KULTer.hu - Egy lírai regény
11237
post-template-default,single,single-post,postid-11237,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Egy lírai regény

Rakovszky Zsuzsa: VS

névtelenRakovszky Zsuzsa új regénye a magyar irodalom történetének egyik felettébb izgalmas figurájának életéről szól. Jóllehet művei nem képezik a kánon részét, mondhatni a századforduló népes „futottak még” kategóriájában helyezhetjük el, de alakja annyira problematikus, hogy még a neve sem egyértelmű: Vay Sándor/Sarolta gróf/grófnő különös életével most regényes formában ismerkedhetünk meg.

 

A történeti személyek életét megjelenítő regények sajátossága, hogy nem lehet lelőni a poént, nem kell kiírni, hogy aki izgulni akar, most ne figyeljen: a történet ugyanis ismert. (Borgos Anna kimerítő elemzése ide kattintva olvasható.) Persze fiktív és nem fiktív között nagyon nem egyértelmű a határ, hovatovább talán nincs is: de most ezt hagyjuk. Adva van egy regény, amely pontosan követ egy ismert (vagy legalábbis ismerhető) életrajzot. Röviden tehát: Vay gróf, aki lánynak születik (1859-ben), de fiúnak nevelik, férfiidentitással éli kevéssé sikeres életét: mint minden férfi, epekedik a szép nők után, ám problémás pénzügyei (az egyik „apósának” vissza nem fizetett kölcsön) miatt lelepleződik biológiai neme (is); megalázottan börtönbe és orvosi vizsgálat alá vetik, majd csalónak bélyegezve, a nőktől eltávolodva fejezi be az életét.

Rakovszky Zsuzsa: VS

A szerző ügyesen oldotta meg a problémát: főhősének monogramját tette címmé, ami mindkét névvariánst és egyben (versus értelmében) a két fél szembenállását is jelölheti. Kézenfekvő asszociációk sora bukkan fel a regény és a jól megválasztott cím összejátszásában: női vs. férfi princípium (vagy társadalmi nem), felvilágosodás vs. vallás/ezotéria, érzékiség vs. értelem stb. Csakhogy itt el is érkeztünk a regény gyenge pontjához: az egész mű ezekre a rendkívül átlátszó (transzparens) ellentétpárokra épül, s ez nemcsak az ideológiai ellentétekben jelentkezik, hanem a jellemábrázolásban is. Annak ellenére, hogy a fülszöveg állítása szerint „az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere”, ez csak annyiban mutatkozik meg, hogy Vay gróf nevelődésében fontos szerepet játszik ’48 (plusz a kapcsolódó nevek, legendák) emlegetése, és hogy két nagy szerelme is színésznő, akiket a színpadon lát először. Nagyon áttételesen és nagyon halványan körvonalazódik az a gazdag művelődéstörténeti háttér, ami talán kaphatott volna nagyobb szerepet a kétségkívül szokatlan élettörténet elbeszélésében.

A könyv többféle szövegtípusból épül fel. A tágabb keret a napló, amely a klagenfurti raboskodás idején íródik, ebbe ékelődik néhol az orvosi szakértői vélemény (melynek tétje, hogy beszámíthatatlannak, így felmentendőnek minősülhet-e Vay gróf az apósa által indított perben), valamint a kerettörténet szerint az ügyvéd számára készített feljegyzés, amely regényszerűen meséli el a főhős addigi életét, különös tekintettel a szerelmekre és mindarra, ami az Engelhardt kisasszony iránti szerelméhez (és házasságához) vezetett (Életem története). Utóbbival akad egy kis probléma: nehezen hihető, hogy a börtönben sínylődő gróf – az ügyvédje számára készített – visszaemlékezésének legfőbb szándéka az lenne, hogy letehetetlenül olvasmányos szöveggé váljon. Vay gróf ifjúkorában a pesti előkelő társaságban próbál barátokra lelni: ám furcsa módon csak egyetlen cimborája akad: a kezdettől fogva kétes hátterű Zarándy. Az ő alakja emelkedik ki egyedüliként a népes társaság homályából, ő is csak azért, hogy az önmagában tehetetlen gróf mellett a cselekményt előremozdítsa. Az ő keze van benne két színésznő elcsábításában, nélkülözhetetlen intrikusa a regény és a gróf történetének, ugyanakkor komoly összegeket csal ki a pénzszűkében levő Vay-tól, majd később kiderül, hogy egy egyszerű szélhámos, aki a ’48-as eszmét is elárulta, ám mindez nem számít, mert főhősünk szerelmi kétségbeesésében újra segítségét kéri, és a megnyerő modorú aranyifjú újra segít elnyerni egy szívet: ezúttal Engelhardt kisasszonyét. Mindezt az motiválja, hogy ő tud a gróf nemisége körüli bonyodalmakról, ezáltal – enyhe képzavarral – a markában tartja.

A baj számomra az, hogy a feldobott labdák túl látványosak, a történet íve még szerény fantáziával is előre látható. Ezen nem segít az sem, hogy a szereplők egyáltalán nem plasztikusak, mi több: szinte papírból vannak. A gróf életében apjánál is fontosabb nevelője, „Dani papa” (Kászonyi Dániel) tipikus rebellis, felvilágosult racionalista; de az ellenkező oldalon ott van a nagymama és barátnői misztikus hite az asztaltáncoltatásban és más effélékben. A verseket és tárcákat író Vay gróf igazi „művész”, míg utolsó szerelmének apja és egész családja vérbeli „polgár”, tehát kisszerű, szűklátókörű, anyagias stb. Totális, egymást kizáró ellentétek. De az alakok érzelmei is leegyszerűsítettek: a világraszóló szerelem, amely a bukást hozza, lehet bármilyen lángoló, Engelhardt Emmát a regény inkább mutatja egy zsák krumplihoz hasonlónak, mintsem kívánatos, a férfiemberben (?!) érzéki vágyakat keltő nőnek.

Rakovszky Zsuzsa

A történet voltaképpen nem olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik. Hogyan élhetett egy nő férfiként, egy férfi identitással rendelkező ember női testben a 19. század vége felé? Gyermekkorától kialakult nemi identitása olyannyira egyértelmű volt, hogy még a gyermeknemzést sem tartotta kizártnak: a regény csúcspontja bizonyos szempontból az a jelenet, amikor a megrögzött aufklérista gróf a vallás csodáit hozza fel példának a természet törvényeinek áthágására. Ahogy Borgos Anna írja a fent említett tanulmányában: „Vay Sándor/Sarolta tehát nem kérdőjelezte meg a nemi szerepek hagyományos határait írásaiban és gondolkodásmódjában, de megtette magával a létezésével.” Vagyis közönségesen férfinak tekintette magát olyannyira, hogy a regény végén még az asszonyok újkeletű szivarozási hóbortját is helyteleníti – magától értetődően a férfi nézőpontjából.

Véleményem szerint Rakovszky Zsuzsa új regénye egy igényes és szép irodalmi nyelven megírt mű, amely hagyományos regénytechnikai eszközöket alkalmazva lehetőségeihez mérten alulteljesít: adós marad az árnyalt jellemábrázolással és a társadalmi kontextus plasztikus kibontásával.

Rakovszky Zsuzsa, VS, Magvető, Budapest, 2011.

Pogrányi Péter

szerző: Pogrányi Péter
honlap e-mail
Pogrányi Péter 1987-ben született, 2005 óta Budapesten él. 2010-ben esztétika-magyar szakon szerzett diplomát az ELTE BTK-n, 2010 őszétől ugyanitt PhD-hallgató. Kritikát ír, fő érdeklődési területe a XX. századi magyar próza és a kortárs verses epika.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum