KULTer.hu - Rímek nélkül a Pokolban
11023
post-template-default,single,single-post,postid-11023,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Rímek nélkül a Pokolban

Műút, 2011/024.

műútlídEgyre sebesebben közeledik a tavasz vége, az időjárás napról napra hihetőbben imitálja a nyári kánikulát. Mi mást is tehetne az egyszeri irodalmár ilyen 19. századi költeményekbe illően verőfényes, szép időben, minthogy olvas, szemléz? Jelesül éppen egy folyóiratot, név szerint a Műútat.

Elsőnek mindjárt a műfordításokra vetem rá magam. Az ilyesmire mindig ki van éhezve a kíváncsi olvasó, főleg, ha klasszikus művek újrafordításáról van szó (olyan kérdések torlódnak egyből egymásra, mint: hogyan viszonyul az új a régi(ek)hez, valamint az eredetihez, sikerül-e meghaladni a köztudatban elevenen élő előző változatot stb.). A folyóirat ugyanis egy részletet közöl Dante Isteni színjátékából (Pokol, VIII. ének) Nádasdy Ádám fordításában és jegyzeteivel. Azonban Babits klasszikus magyar fordítása után meglehetősen szokatlan módon a tercinák végén nincs rím: egyszerűen lekopott, eltűnt, lehagyatott. Amennyiben ezek már nem is tercinák, akkor nincs többé a sorokból felsejlő, annak idején jól bemagolt szentháromság-asszociáció? Anélkül, hogy állást kívánnék foglalni az újrafordítás „hitelességének” kérdésében, megjegyzendő, hogy az eredmény számomra felemásra sikerült: olvasóként hiányoznak Babits csengő-bongó rímei (felén-lelém, jutottam-ottan-legottan stb.). Az viszont bizonyos, hogy Nádasdy változata a mai szem (és fül) számára sokkal olvasmányosabb.

A másik kedvcsináló műfordítás-részlet Nabokov Laura modellje című utolsó, töredékben maradt regényéből való. A könyv különlegessége utóéletében van: a szerző „1977-ben egy lausanne-i klinika kórházi ágyán szigorúan meghagyta, hogy a még szinte meg sem született regényt el kell égetni, ha befejezetlenül marad”. Szerencsére Nabokov fia, Dmitri végül – a szerzői végrendelet ellenében – közreadta a kéziratos kártyákon fennmaradt töredék-művet. Dunajcsik Mátyás átgondolt, feszes mondatokkal dolgozik, a szöveg üteme is rendben van, s bár nem ismerem az eredetit, a fordításhoz fűzött gondolatok (Még egyszer, utoljára) meggyőznek arról, hogy minőségi munka került ki a kezei alól. Ezeket mintegy kiegészítendő társul az alkotáshoz Nemes Z. Máriónak a könyvről írt recenziója, melyben többek között az „utolsó”, befejezetlen szövegek olvashatósága, valamint a (neo)romantikus halálesztétikák giccskultusza kerül szóba.

műút-borító

Ezzel mintegy át is ugrok a kritika-rovatba. Kálmán C. György Móricz Zsigmond Naplók, 1924-1925 című könyvéről ír továbbgondolásra érdemes megjegyzéseket (Írjunk regényt!). Két recenzió (Bagi Zsolt: Vissza az elbeszélésekhez, Szilágyi Márton: Egy könyv – két hangra) foglalkozik Bartis Attila – Kemény István beszélgető-könyvével. Továbbá Radics Viktória mutatja be Sofi Oksanen nagysikerű Tisztogatását. Ezen kívül egy-egy írás foglalkozik még Térey, Szijj Ferenc, Dunajcsik Mátyás – Plinio Avila könyvével.

Majd Bujdos Attila Tasnádi Istvánnal készült beszélgetésének rövidített változatából tudok meg ezt-azt. Például, hogy Tasnádi költőnek indult, de ezt az ambícióját később kinőtte: „Sokan vannak így ezzel: verset írnak kamaszkorukban és úgy érzik, a világon nincs fontosabb, mint ők. Ehhez a romantikus attitűdhöz jól illik a vers. Aztán ezt kinőjük. Jobb esetben. Vagy ha mondjuk valaki nagyon jó költő – de olyan pedig kevés van –, ne nője ki”. Érdekes számomra az is, hogy a kortárs drámákban előszeretettel alkalmazott élő nyelvvel, trágár nyelvhasználattal kapcsolatban az unalmat hozza összefüggésbe. Ebben azért nagyjából-egészében egyetérthetünk vele.

Aztán ott vannak még Koós István A démonok bolygólya című képregényének részletei is. Az egyik alaptörténet a következő: Vasmarkú Kígyólelkűtől és Kőszívűtől megbízást kap arra, hogy „formát adjon a fantasztikus lénynek, kemény kézzel visszaszorítva az álmok és a tudat mélyén burjánzó lények formátlan hadát, mely a művész kezén keresztül próbált kitörni a nemlétből a lét világosságába, a szilárd formák birodalmába”. A szörny persze megszületik, és ahogy az lenni szokott, a megrendelők le akarják vele igázni a világot. A sztori mérsékelten figyelemfelkeltő a rengeteg sablonos megoldás miatt, de a karaktereket jó nézni (például Szellemlány igazán csinosra sikeredett).

Minden együtt van itt, amit egy irodalmi-művészeti folyóiratban keresnék: költészet, próza, színház, műfordítás, képregény stb. Csak a „művelt nagyközönséget” kellene valahogy olvasásra bírni.

Műút, 2011/024.

Csordás László

szerző: Csordás László
honlap e-mail
Csordás László 1988-ban született Eszenyben, Kárpátalján, most is itt él. Az Együtt olvasószerkesztője, a Partium munkatársa. 2005 és 2010 között az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanult. Írásait a Partium, az Apokrif, a Prae.hu, az Együtt és a Magyar Napló közölte.

14 archív hozzászólás
  • Berényi Csaba

    kémikus billy - június 4, 2011

    úgy hallottam a Műút igencsak a megszűnés szélén van, az oldalszámok is csökkentek – tényleg? azért nagyobb lapnak tartottam mindig is, hogy csak úgy bekrepáljon

  • Ayhan Gökhan

    ayhan gökhan - június 4, 2011

    a Műút az egyik legjobb lap. Kedves kémikus billy, a Műút nem kapott meg bizonyos támogatást, amit viszont harmadrangú lapok megkaptak. Így nehéz. Pénz nélkül mindig nehéz. a Nyugat sem létezett volna, ha nincs Hatvany Lajos. Sajnos. Emiatt az egyik szemem sír és a másik is.

  • javorpe - június 5, 2011

    Most jelent meg a júniusi szám, Verebics Ágnes munkáival illusztrálva. Kritikák a könyvhéten megjelent kötetetekről. Idén 8 számmal jön ki a Műút (tavaly 6 száma volt).

  • Áfra János

    Áfra János - június 5, 2011

    Remélem, szó sincs megszűnésről, de a terjedelem az csökkent…

  • Berényi Csaba

    kémikus billy - június 5, 2011

    kabai lóránt írta, hogy örülnek ha ezt az évet túlélik…

  • Áfra János

    Áfra János - június 5, 2011

    hát ezt szomorúan hallom 🙁

  • Berényi Csaba

    kémikus billy - június 5, 2011

    jah – valahogy globálban nem megy a szekér mostanában a print lapoknak, online minden, lassan már a sírfeliratok is

  • Turi Márton

    Turi M. - június 5, 2011

    Furcsa, én ennél bíztatóbb híreket kaptam (pl. hogy idén 6 helyett 8 számot terveznek). NKA-támogatások terén jól áll a Műút egy (azt hiszem) tavaly elnyert, 3 éves támogatással, de ez önmagában gondolom messze nem elég a boldogsághoz, főleg mikor mostanában sorra vonják meg az önkormányzati támogatásokat a miskolcinál nagyobb múltra visszatekintő folyóiratoktól is… Én azért bízom benne, hogy nem tragikus a helyzetük, nagyon nagy kár lenne, mivel egy kivitelezésében (is) színvonalas folyóiratról van szó, melynek kritikai-rovata szerintem országos szinten a legerősebbek között van. Nagyon jó a szemlézett szám is, különösen a Nabokov-blokk.

  • Kishonthy Zsolt - június 6, 2011

    Kedves Olvasók!

    örömmel tudatjuk, hogy túl vagyunk az év eleji anyagi nehézségeinken, a MŰÚT túl élte a néhány hónapos válságot, sőt, ez évben hat lapszám helyett már nyolc jelenik meg. (plusz kettő: július, szeptember)

    Üdvözlettel:

    Kishonthy Zsolt
    felelős kiadó

  • Áfra János

    Áfra János - június 6, 2011

    Ez megnyugtató hír! További jó munkát kívánunk!

  • Áfra János

    Áfra János - június 7, 2011

    Már a legújabb számba is bele lehet olvasni itt: http://www.muut.hu/index.html

  • Ayhan Gökhan

    ayhan gökhan - június 7, 2011

    éljen a Műút:-))

  • Lovas - június 25, 2011

    Kár, hogy a műutat nem olvassa senki olyan, aki nem ír bele 🙂

  • Áfra János

    Áfra János - június 27, 2011

    Ezt azért kötve hiszem. A szakmai lapok közül
    talán épp a Műút az, amit többen olvasnak is.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum