KULTer.hu - Lemezformátumú rockkoncert
9554
post-template-default,single,single-post,postid-9554,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lemezformátumú rockkoncert

Foo Fighters: Wasting Light

Foo Fighters Wasting LightA Foo Fighters Wasting Light címmel jelentette meg új lemezét. A korong abból a szempontból is különleges, hogy megemlékezik a Nirvana Nevermind albumának 20. évfordulójáról. Dave Grohl-ék ez alkalomból a különböző vendégzenészek mellett az ex-zenésztárs Krist Novoselic-kel, valamint a legendás producerrel, Butch Viggel összeállva alkották meg az albumot.

Bár a lemez csak április 12-én jelent meg a boltokban, a rajongók megnyugtatására már februárban felcsendült kislemezen az album egyik száma, a Rope, amelyhez videoklip is készült. A zenekar tagjai ráadásul már a megjelenés előtt közzétették a teljes lemezt a honlapjukon.

Ezúttal 48 perccel és 11 számmal ajándékoztak meg minket a fiúk, amivel a várakozásoknak teljes mértékben megfeleltek. Megérte eddig várni az új albumra, ugyanis látszik, hogy sok munkát fektettek bele, és próbáltak valami ütőset kihozni belőle némi új íz belecsempészésével, ugyanakkor mégis megmaradtak az eredeti Foo Fighters hangzásnál. A végeredmény persze részben az olyan vendégzenészeknek is köszönhető, mint a gitáros-énekes Bob Mould, a már többször is a bandával dolgozó Rami Jaffee billentyűs, vagy Grohl zenésztársa, Krist Novoselic. És persze mit is várhatunk egy olyan albumtól, amelyen Dave Grohl és a Nirvana egykori basszusgitárosa ismét együtt zenél? Kolosszális alkotást?

Foo Fighters

Izgalommal indítottam el az első számot. Igen, végre egy igazi Foo Fighters-es pörgés kemény hangszereléssel és ütős dallamvilággal. Az első szám, a Bridge Burning nem okoz csalódást, belecsap a közepébe, de azért még kicsit visszafogottabban vezet be minket a zenekarhoz illő rockkoncert keretei közé.

Tovább fokozva a ritmust és a hangulatot, ismételten egy ütős szám következik, a már jól ismert Rope, amely kötélként fonódik körénk, s ragad magával minket. A Bob Mould gitárjátékával feldobott Dear Rosemary szinte egybefolyik vele, mégis valamivel lágyabban szól. Ez a szám sem engedi, hogy alábbhagyjon a lelkesedés, és ezzel elő is készíti a terepet a tomboláshoz. A White Limo ugyanis bombaként robban: észvesztés, eufória, szabadság. Amolyan „rázd a hajad, ne törődj senkivel és semmivel, csak add ki magadból minden dühöd vagy örömöd, mintha egy limuzinban bármit megtehetnél határok és következmények nélkül” jellegű dal. Pörgős, kemény szám, amitől nem akarsz, nem akarhatsz szabadulni.

A zenészek ezután visszaváltanak a nyugodtabb dallamokra az Arlandriaval, amelyet a These Days és a Back and Forth követ, és mi közben – együtt kántálva a még ismeretlenül hangzó szöveget az mp3-unkkal – teljesen elveszünk a zenében. Mint amikor már eljutunk a koncerten arra a pontra, hogy azt érezzük, most már tényleg benne vagyunk a javában, megkaptuk, amiért jöttünk, és csak ki akarjuk tolni az élményt.

Foo Fighters Wasting Light

Az album a végéhez közeledve stílusosan lassabb, lágyabb dallamokra vált. Az I should have known finoman kizökkenti a hallgatót a tombolásból. Higgadtabb tempójú, ismerős dallamokat hallhatunk, persze nem véletlenül, hiszen a Nirvana egykori basszistája, Krist Novoselic lép be Dave hangja mellé. Ez a dal talán kicsit ki is lép a Foo Fighters közegéből, és a lemez legszebb darabja mind hangzását, mind szövegét tekintve. „Nem, még nem tudtam megbocsátani, hogy a szívemet kétségek közt hagytad.” (No, I cannot forgive you yet, to leave my heart in debt.)

A Walk zárja és teszi teljessé az albumot. Olyan, mint egy ráadásszám: nem hagyja a levegőben lógva a hallgatót, hanem elégedetten engedi útjára erről a kis formátumú koncertről. A Wasting Light leginkább egy jól sikerült rockkoncerthez hasonlít, hiszen minden megvan rajta, ami egy igazán ütős bulihoz szükséges. A lassú, elvont zenétől kezdve a kemény rockig minden hangulat teret kap, így bárki megtalálhatja rajta a neki való dalt.

Kétség sem férhet hozzá, hogy megint egy profi albumot tett le az asztalra a Foo Fighters. Nagy meglepetéseket ugyan nem okoztak a srácok, de hozták a formájukat. A már jól ismert banda bontakozott ki az albumon, ám a vendégzenészeknek köszönhetően új színeket csempésztek a lemez hangulatába, így az együttes zenei palettája ismét tovább bővült.

Foo Fighters: Wasting Light. Sony Music Entertainment, 2011.

Kiss Alexandra

szerző: Kiss Alexandra
honlap e-mail
Kiss Alexandra 1990-ben született Miskolcon. A Lícium.hu-n debütált újságíróként, a Debreceni Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója. Elsősorban a társadalmi témák és a zene érdekli. Az egyetem után is újságírással akar foglalkozni. Szabadidejében gyakran jár koncertekre.

13 archív hozzászólás
  • Landaylin Ehlret - április 21, 2011

    Jó album, indokolatlanul szar review…

  • Michael Carabini - május 1, 2011

    Kisse tavolrol rugaszkodunk neki a reneszansz azzal kezd dott hogy Francesco Petrarca kolt felkutyagolt a Mont Ventoux csucsara es onnan szetnezett igy emelkedett ki az ember a termeszetb l kerult a tortenelem kozeppontjaba igy kezd dott a modern europai kultura. Aron Ralston tortenete valahogy ennek az ellenkez je egy mai ember aki a termeszetet szorakozasi lehet segnek tekinti alaszall es kenytelen alarendel dni a termeszetnek hogy aztan atertelmezve es atgondolva sajat szerepet mas emberkent terjen vissza. Ez alatt az tortenik hogy Aron Ralston megerkezik a Blue John Canyonba elindul biciklivel innen oda elesik felall megall.

  • Imo Santha - június 6, 2011

    Azért beszarás ez a kommentmoderálás. Látom az ember nem mondhatja el a véleményét a Cool-téren.

  • Barna Péter

    Barna Péter - június 6, 2011

    Kedves Imo Santha!

    Számtalanszor hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy a KULTer szerkesztőinek NEM egyetlen feladata az, hogy a gép előtt ülnek és várják a kommenteket. Egyetemre járunk, dolgozunk stb. Így néha előfordul, hogy figyelmen kívül hagyunk egy-egy hozzászólást, természetesen nem szándékosan. Ráadásul a spam-áradatok hihetetlenül megnehezítik a dolgunkat, átláthatatlan a rendszer, persze ez az olvasót ezek nem kell, hogy érdekeljék. Jelenleg 7200 hozzászólás van, ebből kb. 6800 spam…
    A véleményét mindenki elmondhatja, lehet nyugodtan a negatívumokat is sorolni a KULTer-rel kapcsolatban, kiengedjük őket, mint ahogyan erre már volt is példa. Csupán az obszcén kifejezéseket, trágárságokat moderáljuk, jelen esetben talán a “beszarás” szó is ide tartozna…
    Elnézést kérek a KULTer.hu szerkesztősége nevében, a jövőben remélem nem fog előfordulni, remélem marad továbbra is a portál olvasója.

    Üdvüzlettel: Barna Péter – KULTer.hu, alapító főszerkesztő-helyettes

  • Imo Santha - június 6, 2011

    pff

  • firkaaliftből - június 6, 2011

    Igazából a kulter.hu-val pont ez a baj, hogy moderálni akar… igazán nevetséges gesztus ez huszonéves csávóktól. Ne vicceljünk már gyerekek ez nem az a század, ahol feszíteni köll a szappanozott szájú eszemcsere melett, mint szaros józsi a szobabiciklin. (kinek reprezentáltok, vagy rátok szól a tanárnéni?) Röhej, nem, fölnőtt ember azt mond amit a másik fönőtt ember nem moderál ki… főleg, ha az illető 23… na ne már… mire ez a modorosság, elrontja a picsába az egész oldalt…

  • Áfra János

    Áfra János - június 6, 2011

    A félreértések elkerülése végett, a “moderálás” itt nem az “obszcén kifejezések” mellőzését jelenti, tényleg nevetséges lenne, ha mi csak emiatt használnánk a szűrőt. Azt viszont érdemes tudni, amit Péter is írt, hogy minden portálra – így hozzánk is – számtalan spam, vagyis levélszemét generálódik, ezek ilyen vírusszerűen terjedő szövegtöredékek, s ha nem lenne beépítve a szűrő, napi 100-200 ilyen értelmetlen link, szöveg áramlana a cikkek alá. A moderálási figyelmetlenségekért mindenki nevében elnézést kérek. További jó olvasást kívánok, köszönjük a kommenteket, remélem, mindenki figyelmesebb lesz mostantól.

  • Barna Péter

    Barna P. - június 7, 2011

    Kedves firkaalift!

    Véleményem szerint a lazaság és fiatalság egyáltalán nem egyenlő az igénytelenséggel.

  • firkaaliftből - június 7, 2011

    de az igényesség nem egyenlő az öncélú modorossággal sem
    vagyis hogy akar egy fiatal kritikai portál azzá lenni ami lenni akar, ha már n y e l v é b e n sem az? Laza cikkek, ki nem munkált mondatok, releváns állítások, és olyan közeg, ahol ha valaki leírja reális igényét, meglátásait, nem bunkózzák le. Mert elég szűk látókörre vall az a szerk. attitűd, ami ezt teszi…

  • firkaaliftből - június 7, 2011

    még annyit, ha valaki véleményt ír, szinte biztos, hogy nem attakkol, mért tenné, de ha így érzitek, mert a visszaszúrásokból ez jön le, akkor a kulter.hu minden olvasója potenciális ellensége is.

  • Papp Sándor

    Papp Sándor - június 7, 2011

    Széljegyzetként fűzném csak eme vita margójára: véleményem szerint az építő kritikáknak azért lett foganatja… azt viszont szomorúan kell nyugtáznom, hogy a kommentek között nem azon kritikai megjegyzések uralkodnak el, melyek a cikk írójának fejlődését segítenék elő.

  • Rodor - június 7, 2011

    Sántha Imo panasza a komment bent ragadására jogos, én is mindig sérelmezem, ha az oldalon ilyesmi fordul elő, firkaaliftből viszont maga akar potenciális ellenségként feltűnni, mintha nem tudná hogy milyen könnyen megütheti a bokáját, ha valaki álságosan áskálódik össze-vissza, az ilyen trógerektől hánynom kell.

  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - június 7, 2011

    Ugyan már, hogy a névtelen netes kommentelés lenne a támadásmentes, puszta jó szándékból eredő véleménynyilvánítás fóruma, ezt te magad se hiszed el…

    Amúgy meg az obszcenitással, a laza, fiatalos nyelvvel még önmagában semmi gond nem lenne, bár kétlem, hogy “csúnya szavakat” kell használni ahhoz, hogy manapság odafigyeljenek (ez se volna nagy nóvum), a “ki nem munkált mondatokkal” már annál inkább: azért, hogy odahányjon valaki szavakat a képernyőre (akár cikkben, akár kommentben), anélkül, hogy átgondolná, hogy azt gondolja, amit írni akar és azt is írja-e, amit gondol, szerintem kár koptatni a billentyűzetet: sajnos az a tapasztalat, nem lesz “releváns” egyetlen állítás se, ha érthetetlen maga a mondat, és ha ettől, ha úgy tetszik, “sztenderd”-gyanús lesz a szöveg a kulteren és megkopik a fiatalos lendület, akkor ezt szerintem vállalnia kell egy magát kulturális portálnak tituláló oldal szerkesztőségének. És ez nem reprezentatív igény, nincs mögöttünk “tanárnéni”, és nem is akarunk mi feltétlen nyelvművelőkké válni (még ha az egyéni ízlésítélet olykor akaratlan tesz is olyan gesztusokat, melyek után rásüthető valami hasonló), csak (köz)érthetőségre törekszünk, hogy ha valaki mond valamit, azt ne csak az értse, aki mondja.