KULTer.hu - Lábam előtt oroszlánfarok
13711
post-template-default,single,single-post,postid-13711,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lábam előtt oroszlánfarok

Bíró Gergely: Oroszlánkeringő

Bíró Gergely: OroszlánkeringőA borító legfőbb látványossága a lovát fektető csikós volna, ha a kép bal szélén nem állna ott háttal egy hosszú hajú fiú is. Fekete Nirvana pólót visel, dacos testtartásáról pedig lerí, hogy figyelmét nem is annyira a hortobágyi produkció, mint inkább egy azon túli pont köti le: gitár a horizonton!

Bíró Gergely első kötetében számos korabeli jelenségre találunk folyamatos utalást (’90-es évek, grunge, zenekar-alapítások stb.), e nemzedéki tabló azonban nem ok nélküli: a tisztázatlan kamaszkor számvetéséhez kínál alapot, a felnőtt korba lépő személynek pedig lehetőséget, hogy önmagán túl is láthasson.

„Először egy gitár repült a hangfalak közé, hevedere beleakadt a mikrofonállványba. Aztán egy másik nyaka kezdte szuronyként döfködni valamelyik láda vásznát. Lelkek jajongtak révülten a tűzropogásban két dobütés közt, és tűntek el a gitárok keltette, torz hangörvények tölcsérében. Figyelni kellett volna, és nem rajongani. A zenészek, akiknek egykor nem jutott takaró, és fogadott fivérekként keskeny matracon szorongva melegítették egymást a fűtetlen kamaszkorban, most mintha nem fértek volna el egy színpadon. És ott állt a Srác, hátán szétnyílt a filléres, fekete kordzakó. Szelíd madárijesztőnek hatott, kibe varjak szeretnek.” (99.) Bíró Gergely Oroszlánkeringő című kisregényének kezdőmondatai egy gyermekkori emléket idéznek fel bennem: hét-nyolcévesen a bátyám mellé ülök, s hitetlenkedve nézek vele egy koncertfelvételt, közben hol a hangszerromboláson fintorgok, hol pedig a zenén csodálkozom, melyben valamiféle megzabolázhatatlan düh teremt rendet. Mit lehet ezen az együttesen csodálni? Én ezt még akkoriban nyilván nem értettem, de a környezetemben már sokan őket mímelték: fiatalok kezdték el viselni jeleiket, követni stílusukat, játszani zenéjüket. De hiába a zenekar egyszerű megjelenése és dallammenetei − a zene csak nem akar „ugyanaz” lenni. Képtelenség megtanulni, hogyan kell „nem játszani a hangszeren”, hogyan kell a zenei tudás fölé helyezve tisztán, nyersen „önmagát” kifejeznie az embernek (ahogy ez a zenekar is tette). Mégis rendíthetetlenül próbálkoztak. Pontosan addig, amíg el nem szakadt a heveder, le nem került a pingált póló, és a haj is megrövidült. Megtalálták hangjukat.

Bíró Gergely: Oroszlánkeringő

Az Oroszlánkeringő is ilyen: mindenekelőtt egy elsőkötetes szerző egységes, írói bemutatkozása. Egységes, de nem műfaji értelemben, hiszen a kötet öt különálló novellából és a címadó kisregényből áll össze, melyet folytonos, hivalkodás nélküli írói jelenlét, egyazon személytől való, de több esetben ellentétes vágyakból, hangulatokból építkező világlátás jellemez. Az első novella, a Mint álma a zsarnokot például egy gyakorló tanítás folyamatát beszéli el, ám ebbe a gyakornoki létbe hamarosan beszüremlik a tanárjelölt saját érettségijének reggele, s már ez a rövid részlet is előrevetíti a kötetet záró kisregény meghatározó atmoszféráját, melyben „a kizárólagos jelen idő áldott, mindenre följogosít” (7.). Ez a kamaszkor, innen indítja útjára történetét a szerző hol nosztalgiával-iróniával, hol pedig nem kevés humorral, végigvezetve minket egy fejlődési szakaszon, amelyen mindenki keresztülmegy, ki így, ki úgy, ám kemény csaták nélkül bizonyosan senki sem. A könyv darabjai a kamaszkor határdöntögetésein túl szólnak még a kamaszkorból fiatal felnőttkorba lépő személy útkereséseiről-visszatekintgetéseiről, melyeket mind-mind a tisztázás szándéka kövez.

Nem újdonság sem a megjelenített életkor, sem az írói témaválasztás, az viszont igen, ahogy Bíró Gergely hozzányúl: mert személyes és önmagánál több csak a (személyiség)fejlődés tisztánlátása okán kíván lenni. Hiába a visszatekintés dominál ebben a kötetben, ha az a célkeresés szándékával párosul. „Mára elnémult minden óraütés, bárcsak kidugná még fejét érted a kakukk. Ki tudja megmondani, hogy felágasít-e majd a remélt eszmélet, vagy beléd ridegült hőkölésed kantárszárán vezet tovább?” (Megálltak egyszer három órakor, 77.) A kötet egésze, annak tartalmas és sokszínű légköre úgy hiszem, választ ad az idézetben szereplő kérdésre azzal, hogy határozott irányt mutat az önálló életét megkezdő egyén útkeresésében. Remélem, hogy a későbbiekben felerősödik majd az az átfogó hang, amelyet már most kihallani a könyv többszólamúságából.

Bíró Gergely első kötetét, az Oroszlánkeringőt bevallottan megkülönböztetett figyelemmel vettem a kezembe. Ennek oka nem titok. „Rokonok vagyunk, (…), beszédünk rostozatát meghitt, családi cinkosság teszi ezoterikussá, afféle szemantikai házigeometria jegyében állnak mindennapos megjegyzéseink és válaszaink is, amelynek axiómája, hogy két adott pont közt a legrövidebb távolság mindig csaknem a teljes kör” (J.D. Salinger). Nehéz volt azonban eldöntenem, mik tartozhatnak egyszersmind e körön belülre és kívülre, s milyen szempontból mutassam be a kötetet: hétköznapi olvasóként, műkedvelőként, esetleg rokonként? Utóbb abban maradtam, hogy meglátásaimat különálló személyként, ugyanakkor fivérként is lejegyzem, mégis inkább rábízva az érdeklődőkre a kötet elolvasását követő, egyéni véleményalkotást.

Bíró Gergely: Oroszlánkeringő, Magyar Napló, Budapest, 2010.

D. Bíró Máté

szerző: D. Bíró Máté
honlap e-mail
D. Biró Máté 1985-ben született Budapesten, ahol jelenleg is él. 2011-ben magyar-pedagógia szakon szerzett diplomát az ELTE BTK-n, ugyanezen évtől az Apor Vilmos Főiskolán kezdte meg drámapedagógiai tanulmányait. Tagja a Magyar Pedagógiai Társaság Ifjúsági Körének, illetve társszerkesztője a Peda.blog internetes blognak, ahol főképp multikulturális és drámapedagógiai témákban publikált. Ez évtől a Than Károly Ökoiskola magyar szakos tanára.

9 archív hozzászólás
  • mindegy - augusztus 20, 2011

    Mi ez? Kritika? Könyvismertető? Bújtatott reklám? – Nem méltó ide.

  • mindegy - augusztus 20, 2011

    T. Szerk., ha csak a jót és szépet szabad, akkor nem kell ezt a lehetőséget felkínálni. Bíró rossz író, nyelvezete gyenge, történeteinek semmi köze az irodalomhoz. Az ismertető pedig? Szerintem, maga is tudja, milyen minőségű…

  • D. Bíró Máté

    D. Biró Máté - augusztus 21, 2011

    Kedves “mindegy”! A kortárs irodalom meghatározása nehéz ügy. Manapság én már azt is tudom becsülni, ha valaki a személyiségét és a véleményét saját nevének feltüntetésével képes felvállalni. Jó tudni, hogy amit mond, az nem a levegőbe szól, és mögötte konkrét személy is áll… Ilyen szempontból (is) értékes számomra ez a könyv, ezért is ajánlom másoknak. De hogy ki mit olvas, számomra (egészen addig, míg a maga és más kárára nincs) majdhogynem “mindegy”.

  • Azari Mátyás - december 4, 2012

    Szerintem nagyon szép leírás!
    Dicséret D.Biró Máténak,aki az én Irodalom-Nyelvtan tarárom!
    Sajnos manapság,aki készit egy weboldalt,vagy bármilyen privát oldalt,abban
    általában csak írónizálnak,vagy mentálisan csúf gondolatokat írnak!
    Víszont ez az oldal hiteles!
    “Míndegynek”pedig azt űzenem,hogy ez a műfaj,amit D.Biró Máté irt(Az én Magyartanárom),az nem olyan kőnnyű műfaj!!!!!!
    Weboldal:10/9,5.
    Leírás:10/10.

  • Azari Mátyás - december 4, 2012

    Szép az őnéletrajz!

  • Azari Mátyás - december 19, 2012

    Minden kedves Kulter írónak,és természetesen D.Biró Máténak kivánok kegyelemteljes,áldott,
    békés,boldog karácsonyt,karácsonyi űnnepeket,jó bulizást szilveszterre,valamint
    sikerekben gazdag boldog újesztendőt kivánok!!!!

    Jó pihenést kivánok!!!!!

    Köszőnettel Azari Mátyás:2012.12.20.

  • KULTer.hu Hír

    KULTer.hu szerkesztőség - december 20, 2012

    Kedves Mátyás! Köszönjük szépen! Áldott, békés, boldog karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk mi is Önnek és minden olvasónknak! 🙂

  • Azari Mátyás - december 22, 2012

    Köszőnöm szépen az űzenetet!!!

  • Azari Mátyás - február 11, 2013

    Sajnos 2013.02.11.-től nem a magyartanárom:(