KULTer.hu - Én és mi? Egy tájfutó tájfotográfiája
12277
post-template-default,single,single-post,postid-12277,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Én és mi? Egy tájfutó tájfotográfiája

Kántás Balázs: Összefutás

Kántás Balázs: Összefutás Kántás Balázs Összefutás című legújabb verseskötete ötvenkét oldal terjedelmű, karcsú, ám tartalmas könyv, amely Rónai-Balázs Zoltán szerkesztésében a Napkút Kiadónál jelent meg. Különösen érdekes feladatnak éreztem egy ilyen című (és főként a szó hagyományos értelmében lírai darabokat felmutató) fiatalos kötet „átfutását”, áttanulmányozását, és adott esetben egy ifjú költői pályafutás jelenlegi állomásának villámanalízisét.

Összefutás. A címadás nem pusztán frappáns, hanem a maga egyszerűségében tetszetős, sokrétű jelentésszerkezettel bíró, igekötős szóalakjának jóvoltából különféle képzettársításokat idéz fel („összefut a nyál a szánkban”, „összefutnak a szálak az egyre szövevényesebb emberi kapcsolatok hálójában”, de használhatjuk a kifejezést az „összeáll a kép” szinonimájaként is).

A kötet borítójának emblémájául Hegedűs János fényképe szolgál: a feketére „hangolt” háttérben két fehér, egymást keresztező sínpárt látunk egy úton, melyről nem tudni, éppen milyen irányt vesz, ám a borító hangulata mindenképpen sejtelmes, végtelenbe tartó hatást kelt. Feltehetőleg lapszéltől lapszélig és tovább „kattog-csattog, kattog-csattog” − az eddigi munkái alapján képviseleti költőnek tartható − Kántás Balázs többnyire rövid, szinte haikuba hajló, a szerelem olykor 13 lanthúrját megpendítő negyvenhárom verse. A vonat mint kulcsmetafora különben felbukkan többek közt a kötet (…tenyerem leveleibe…) című versében is („fut alattunk az az azonosíthatatlan sötétkék vonat”).

Az Összefutást korábbi költői hagyományok felidézéseként a szerző kedvesének, Szabó Piroskának ajánlja, akit több versben meg is szólít (pl. Hátranézel, Nem látjuk meg). A kötet három tematikus ciklus mentén (Térkép, Szájzár, Összefutás) szerveződik. Az Összefutás című ciklus utolsó darabja a címadó vers, ezért a gyanútlan olvasóval előfordulhat, hogy − az Agatha Christie-regényeken nevelkedett gyerekek cseles gesztusával − a könyv végéről kezdi el a szisztematikus olvasást, és hamar rábukkan az egyik kulcsmondatra: „csak az a végső, magát mindig újrajátszó összefutás”.

Kántás Balázs: Összefutás

Kántás Balázs verseskönyve ugyan karcsú, ám formai jegyekben, antik és modern költői eszközökben bővelkedik. Alliterációk, finoman bújtatott ötsoronkénti rímek, lazán kötött, hol haikura, hol szonettformára emlékeztető ritmusok váltják egymást. A lírai én attitűdje szándékoltan szenvedélyesnek, naivnak és patetikusnak tetszik. Alkalmasint a párkapcsolati idill látszólagos lehetetlensége elleni, Ady nevéhez köthető „mégis-morál”, máskor pedig a trubadúrlíra hangulatát idézik meg Kántás versei, mintha a beszélő nagy vehemenciával küzdené át magát a párkapcsolati dilemmákon és a környezet betonkemény aggályain, előszeretettel használva az orvosi, pszichológiai, biológiai, máskor technicista szóképeket, metaforikát (pl. orvosi-pszichológiai: „röntgenfelvétel”; „röntgenfény”; „csontok”; „vérköreimben”; „kezed agyam kamráiban kutat”; „ahogy tű hatol vénafolyódba”, biológiai: „vagyunk növényagyakkal szárnytalanul”, technicista: „vonatmenetrend”; „elektromos-kék”; „a homlokomon körberohanó csontszürke mutató a mostba merülve megáll”; „ventilátorpropeller” mint az emberi testek közeledésének metaforája stb.). A színek érdekes komplementer rendje rajzolódik ki a versek folytonosságában. A szerző nem csak a környező tájat, de benne magát az embert, másutt az emberpárt is színek által övezve jeleníti meg: a kötet spektrumában előfordul például zöld, arany (a szeretett hölgy arca), zöld-vörös, kék (láng), szürke. A lírai én fémes-szürke ábrázatával szemben a szeretett nőalak arca több helyütt arany fényben tűnik fel, akárcsak a középkori egyházi festményeken a szentek, az angyalok vagy épp Jézus Krisztus arca.

Az Összefutás egyes darabjai olykor a mai köznyelvtől idegen, historizáló elemeket is tartalmaznak, pl. „metróalagútba szorulva várod, valaki még hátha odadob neked egy rozsdás obulust” (obulus: az ókorban és a középkorban használatos, dénár értékű pénzdarab, aprópénz, melyet egyes kultúrákban a halott ember szemére vagy szájába helyeztek). E kifejezés használata arra is utalhat, hogy a szerző még a középkori társadalmi állapotokat, a lovagi szerelmet is idillikusnak találja a mindenkori jelen, vagy − ahogy ő maga nevezi az időt − a „haldokló most” viszonylatában.

A Haldokló most címet viselő vers atmoszférája kimondottan a kései Ady-lírával mutat rokon vonásokat, már-már az egyes kifejezések szintjén is. A Macskák játszanak az őszben kezdetű verset („Macskák játszanak az őszben. / Most nem vagyunk halottak. / Kéken átértelmeződik a temető fogalma. / Szél – irányjelzés a kéznek. / Hajadban barna falevelek./ A haldokló mostba nézek, / de nem engedem el a kezed.”) példának okáért az Őrizem a szemed című Ady-verssel állíthatjuk párhuzamba. Ugyanígy az idő, a mulandóság ősi toposza áll a Mutató című vers középpontjában, amely eszünkbe juttathatja Hieronymus Bosch festményeinek danse macabre-motívumát: „A homlokomon körberohanó / csontszürke mutató / a mostba merülve megáll”.

Megítélésem szerint érdemes Kántás Balázs negyedik kötetét leemelni a könyvespolcról. Az ablaküvegek közötti tér (Búvópatak Kiadó, 2008), az Öngyulladás (Napkút Kiadó, 2008) és az Éntelen ének (versek magyarul és angolul, Búvópatak Kiadó, 2009) című kötetek után a szerző legújabb könyve ideális eszközként szolgálhat a szerelemre hangolt ember kezében, aki metaforikus értelemben vett „tájfutóként” igyekszik megtalálni a számára fontos helyeket, emberi kapcsolatokat korunk koordinálatlanul összefutó-széttáncoló, kiszámíthatatlanul széttartó szürrealitásában.

Kántás Balázs: Összefutás, Budapest, Napkút Kiadó, 2010.

Bajnai Nóra Katalin

szerző: Bajnai Nóra Katalin
honlap e-mail
Bajnai Nóra Katalin 1988-ban született Budapesten, költő. Jelenleg az ELTE magyar és irodalomtudomány, illetve pszichológia szakjának kognitív-fejlődéslélektan szakirányos hallgatója. Műfordítással is foglalkozik, elsősorban a kortárs francia, portugál és spanyol költészet érdekli. 2009-ben Ön-zene címmel jelent meg első verseskötete, a Scolar Kiadó gondozásában. Verseit közölte a Szintézisben 2006 antológia, a Forrás, a Csillagszálló, a Spanyolnátha, az ÚjNautilus, a Paper, a Litera és az Irodalmi Jelen Online.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum