KULTer.hu - Egy mosolygó rosszember története
7861
post-template-default,single,single-post,postid-7861,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Egy mosolygó rosszember története

Gru (Despicable Me)

GruMegszeretheti-e a világ leggonoszabb embere azt a három kislányt, akiket csak ördögi terve miatt fogadott örökbe? A Grunak elhisszük ezt is. Ritkán készül olyan animációs film, ami ennyire színvonalas annak ellenére is, hogy a Pixarnak nincs köze hozzá.

Dagadt amerikai turisták fényképezgetik a piramisokat, miközben a Sweet Home Alabama szól. Hirtelen az egyik hatalmas kőépítmény rejtélyes módon kipukkan – kiderül, hogy valaki ellopta, és egy felfújható másolatot hagyott a helyén. Kitör a botrány, minden országban fokozott védelem alá helyezik a nevezetességeket: Kínában a Nagy Falat, Franciaországban az Eiffel tornyot, az Egyesült Államokban pedig a sört (hiszen az nyilván még a Szabadság-szobornál is fontosabb…). Gru, a főszereplő azon tajtékzik, hogy nem ő követhette el ezt a gaztettet. Nem hagyhatja annyiban, hogy valaki elbitorolja tőle a Minden Idők Legnagyobb Gonosztevője címet, ezért ördögi tervet eszel ki: szorgos kis sárga minyonjaival és a nagyot halló öreg Doktor Senkiházival el fogják lopni a Holdat. Nincs is szüksége másra, mint némi pénzre a Gonosz Bankjától, egy észak-koreai zsugorító-fegyverre és három kislányra. Tiszta sor, nemde? Mi is így látnánk hozzá egy grandiózus gaztett előkészítéséhez, s eszünkbe sem jutna mondjuk bankot rabolni… De ebben a filmben minden megtörténhet, így aztán semmin se csodálkozunk. Még azon sem, hogy a morcos Gruból Margo, Agnes és Edit hatására végül szerető családapa válik.

temérdek kütyü

A történet nagyon egyszerű és kiszámítható, de annyi ötletesség, poén van benne, hogy ezen egyáltalán nincs időnk gondolkodni. Csak kapkodjuk a fejünket a rengeteg elképesztő (és sokszor értelmetlen) találmány láttán, amit Gru, Doktor Senkiházi és nagy riválisuk, Vektor használ. S persze a házaik sem hétköznapi építmények – az egyik tele futurisztikus kütyükkel, a másik meg olyan, mint egy középkori kínzóeszközöket felvonultató múzeum. Az is nagy ötlet volt a készítőktől, hogy robotok vagy állatok helyett a minyonokat, ezeket a kitalált lényeket adták segítőknek Gru mellé. Kinézetük, beszédük és minden megmozdulásuk egy-egy poén, és szerencsére nem csupán annyi szerepük van a filmben, hogy céltalan ökörködéssel kitöltsék azokat a részeket, amelyekben éppen semmi érdekes nem történik. Valójában nincs is olyan jelenet, ami közben azt éreznénk, hogy ez csak töltelék, és azért került bele a filmbe, hogy a lapos cselekményt ellensúlyozza, és kitolja másfél órára a filmidőt. Vannak persze ritmusváltások – néha megáll kicsit a pörgés, hogy kipihenjük magunkat az akciójelenetek között –, de soha nem válik unalmassá a dolog.

minyonok

Ami még nagy erőssége a Grunak, hogy a szereplők teljesen életszerűek, emberiek, nem sematikusan jó vagy gonosz karakterek (talán a bankigazgató az egyetlen kivétel). Ez már csak azért is nagyon érdekes, mert így sokszor nem lehet tudni, hogy mire számítsunk az egyes emberektől egy-egy szituációban. A lényeg persze a főszereplő és a három kislány egymásra találása, ami egyáltalán nem erőltetett – a Fel! öregembere és kiscserkésze juthat róluk eszünkbe.

Gru mint családapa

Nem arról van szó, hogy három imádnivaló gyerek megmelengeti egy szörnyen rossz tudós szívét. A lányok, bár nagyon aranyosak, tudnak szemtelenek és idegesítők is lenni, és valójában Gru sem egy velejéig romlott alak, a gonoszságot inkább mint valami sztárszerepet fogja fel. Kiderül a történetből az is, hogy gonoszságaival azt a figyelmet akarja csak megszerezni az emberektől, amit ő gyerekként az anyjától nem kapott meg – végül a lányokban találja meg a kárpótlást. Így a történet hiteles tud lenni, érzelemgazdagsága ellenére sem válik csöpögőssé.

háhá

A cselekmény nagyon látványos díszletek közt, igényes zenei aláfestéssel zajlik. A film képi világát csak dicsérni lehet: gyönyörűek a tájak, a kidolgozás részletgazdag és a színkezelés is bravúros. A Heitor Pereira és Pharell Williams által komponált filmzene pedig szintén emeli az összhatást. Ezt a filmet egyszerűen látni kell!


“>

Gru (Despicable Me), 2010. Rendezte: Pierre Coffin és Chris Renaud, forgatókönyvet írta: Ken Daurio, Cinco Paul. Forgalmazza: Illumination Entertainment.

Barna Benedek

szerző: Barna Benedek
honlap e-mail
Barna Benedek1988-ban Debrecenben született, Balmazújvároson nőtt fel. A Keleti István Alapfokú Művészetoktatási Iskola és Művészeti Szakközépiskola színjáték tanszakára járt. A Debreceni Egyetemen szerzett BA diplomát filmelmélet és filmtörténet szakon, s időközben elvégezte a "filmrendezők mesterkurzusát". Jelenleg médiaismeret és filozófia szakos tanárnak tanul a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Filmkritikáival a KULTer.hu-n debütált.

3 archív hozzászólás
  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - március 13, 2011

    Érdekes, nekem úgy jött le, hogy az elején a piramis eltűnését mintha a hatóságok próbálnák rejtegetni, azaz nem a rabló gondoskodott a pótlásról (miért tette volna) – volt is egy rész, hogy a közelben ólálkodó kissrácot rendőrök próbálják távol tartani, óva mindenkit a lelepleződéstől. Amúgy tényleg nem rossz film, bár nem olyan emlékezetes, mint a Fel!…

  • Dani Áron

    Dani Áron - március 15, 2011

    Tudom, hogy fura, de nekem a Fel! éppen azért nem tetszett annyira, mert az első 5 perces montázs olyan erősen sikerült, hogy az azt követő játékidő ennek árnyékában telik.

  • Barna Benedek

    Barna Benedek - március 15, 2011

    igen, ez az elején nem egyértelmű, hogy csak az egyiptomiak akarják-e eltussolni… de szerintem ez elég lényegtelen momentum a filmben…

KULTprogramok

<< 2019. máj. >>
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum