KULTer.hu - Megfogni a lábát
17119
post-template-default,single,single-post,postid-17119,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Megfogni a lábát

A FÉLonline.hu bemutatkozó estje Szegeden

Új Krisztina ésA FÉLonline bemutatkozó estjén, december 5-én szegedi költőket látott vendégül a Grand Café: Pintér Bencét, Berényi Csabát, Szutorisz Szabolcs Bencét, Új Krisztinát és Pál Sándort. Köztük foglalt helyet a budapesti illetőségű Braun Barna, a FÉLonline főszerkesztője. A moderátor az irodalomtörténész Bíró-Balogh Tamás volt.

Ha vak embereknek kellene meghatározniuk, vajon hogyan is nézhet ki egy elefánt, nem lenne könnyű dolguk. Aki a lábát fogná, valami olyasmit mondana, egy rücskös, tönkszerű dolgot tapint. Aki az ormányon simítaná végig tenyerét, egyetértene abban, hogy az elefánt hengerszerű, ugyanakkor vékony, s talán inkább egy csőre hasonlít. Hogy az elefánt csőszerű és vékony, azt a harmadik készséggel elismerné, halkan hozzátéve, hogy a végén azért ott egy szőrpamacs is. Braun Barna az indiai mondából vett példával próbálta érzékeltetni, mit is jelent meghatározni a verset. Az est további része mintha az előbbi történetet igyekezett volna imitálni; fontos kérdésekkel, felvetésekkel járult ehhez hozzá, leginkább a „vidéki szerzőséggel” és az online publikációval kapcsolatban.

A FÉLonline Szegeden vendégszerepelt

A 2009 óta online fórumként működő FÉL egyre nagyobb látogatottságnak örvend az internetes irodalmi lapok között. Mind nagyobb hangsúlyt fektet a facebook-jelenlétre, a marketingre; bemutatkozó- és vitaestjeit pedig immár nemcsak Budapesten, hanem vidéki nagyvárosokban is megrendezi. A beszélgetés központjába a bemutatkozás után a versek kerülnek: a moderátor arra kíváncsi, vajon milyen eredménnyel zárult az a FÉLonline-on kibontakozó vita, mely a vers kategóriájának határait boncolgatta. Berényi Csaba érvei érdekesek, megfontolandóak. Hangzó szövegként értelmezi a verset, melynek alapvetően szórakoztatnia kell, a költőnek pedig azokat az eszközöket lenne szükséges megtalálnia, melyekkel az olvasóval való személyes találkozást mintegy pótolni tudja. Az elméletről hamar át is térünk a gyakorlatra, felolvasás következik.

„Alig néhány napja a fürdőszobába sétáltál, csak hogy ellenőrizd, mit hordtál a bőrödön, mielőtt jöttél” – jegyzem fel magamnak Szutorisz Szabolcs sorait. Ahogyan haladunk tovább, úgy gyarapodnak füzetemben is az idézetek: „Nem akarom, hogy százötven kiló miheztartást cipeljen, hogy három évesen olvasson vagy szavaljon József Attilát” – olvassa Új Krisztina. Őt Pál Sándor követi Temetőkert című versével: „Aztán elmentem vízért, hogy amíg nagyapa tehetetlen testekre gondol, meglocsoljuk a dédpapát”.

Berényi Csaba felolvasása

Pintér Bence, aki állítása szerint mint „pályabefejező” költő van jelen az esten, régebbi költeményeiből válogat, s elárulja, készülő kalandregénye talán a könyvhétre jelenik majd meg. Megidéződik Braun Barna Legóembere is, de a versekről és magukról a költőkről az est további részében, az újabb felolvasáson kívül több szó nem igazán esik.

Viszont továbbra is fontos problémákkal foglalkozunk, többek között a „vidéki szerzőséggel” és a „vidéki kritikával”. Érdemes-e egyáltalán az internet, facebook korszakában „vidékiségről” beszélni? – teszi fel a kérdést a moderátor. A FÉLonline főszerkesztője szerint, ahogyan létezik feminista irodalom és női szemszögű kritika, úgy hasonló előfeltevések mentén meg lehetne különböztetni egyfajta vidéki olvasásmódot is. A közönség soraiból jogos kérdés érkezik: ahogyan a feminista olvasói hagyománynak megvannak a saját jellemzői, milyen ismérvekkel rendelkezne a vidéki kritika? Braun Barna egy vidéki témájú könyv példájával él, miszerint azt a helyi olvasó, mivel jobban ismeri a lokális problémákat, valószínűleg másképp is értelmezi. Valóban igaz, érvel Bíró-Balogh Tamás, hogy amikor még az irodalmi iskolák markánsan különböztek egymástól a vidéki nagyvárosokban, talán lehetséges lett volna az effajta lokalizálás. Mára viszont ezek a határok már elmosódtak.

Disputa az online irodalom körül

A kibontakozó vita termékenynek bizonyul olyannyira, hogy az újabb felolvasás után a közönségtől talán több hozzászólás is érkezik, mint a meghívott költőktől. Főként mikor az internetes és a nyomtatásban megjelent közlések hierarchiájára terelődik a szó. A jelenlévők sűrűn váltják egymást kérdéseikkel. Első közlésnek számít-e a blog? Mi a helyzet a netes másodközlésekkel? Miért küldi tovább valaki a műveit a nyomtatásban megjelenő folyóiratokhoz, ha az első közlés interneten már megtörtént, és ez miféle etikai problémákat vet fel? Érdemesebb lenne a nyomtatott folyóiratoknak szerződésben rögzíteniük az első és kizárólagos közléshez való jogukat?

Konszenzus nem születik, a vita akkor válik a leghangosabbá, mikor az est a végéhez közeledik. A beszélgetést ezért Bíró-Balogh Tamás lezárja, hogy aztán az asztalok mellett, immár kötetlenebb formában folytatódhasson tovább.

A felvetett problémák körvonalazódni látszódtak, és bár számos kérdés és javaslat merült fel, abszolút kimerítésükhoz ez a másfél óra nagyon rövid időnek bizonyult. A legfontosabb kérdés így továbbra is nyitott maradt: vajon hogyan is néz ki az az elefánt?

A FÉLonline bemutatkozó estje, 2011. december 5., Szeged, Grand Café.

A fotókat Horváth László készítette.

Hegedűs Gabriella

szerző: Hegedűs Gabriella
honlap e-mail
Hegedűs Gabriella 1989-ben született, Kiszomboron él. A Szegedi Egyetem magyar szakos hallgatója irodalomtudomány szakirányon. Fél évig Németországban tanult Erasmus ösztöndíjjal. Cikkei főképp irodalmi és kulturális témákban jelentek meg az egyetemi sajtóban és időszaki kiadványokban. 2010-ben a Zene az enyém? című pályázaton megosztott második helyezést ért el próza kategóriában.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum