KULTer.hu - Önidegenség és lábhát
16142
post-template-default,single,single-post,postid-16142,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Önidegenség és lábhát

Lázár Bence András kötetbemutatója

Borbély Szilárd (balra), Lázár Bence András és Borsik MiklósKönyvbemutatóra érkeztem, kritikai beszélgetésről távoztam. Költő a boncasztalon – szólt az esemény elnevezése, s ennek a prekoncepciónak tökéletesen megfelelt, ahogy Borbély Szilárd és Borsik Miklós beszélgetett Lázár Bence András kötetéről, miközben maga a szerző szinte csupán mint egy demonstrációs célokat szolgáló kellék foglalt helyet kettejük között.

Lázár Bence Andrásnak (továbbiakban LBA) 2010-ben jelent meg első kötete A teraszról nézni végig címmel a Parnasszus Kiadónál. Aki pedig 2011. november 2-án kora este eljött a Kossuth Klubba, az a fiatal orvostanhallgató immáron második kötetével, a Rendszeres bonctannal (PRAE.HU – Palimpszeszt) ismerkedhetett meg.

A hangsúly leginkább az LBA költészetére jellemző önidegenségen volt, illetve az ahhoz szorosan fűződő önmegszólítás technikáján. Ennek kapcsán éreztem leginkább, hogy jónak bizonyult a kötetről beszélgetők kiválasztása, hiszen a témáról homlokegyenest ellenkező véleményen voltak. Borsik Miklós szerint sokkal erőteljesebben kellett volna a kötetben az önmegszólításnak megjelennie, hiszen jobban kidomborítja az önidegenséget, az ehhez kapcsolódó bizonytalanságot, mint amikor a lírai én például egy női másikhoz fordul. Borbély Szilárd ellenben nem szereti az önmegszólítást, mivel egyfajta önfelmentésnek látja, és reméli, hogy idővel kiveszik LBA költészetéből, mert ez a líra anélkül is képes működni.

Lázár Bence András: Rendszeres bonctan

A másik fontos gondolatkör ezen az estén a közhelyek köré épült. Felemlegetve, de nem cáfolva azokat a kritikákat, amelyek szerint LBA közhelyekből építi fel verseit, a beszélgetés résztvevői afelől közelítették meg a kérdést, hogy végeredményben nem is lehet másból építkezni, csak közhelyekből. Érdekes volt még, amit Borsik Miklós mondott a táplálkozás és az öröklődés, átörökítés összekapcsolódásáról, s hogy ez mennyire hangsúlyos motívum LBA írásaiban.

Borbély Szilárd eleinte hiába kereste az iróniát a kötetben, ám később mégis megpillantani vélt némi távolságtartást, amikor a kötetcímmé emelt „rendszeres bonctan” kifejezést elemezte. Milyen az a rendszeres? És van rendszertelen is? Ha van, hogyan képzelhető el? Az tűnt fel végül számára, hogy ezek a versek a kötetcím ellenére mégiscsak egy rendszertelen bonctan részei.

Ezen a ponton maradt bennem egy kis hiányérzet, a beszélgetés nem nagyon tért ki arra, miben tud többet vagy mást hozzáadni a testről szóló beszédhez egy olyan szerző, aki anatómiai ismereteit tudatosan használja fel az alkotási folyamat során. Csak a lábház kifejezés körül keletkezett egy kisebb, a hallgatóságot is bevonó diskurzus.

Kötetbemutató a Kossuth Klubban

Természetesen azért maga a szerző is szót kapott az este folyamán. Amellett, hogy felolvasta néhány versét, Borbély Szilárd egy kérdésére elmondta azt is, hogy míg az első kötet során jellemzően az emlékkép volt meg először és fejlődött ki belőle a vers, addig a második kötetben már a nyelvi jelenségeken van a nagyobb hangsúly, ami köré lehet építeni a várat, vagyis a költeményt. A könyvcímmel kapcsolatban pedig arról beszélt, hogy két kötetre való verséből készült el az új kötet, és a szerkesztési folyamat során jött hozzá a cím.

Összességében a két alkalmi irodalmi boncmester szerint a Rendszeres bonctan egy fontos kötet (lehet), ám azt még nem tudni, miért is. Borbély szerint valahogy úgy van ez, ahogy Pilinszky János első kötetének fogadtatása is történt annak idején.

Nem voltunk sokan a Kossuth Klubban ezen az estén, amiben közrejátszhatott az is, hogy Bodor Ádám új kötetének bemutatója is aznap zajlott. Akik azonban ezt az eseményt választották, kétségtelenül részletes képet kaphattak egy olyan fiatal költő második kötetéről, valamint költészetének továbbfejlődési lehetőségeiről, akire, bár már most is odafigyel az irodalmi élet, de idővel akár annak igazán markáns szereplőjévé is válhat.

Beszélgetés Lázár Bence András Rendszeres bonctan című kötetéről, Budapest, Kossuth Klub, 2011. november 2.

Pethő Anita

szerző: Pethő Anita
honlap e-mail
Pethő Anita 1980-ban született, kulturális és sportszakíró, újságíró. Irodalomkritikusként elsősorban a fiatal, pályakezdő prózaírók műveivel foglalkozik. Irodalomtörténészi kutatási területei a történelmi regény, a múlt- és traumafeldolgozás, a Kádár-korszak kultúrtörténete. A budapesti kortárs irodalmi élet eseményeinek lelkes krónikása. A nemzetközi profi országúti kerékpársporttal egyaránt foglalkozik napi szinten, újságíró szempontból és kultúraelméleti megközelítésből.