KULTer.hu - “Lássuk csak!” – beszámoló egy képeskönyvről
7830
post-template-default,single,single-post,postid-7830,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

“Lássuk csak!” – beszámoló egy képeskönyvről

Eszéki Erzsébet: Így látunk mi – 37 kép, 37 történet

Eszéki Erzsébet: Így látunk miMi a különbség Botticelli születő Vénuszának szeme, és egy XXI. századi értelmiségi depressziós tekintete között? Hogy kerül egy Brueghel-kép dramaturgiája egy opera színpadára? Mely festők fényei határozzák meg az Oscar-díjas Szabó István filmjeit? Csupán néhány kérdés, melyekre feltétlenül választ kapunk Eszéki Erzsébet Így látunk mi című beszélgetős képeskönyvéből.

37 képet, 37 történetet kínál a könyv alcíme, vagyis minden képhez egy történet kapcsolódik. A vékony kötet lapjain írók, színészek, rendezők, festők és múzeumigazgatók mesélnek számukra kedves festményekről, fényképekről vagy azok alkotóiról úgy, ahogy ők látják őket. A képeket egyrészt a mellékelt reprodukciók, másrészt a megkérdezett személyiségek előadásmódja, valamint narrációjuk élményszerűsége is színesíti.

A válogatás kétszeresen is szubjektív. A beszélgetőtársakat, ha tetszik a „mesélőket” a szerző választotta ki, a műveket pedig maguk a mesélők. Utóbbi szelekció sokkal izgalmasabb, hiszen Eszéki Erzsébet válogatási elvéből egy vékonyka könyvhöz képest túlságosan is sok redundancia adódik. Több helyütt előkerül például Szöllősy Éva neve és az ő pedagógiai, vizsgáztatási módszerei. Kétségtelen ugyan, hogy munkássága több filmes generáció képzőművészethez való viszonyulását, képlátását határozta meg, ám az említett félórás beszélgetések során bizonyára hangzott még el több érdekesebb információ is, s ezeket hasznosabb lett volna beépíteni, minthogy négy alkalommal kelljen olvasnunk a Filmművészeti Főiskola művészettörténész-pedagógusáról. Ezt a szerkezeti esetlegességet a képek elkészültének időrendje rendezi egybe. A szóban forgó, bemutatott képek hat évszázad, a róluk szóló beszélgetések hét év alatt készültek el.

Eszéki Erzsébet

A könyv a népszerű, egy-egy alkotót, festészeti korszakot bemutató Taschen-albumokhoz hasonló méretű. Formára kompakt, hátizsák-, válltáska- és villamos-kompatibilis. Egyszer valaki azt mesélte nekem, hogy a pirosnál mérgelődés helyett felcsap egy haiku-kötetet és amíg a jelzőlámpa zöldre vált, éppen el tud olvasni pár verset, amelyeket aztán a következő fékezésig ízlelgethet, kibonthat. Hát valahogy így vagyok ezzel a könyvvel is: néhány megálló, néhány kép, néhány történet. Egy-egy rövid ismerkedés erejéig ragadnak magukhoz, aztán ha kellőképpen felcsigázott a reprodukció, a szerzőről szóló anekdota, akkor irány a könyvtár vagy a múzeum.

A befogadás határainak problémája – melyről többen is beszélnek a könyv lapjain, múzeumi látogatásaik kapcsán – hangsúlyosan érvényes jelen kiadványra is. Hiszen, ahogy az egyik beszámolót olvassuk, szemünk óhatatlanul át-átpillant a túlsó oldalra. Mintha függöny mögé néznénk be, odasandítunk: vajon ki lesz a következő előadó? És hát bizony figyelmünk akaratlan szóródása ront is egy kicsit az összképen. Nem kevés információ sűrűsödött egy helyre: a reprodukción kívül újból és újból értesülünk az élmény „tulajdonosáról”, majd az ő szemüvegén keresztül a művészről, koráról és magáról a műről is. S mire agyunk tömörítőprogramja – mely képernyőkímélő gyanánt a szóban forgó műalkotást használja – összekapcsolná a képet az olvasottakkal, máris érkezik a következő impulzus. Ahogy a címlapon és az oldalszámok mellett látható nagy zöld szemgolyó is fel-alá gurul a könyv lapjain, úgy kapkodjuk mi is a tekintetünket. Ezért működhet talán jobban a lefekvés előtti vagy a „villamosozós” olvasgatás.

Eszéki Erzsébet: Így látunk mi

Mindegyik apró portré más-más okból lehet érdekes, megindító, továbbgondolásra érdemes. Bravúros, ahogy Lévai Balázs megmozdítja, dramatizálja az általa választott képet. Beszél hozzá, kérdez felőle, érdeklődik szereplői iránt. Vagy hogy Varga Judit zeneszerzőben például dalként szólal meg van Gogh Csillagos éj című képe, ahogy hasonló munkamódszerükről, a pepecselés helyett a megragadott, nyers erőről beszél. Baán László történetéből az derül ki, hogy „hozott haza” egy freskót Firenzéből, Fehér László festőművész pedig azt idézi fel, amikor szembetalálkozott egy Rembrandt nevezetű úriemberrel. Szüts Miklóstól megtudhatjuk, hogy lazúrozta át Michelangelo savanyúcukor-színeit az évszázados gyertyafüst a Sixtusi kápolnában. Noha sokan választottak portrét, ezeken felül is találunk jó néhány képet a könyv lapjain. Összesen harminchetet. A beszélők szándékoltan zajos, mégis halvány árnyalatú és csendes fotóit Dobó László készítette.

Mindegyik fejezet, pillanatkép után azt érezzük, hogy jó volna még hallgatni, azaz olvasni tovább a dialógust. Hogy szívesen körbemennénk vele egy tárlaton. Hiszen befogadói attitűddel vérteznek fel, és nagy kedvet csinálnak a képekhez. Úgy hiszem, ez a legnagyobb erénye ennek a parányi könyvnek – és ez nem kevés. Ez lehetne a kötet legszebb kibontása, kibővítése: a személyes találkozás. A képekkel és/vagy a mesélőkkel. Legszerencsésebb esetben egyszerre. Milyen szép is lenne.

Eszéki Erzsébet: Így látunk mi – 37 kép, 37 történet, Corvina Kiadó, Budapest, 2010.

Vass Norbert

szerző: Vass Norbert
honlap e-mail
Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. A KULTer.hu egykori szerkesztője, jelenleg a Szépirodalmi Figyelőt és a SZIFONline-t szerkeszti. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció-történelem szakon szerzett diplomát 2009-ben, majd a Történettudományi Doktori Iskola hallgatója volt. Fő kutatási területe a hazai punk és az underground szcéna alakulása a késő Kádár-korban.

2 archív hozzászólás
  • Forna - február 26, 2011

    Érdekes könyv lehet, színesek a képek?

  • Vass Norbert

    -vn- - március 4, 2011

    színesek!

KULTprogramok

<< 2019. ápr. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum