KULTer.hu - Ballada az őszi Ir(T)áS táborról
15843
post-template-default,single,single-post,postid-15843,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Ballada az őszi Ir(T)áS táborról

Őszi Ir(T)áS tábor

timi2Távoli már a nyár, szinte tavalyinak tűnik. Sokszor úgy is emlegettük egymás között a nyári Ir(T)áS tábort, mintha már egy éve lett volna, hogy összegyűltünk Visegrádon, a mogyoróhegyi Természet- és Erdővédelmi Tábor fái alatt. Saját műveinket hoztuk most magunkkal a vastag kabát alatt, verseket, meséket, prózákat és előre megadott feladatként alkotott balladáinkat. A helyszín ugyanaz, de mégis más, így indult az őszi irodalmi tábor, két mentorral és tizennégy diákkal.

Lelkes üdvözlések és élménybeszámolók után − mert három hónap mégis eltelt azóta − rögtön vacsorázni kezdtünk. Gyros volt pitában, hála Csapody Kinga mentorunk és konyhafőnökünk, valamint a táborozó lányok szorgos kezeinek. Mielőtt a szellem táplálékot kapott volna, a testünk lakott jól, öt kiló csirkehússal és negyven darab pitával.

Vendégségbe Babiczky Tibor költő érkezett hozzánk. Szabó Tibor Benjáminnal legújabb, A jóemberek című kötetéről, balladákról és a krimi műfajáról beszélgettek, majd felolvasta a Fürdetés című balladáját. Elismerés sugárzott az arcokról, és tisztelet ennek a méltatlanul elfeledett műfajnak. Arany János művein kívül a tábor egyik központi verse François Villon műve, a Ballada a kalózok szeretőjéről lett, és annak átirata nyolc üveg Abszinttal és tizennégy jégkockával.

Babiczky Tibor

Ezután már bizonytalanul olvastuk fel saját balladáinkat. Vendégünk és mentoraink azonban türelmesen végighallgatták őket, és építő kritikával ajándékoztak meg minket. Voltak közöttük kifejezetten balladák, de szerencsére „jobbladák” is akadtak. Ilyen volt az első tábori este, hat balladával és „tízujjnyi vízzel” a kádban.

Ha már a ballada témája hatotta át az őszi tábort, nem maradhatott el a sok nevetés mellett a tragikus szál sem. A szombati nap szemináriumain felolvastuk saját műveinket. Bár legfiatalabb, kilenc éves táborozónk bölcs megállapítása szerint „aki verset ír, az mind költő”, azért itt kíméletlenül elvérzett a giccs, tisztultak a képzavarok, hullottak a közhelyekké vált képek, az agyonhasznált jelzők. Katarzisként megérkezett az ebéd, négy kólával és tizenhét pizzával próbáltuk feledni a történteket.

Szerencsénkre újabb vendégünk, Szegő János, a „helyszínelő” most nem ebben a minőségében érkezett hozzánk, hanem sokkal inkább a lelkünkbe kúszó balladai homályt próbálta oszlatni. Többek között a Magvető Kiadó szerkesztőjeként arról mesélt, hogyan dolgozzák fel a kiadóhoz beérkező írásokat. Hallgattuk őt − a faház emeleti szobájában négy ágy és tizennégy figyelő szempár.

Szegő János

Délutánra a balladai homályt felváltotta az eső által életre keltett párafátyol. Éjszakába nyúlóan gyomláltuk tovább alkotásainkat, csak hogy meg ne aludjon a vér az írói vénákban. A mennyei pincepörkölt is erre volt hivatott, hála érte a tűz őrzőinek és az önkéntes szakácsainknak.

Másnap pakolás, táborbontás és mindenekelőtt gazdagodás három alkotó nappal és jó néhány házi feladattal.

Őszi Ir(T)áS tábor, Visegrád, október 21−23.

A fotókat Csapody Kinga készítette.

Kovács Judit

szerző: Kovács Judit
honlap e-mail
Kovács Judit 1976-ban született Makón, jelenleg Hódmezővásárhelyen él. Asztrológusként és kineziológusként tevékenykedik, hosszú kihagyás után újra lelkesen érdekli az irodalom.

KULTprogramok

<< 2018. feb. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum