KULTer.hu - Acsai Roland versei
14832
post-template-default,single,single-post,postid-14832,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Acsai Roland versei

A legfinomabb ecset

Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez,
Amit a legfinomabb ecset,

Lányom szempillája fest rólam.

Csillagok, fekete lyukak

Békalencsét gyűjtöttünk a kacsáknak –

Zöld csillagokként lebegtek a vízen,
Lábunk elé feszült tejútjuk.

Közöttük itt-ott fekete lyukak,
Kihunyt égitestek: az ebihalak pipáló szájai.

Ők nyelték el gyerekkorom.

A madarász

Szűk kalitkákban apró énekesmadarak:
Csízek, stiglicek, zöldikék.

Dalaik úgy lógtak a kert felett,
Mint láthatatlan légypapírok.

Szabad társaik hozzáragadtak.
A lépvessző már csak ráadás volt.

A vadkacsa

Kinyújtott nyakkal
Vadkacsa húz el a patak fölött –

Mint egy szárnyas lopótök,
Amivel a föld lopni készül

A borszínű égből.

Acsai Roland

szerző: Acsai Roland
honlap e-mail
Acsai Roland 1975-ben született Cegléden, Radnóti-díjas és Zelk Zoltán-díjas költő, műfordító, irodalomkritikus, esszéista. Eddigi verseskötetei: Milyen évszak (Liget, 2001), Természetes ellenség (JAK, 2003), Alagútnapok (Palatinus, 2005), Két ég satujában (Palatinus, 2008). Legutóbbi könyve pedig Hajnali kút címmel jelent meg a L’Harmattan Kiadónál 2011-ben.

KULTprogramok

<< 2018. ápr. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum