témában, de örömmel olvastam.

  • Berényi Csaba

    csabesz - február 6, 2011

    ez mutatja, hogy legalább nem belterjes az oldal

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum