KULTer.hu - Ha a nindzsára szavazol, maszkban csinálja
14160
post-template-default,single,single-post,postid-14160,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ha a nindzsára szavazol, maszkban csinálja

Szigligeti JAK Fesztivál – 2. nap

Sopotnik Zoltán éppen Erdős Virágot kérdezi„Mindannyian kurva szépek vagyunk.” Ezzel a biztatással indul a szerdai napom Kukorelly Endre versszemináriumán. A hangulatra megint nincs panasz.


Kukorellyvel elsősorban azon tanakszunk, hogyan szerettessük meg a magas kultúrát. Miért van az, hogy „Magyarországon mindenki el tudná szavalni a Kislány a zongoránált”, de „nagyon rá kell gyógyulni a Wagnerre”? A szórakozás szóról miért asszociálunk arra, hogy „dizsi, buli, nézzük a Győzike show-t?” Fontos ezeket megértenünk, hogy „előbb magunkat tegyük tisztába, aztán basztassuk az embereket”. A gondolatok ide-oda kanyarognak, mígnem Kukorelly riadtan fel nem eszmél: „most miért is kezdtünk a pedofíliáról beszélni?” Kapelner Zsolt halkan hozzáfűzi, hogy „alig egy óra alatt eljutottunk a baszásig. Azért ez kurva jó”. A szeminárium zárása is igazán bátorító: „nem kell attól aggódni, hogy már majdnem 12 éves vagyok, és még mindig nincs Nobel-díjam”.

Zsadányi Edit előadásán

Ebéd után Zsadányi Edit tart előadást a női (próza)poétikáról. Nőket ábrázoló impresszionista festményeket is elemzünk közösen. Dunajcsik Matyi felfedezi, hogy az alakok mind támaszkodnak, senki sem tud megállni a saját lábán. Megemlítjük a magányt és kiszolgáltatottságot, de Péczely Dóra megjegyzi, hogy ő azért elfogadná, ha olyan szép fehér ruhában olvasgathatna egész nap a folyóparton. Még akkor is, ha a képen valójában nem könyv, hanem esernyő van. Az előadás azért volt különösen érdekes, mert a közhiedelemmel ellentétben nem a női írókat, hanem a női gender szerepek irodalmi, művészi megjelenését taglalta. Az előadás után Dunajcsik Matyi meséli el, micsoda szakadék tátong a tudományos-művészeti és a hétköznapi élet között a melegek megítélését illetően. Lóránd Zsófi tapasztalatai viszont pont ellentétesek, az ő feminista látásmódját az átlag nők sokkal inkább megértik, mint az elit. Az előítéletek körül is kialakul egy kisebb vita, Simon Marci rámutat, hogy mindannyiunknak vannak előítéletei, ez a homo sapiens sajátja, de ettől még nem kell eszerint élni. Ahogy a dán kortárs képzőművész FOS installációján is áll: „A rasszizmus természetes, a demokrácia mesterséges.”

És könyöklök és hallgatok...

Ezután Nemes Z. Márió moderálása mellett Kele Fodor Ákos és Orosz Anna Ida jóvoltából a Prizma című filmes folyóirat mutatkozik be, amely évente négyszer jelenik meg „fejtágító céllal”, elsősorban olyan tematikát járva körül, amely az olvasóközönség számára ismerős lehet, pl. pornó. Hamarosan a film mint dokumentáció létjogosultságát kérdőjelezzük meg, hiszen a rengeteg effekt éppen a fikció jellegét hangsúlyozza, így az előbb-utóbb a képzőművészet egy válfajává csonkul vissza. „A parazita viszony a valóságban sokkal álságosabb lett”, hála a technológiának. „Transzformerek nincsenek, de Hókuszpóktól kurvára féltem” – vallja be Kele Fodor, rámutatva az olvasási kód fontosságára. Szóba kerül, mennyire minimálisra csökkent úgy általában a narráció az attrakcióhoz képest. L. Varga Péter ezzel kapcsolatos kérdése a szüzséről és a fabuláról olyan rétegzettre sikerül, hogy utána mindenki csak néma csendben néz maga elé. Kimerítő válasz helyett a szerkesztők inkább beraknak három kiváló versfilmet. A műfaj lényege, hogy a képi narráció tulajdonképp egy szintre emelkedik magával a verbális narrációval, új nyelvet talál hozzá.

Prizma-bemutató Nemes Z. Márió (balra) módra

Vacsora után ismét az irodalom kerül reflektorfénybe, Sopotnik Zoltán és Tallér Edina moderál. Először Halász Margit, a mesevándor olvas, aki olykor például halászokkal lakik hetekig, hogy anyagot gyűjtsön meséihez, és aki a szereplőrendszert csomagolópapírokra rajzolja fel színessel. Irigylésre méltóan békében van önmagával és a világgal. „Nem rosszabb most, mint a középkorban. Más.”

Szvoren Edina ennél talán „destruktívabb” alkat: régóta vágyott már rá, hogy gyilkoljon írásaiban, mára ezt többen meg is tette, noha elismeri, hogy „nem lehet mindig gyilkosságról írni”. A destruktív férfi szereplőin férfiak és nők egyaránt nyüszítenek, főleg Sopotnik Zoltán a konyhában.

Erdős Virág ironikus szociokölteményeiből ad ízelítőt olyan emlékezetes részeket hagyva hátra, mint a fogsorban-offshore-ban rímpár vagy „a belek keringnek, szállnak a magasban” (Az öngyilkos merénylő dala: Egy házasság emlékére) ötletes parafrázisa. Az irónia szerinte generációs fogyatékosság.

Mítosz, mese, halál - női szemmel (balról jobbra: Halász Margit, Szvoren Edina, Tallér Edina)

Az este utolsó programjának témája: Trauma az irodalomban, amelyet Szegő János dinamikus moderálása és a megszólított Menyhért Anna és György Péter értékes felszólalásai tesznek emlékezetessé. Rengeteg elgondolkodtató, olykor falhoz vágó hozzászólás hangzik el, némileg bajban vagyok, hogyan adjam vissza. A trauma mindenekelőtt töréspont az életben, szögezi le Menyhért Anna, melyhez szégyenérzet tapad, így az egyén vagy a közösség inkább hallgatásba burkolózik, elfojtva a traumatikus eseményt. „Ez a rettenetes jelen mindent felzabál”, „azért nem tud mit kezdeni a halottjaival, mert nincsenek halottjai.”

György Péter szerint az oroszok egyszerre rettegték és akarták Sztálint, meg akartak neki felelni. Ameddig szimplán ostobának és egyszerűnek tituláljuk a Sztálinnak, Rákosinak, Kádárnak behódoló népet, addig nem leszünk képesek arra, hogy a (kollektív) személyiségünkbe építsük e traumát, hogy ezáltal az feldolgozhatóvá válhassék. „A rendszerváltás egész története egy temetés története hullarablásokkal.” Mégis (vagy éppen ezért) él még a „régen MSZP-s, ma jobbikos szavazók körében a kádári romantika”. A későbbiek során az is kiderül György Péter szavaiból, hogy trauma-konjunktúrát élünk, amnéziaválságot, ahol a kommunizmus örökölt, a nácizmus pedig tanult trauma olyannyira, hogy akarva-akaratlanul megfeledkezünk mások mellett Franz Frühmannról, a magyar irodalom legnagyobb német fordítójáról…

Trauma és irodalom (György Péter, Szegő János, Menyhért Anna)

E komolyra hangolódott kerekasztal után felüdülésként következzenek az éjszaka magasröptű beszélgetéseiből elcsípett mondatok, a teljesség igénye nélkül: „Fehér találtad a Szegőt”, „hippikommunizmus”; „Szadoma és Mazocha”; „Baszd meg, a németek designban gondolkodtak. Rábasztak.”; „Nem vagyok én Biblia”; „Minden út az LSD-hez vezet.”; „A pálinka is ember, baszd meg.”

Az este során főleg a JAK egyik idei sorozatszerkesztő-pályázója, Orcsik Roland jár élen, már ami a szavazatszerzés legkülönfélébb cselfogásait illeti, feltűnően gyakran emlegetve együtt a második világháborús Japánt és a (japán szakos) riválist, Simon Marcit – „Hiroshimon Mártont, a JAP-tagot” –, megtéve őt a JAK-ot fenyegető gonosz japán ellenségnek. „Az Orcsik egy természeti jelenség. Gömbvillám” – szól Marci kommentárja. „Micsoda magasföldszintről érkezett poén” – vág vissza Roland, majd felhasználja az újonnan kialakított „imidzsét” a kampányoláshoz: „Szavazz a gömbvillámra, ne a megszokott nindzsára! Ha a nindzsára szavazol, maszkban csinálja.” Krusovszky Dénes arra a megállapításra jut, hogy „a [Jónás] Tamás legalább kiszámítható.”

JAK Fesztivál, 2. nap, Szigliget, Alkotóház, 2011. augusztus 24.

A fotókat Áfra János készítette.

Medina Carmen Csilla

szerző: Medina Carmen Csilla
honlap e-mail
Medina Carmen Csilla 1990-ben született, félig kubai származású, jelenleg Koppenhágában él, a Roskilde University hallgatója, gyerekkorától foglalkozik hobbiszerűen írással, de fő irányultsága a pszichológia. Radikális környezetvédő, művészetrajongó, érdekli a politika és a kvantumfizika, négy éve kortárs táncol.

17 archív hozzászólás
  • olvasó - augusztus 26, 2011

    Elég ellenszenves társaságot “sikerült” megismernem.

  • másik olvasó - augusztus 26, 2011

    csatlakozom. igazán örülök, hogy minden táborozó felszabadultan bazmegol, és ez ráadásul még krónikába is kerül!

  • hjaj - augusztus 26, 2011

    miért kell az összes bazdmeget, meg kurvázást beleírni? ettől még nem lesz menőbb – az amúgy elég jó – írás.

  • MostMiértÍgy - augusztus 26, 2011

    elég sanyarú idők jönnek a bölcsészettudományra Mo-n. Ha az ehhez hasonló eseményekről olvasnak is a döntéshozók, nem lesz kegyelem.
    Versszeminárium – az agyam eldobom.

  • Rodor - augusztus 26, 2011

    azért azzal jó, ha mindenki tisztában van, hogy ez a minta nem reprezentatív, lehet, hogy akiket a szerző állandóan emleget, így nyomják, de nem mindenkire jellemző a JAK-osok közül

  • Forna - augusztus 26, 2011

    mi az, hogy “nem lesz kegyelem”? na ne már! diktatúra van, vagy mi a faszom???

  • megint olvasó - augusztus 27, 2011

    Az írás nem rossz, de: a JAK fiatalonak lenne, nem az örökké ott eceteskedő Annácskának, nem ennek a vén, ahol pénz van osztom (ócskán) az észt Kukónak, és a pöffeteg Nemes úr sem jobb, ő már belehízott a szerepbe, inkább verset írna, a fenébe is. Na.

  • Medina Carmen Csilla

    a szerző - augusztus 28, 2011

    Kedves Olvasók!
    Köszönöm a hozzászólásokat, és egyben elnézést szeretnék kérni a megkéslekedett válaszért, de a tábor alatt egyszer jutottam internethez.
    Jómagam tartózkodom a trágárságoktól mind szóban, mind írásban, kivéve, ha másoktól idézek. Gondban is voltam, vajon mennyire van jogom cenzúrázni, nem eufemizálom-e ezzel a mondatokat, nem fontosabb-e a hiteles dokumentáció. Újraolvasva talán egy-két ponton valóban indokolatlan, igyekszem majd a szerkesztővel tárgyalni erről.
    Amikor felkértek a tudósításra, akkor a titkos JAK-naplók lebegtek a szemem előtt, ahol a szakmaiság mellett nagy hangsúlyt fektetnek a hangulat visszaadására. Az utolsó beszámolómban azonban szakítok ezzel a mintával, és hagyományos tudósítást adok, ahogy valószínűleg a kezdettől kellett volna.
    Kissé csodálkozom, hogy a társaság szakmaisága, értelmességi volta megkérdőjeleződött a beszámoló nyomán, hiszen olyan fontos kérdéseket is megvitattunk mint kultúr- és neveléspolitika (pont Kukorelly szemináriumán!), nemi/szexuális diszkrimináció,előítéletek, kollektív trauma, a filmtörténet fejlődése. A résztvevők viccei sokszor kifejezetten intellektuálisak (magasföldszintről érkezett poén) avagy a kreativitásukról tesznek tanúbizonyságot. Pesze ez egyéni meglátás kérdése. Sajnálom, ha nem sikerült eléggé érzékeltetnem az iróniát.

  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - augusztus 29, 2011

    A szóban forgó obszcenitásokkal, állíthatom, nem a jóérzés határát kívántuk súrolni, egy szubjektívabb tudósításban az ilyen informálisabb – mert mégiscsak részét képezik ezek is a tábornak – beszélgetéseknek is lehet helye, feltéve, hogy ez (mármint a trágárság általi határsértés) nem eleve normasértés, hanem mennyiségi kérdés. Utóbbi esetben lehet vitatkozni, hogy mi a sok az ilyenből, azon is el lehet gondolkodni, hogy az egyébként valóban intellektuális poénok valóban hoznak-e annyit, amennyit “visznek” adott esetben az olvasók türelméből (az azonban kicsit furcsa, hogy a táborról alkotott képet teljes egészében ezek a legtöbbször kötetlen beszélgetés során elhangzott szavak határozzák meg).
    Ami előtt azonban értetlenül állok – és ezúttal nem is hagyom szó nélkül -, az a véleménynek álcázott tömény személyeskedő rosszindulat, ami egyes meghívott szakemberek kilétét illeti. Ezer oka lehet és van is, hogy ők lettek a meghívottak, nem hiszem, hogy bárki is magyarázattal tartozna (az ott lévők talán tanúsíthatják, a programok színvonala nem is tenné szükségessé), nem mellesleg ez nem egy kiszavazóshow, amit a legkülönbözőbb emberek ki tudja miféle, honnan eredő sértettsége alakít, az ilyen megjegyzéseknek egyszerűen nincs helye egy kommentfelületen (sem).

  • MostMiértÍgy - augusztus 29, 2011

    “mi az, hogy “nem lesz kegyelem”? na ne már! diktatúra van, vagy mi a fxxxxm???” – diktatúra nincs, talán nem is lesz, ez nem fenyegetés volt, hanem tény: a bölcsésztudományokkal az elkövetkező években nem fognak kesztyűs kézzel bánni, pl. támogatások, pályázati források brutális leszűkítése, egyes bölcsész szakok fizetőssé tétele, hallgatói keretszám csökkentése, nagy múltú tanszékek bezárása.
    Nem magával a beszámolóval van a probléma, hanem az eseménnyel: ha ezt egy döntéshozó elolvassa, kb. olyan képet kap majd az egészről, mintha Kukorelly, a JAk és még tudomisén ki valami mini Pepsi Szigeten töltötték volna víg napjaikat, jó sok állami támogatásból stb. Most vagy Kukiék is érzik a végüket és azért eresztették el ennyire magukat, vagy ez már maga a tiltakozás egy formája… vagy nem tudom.

  • MostMiértÍgy - augusztus 29, 2011

    továbbra sem a beszámolót kritizálva:

    “Kele Fodor Ákos és Orosz Anna Ida jóvoltából a Prizma című filmes folyóirat “mutatkozik be, amely évente négyszer jelenik meg „fejtágító céllal”, elsősorban olyan tematikát járva körül, amely az olvasóközönség számára ismerős lehet, pl. pornó.” – WTF???!!! Már ott tartunk, hogy a pornóról is fejtágítást kell tartani? Úgy tudtam, a pornó legfeljebb a fitymaszűkület tágítását szolgálhatja.

    “Szóba kerül, mennyire minimálisra csökkent úgy általában a narráció az attrakcióhoz képest. L. Varga Péter ezzel kapcsolatos kérdése a szüzséről és a fabuláról olyan rétegzettre sikerül, hogy utána mindenki csak néma csendben néz maga elé. Kimerítő válasz helyett a szerkesztők inkább beraknak három kiváló versfilmet.” – WTF???!!! 2. Minden tiszteletem L. V. P. felé, aki a pop. kult. kiváló kutatója, de most vagy ő lőtt ágyúval verébre vagy a T. Szerkesztők nem voltak eléggé felkészültek(?)

    Biztosan túl elfogult vagyok, ehhez jön még az elfogyasztott kávék hatása, de akkor is:
    “Rengeteg elgondolkodtató, olykor falhoz vágó hozzászólás hangzik el, némileg bajban vagyok, hogyan adjam vissza” – hogy illeszkedjek a beszámoló többi részéhez: akkor legközelebb (a szerző) kapcsolja be a diktafont, baxxx mxx! Talán ez lenne a lényeg egy beszélgetésről szóló tudósításnak.
    “…következzenek az éjszaka magasröptű beszélgetéseiből elcsípett mondatok, a teljesség igénye nélkül: „Fehér találtad a Szegőt”, „hippikommunizmus”; „Szadoma és Mazocha”; „Baszd meg, a németek designban gondolkodtak. Rábasztak.”; „Nem vagyok én Biblia”; „Minden út az LSD-hez vezet.”; „A pálinka is ember, baszd meg.” – Itt úgy éreztem, hogy a Word bekavart valamit, és egy HÖK-ös gólyatáborról készült írás részletei keveredtek ide.

  • L. Varga Péter

    lvp - augusztus 29, 2011

    Az engem érintő passzushoz kis pontosítás: a filmes beszélgetés során szóba került, hogy pl. a hollywoodi produkciókban egyre soványabb a “történet”, ugyanakkor a jobban sikerült mozik mégis pörgősek, szórakoztatóak tudnak maradni. A Halálos fegyver-sorozat volt Kele Fodor példája, s valóban: a sztori maga meglehetősen egyszerű, a filmek mégis ülnek.

    Amikor ennek elméleti keretek közé foglalhatósága merült föl, akkor próbáltam hozzászólásommal ‘történet’ és ‘cselekmény’ szétválasztásának lehetősége mellett érvelni, vagyis, hogy a történet lehet egyszerű vagy akár lapos, de a cselekmény mozgalmas és sokszínű. Erről ugrott be a szüzsé/fabula kérdéskör, melyet a szerkesztők nyugtáztak, aztán mentünk is tovább 🙂

  • Lapis József - augusztus 29, 2011

    Már egy ideje ott tartunk, ha nem is túl régóta, lásd porn studies. Kulturális jelenségként, a popkultúra részeként nyilván ez is tanulmányozásra érdemes terület, ezen végképp nem érdemes kiakadni, kedves hozzászóló. Amiről Ön beszélt, az a felhasználói szint, ezt szerencsére a legtöbb kultúratudományos irányzat meghaladja már manapság.
    A döntéshozók aligha az alapján fognak dönteni egy rendezvény és egy alkotóház sorsáról, hogy a résztvevők miképp szórakoztak éjszaka és milyen minőségű poénokat eresztettek meg két sör között. Sokkal inkább számíthat az, hogy milyen színvonalú volt a programfelhozatal, ezzel kapcsolatban pedig a négyrészes beszámoló sem hagy minket kétségben: vitathatatlanul magas. Egyébként engem nem zavart különösebben ez a hangulat-visszaadási kísérlet, az idézett LVP-s részen például jót mosolyogtam!

  • Medina Carmen Csilla

    a szerző - augusztus 29, 2011

    Kedves Lapis József!
    Nagyon-nagyon szépen köszönöm a hozzászólását! Jómagam eléggé alkalmatlan vagyok saját védelmemre, sőt, kritika esetén általában teljesen elbizonytalanodom a képességeimben. 🙂

  • Berényi Csaba

    kémikus billy - augusztus 30, 2011

    lvp-nek: a történet-cselekmény különválaszthatóságáról szló a Lé meg a Lola – ha még nem, akkor ajánlom

  • MostMiértÍgy - augusztus 31, 2011

    Tisztelt Lapis József!
    A pornónak miről szól a nem felhasználói szintje, amit a legtöbb kultúratudományos irányzat volt szíves végre elérni?
    Komolyan érdekelne, ha tudna adni néhány hivatkozást. De az is, hogy egy ilyen beszélgetésen a pornóról szóba kerül-e pl. annak bármely etikai vonzata, egészségügyi kockázatok, prostitúció, vagy pl. csak a pornó narratív sajátosságain lovagolnak a tisztelt egybegyűltek?

  • Lapis József - augusztus 31, 2011

    Nem vagyok a téma szakértője, ezért nem vállalkoznék bármilyen összefoglalóra, de ha komolyan érdekli, a neten is elég sok mindent lehet találni. Pl. itt van ez a könyv Google books-ról, elég sok része fenn is van: http://books.google.com/books/about/Porn_studies.html?id=rdWZ8JD5dkkC

    A beszélgetésen sajnos nem voltam jelen (a tudósításból arra következtetek, hogy ott a téma nem lett kifejtve), viszont a Prizma vonatkozó, Erotika és pornográfia száma nem kizárólag narratológiai kérdésekről szól, ennél sokkal színesebb a spektrum (azzal együtt, hogy inkább esztétikai, mint társadalomtudományos a megközelítés), ez is olvasható teljes terjedelmében: http://prizmafolyoirat.com/archivum/a-harmadik-szam-tartalma/