KULTer.hu - Orcsik Roland versei
16975
post-template-default,single,single-post,postid-16975,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Orcsik Roland versei

Alma álma

„De a szerepeket jól ki kell osztani ebben az előadásban,
mely lehet komédia és tragédia is…”

(Részlet Gustav Almához írott hosszú leveléből)

Hatalmas, nyálkás zöld kígyó.
Engem akar. Rám tekeredik. Belém-
furakszik, legbelülre nyomul.
A farkánál fogva húzom ki.

Nem enged. Csöngetek a szobalánynak,
megragadja a kígyó farkát.
Erősen húzza, de kicsúszik kezéből
az óriás hüllő rángatózó teste.

Belső szerveimmel tele
a fantom pofája. Üres vagyok,
mint egy hajó összetört váza.

Mielőtt bosszút álltam rajta,
boldoggá tettem Uramat.

Alma egyedül

„Nincs női ördög, éppúgy, ahogy női angyal sincs”
Otto Weininger

Nő vagyok, művelt, mosolyomra büszke.
Hervadok otthon, s a szobám kalitka.
Háziasszonyként, lebutítva kellek,
ez a szokásrend.

Ennyi lennék én? Unalom emészt föl,
míg a férjecském lobogó dicsőség-
én liheg éppen; diadalra vágyom,
dús ölelésre.

Ó, gonosz lettem, negatív szereplő.
Nos, kövezz csak meg, daliám, te sem vagy
más, beléd látok, csalogat virágom.
Térdre parancsol.

Gustav is kacagott

Mi ez a ricsaj,
csóválta kopaszodó fejét Tonyó,
a sörtől kába szomszédom.
Ugyanezzel a szimfóniával
zavarták szét
egy angol városka aluljárójából
a falfirkás bandát:
elriasztotta őket
a Feltámadás csörömpölő pokla.
Ahogy Debussy a darab
párizsi ősbemutatóján,
Tonyó sem bírta sokáig cérnával.
Gustav is kacagott Mahleren:
„Néha már azt hiszi az ember,
hogy pálinkamérésben
vagy istállóban van.”

Peremvidéki kéj

Maroknyi geci vagy,
fröcsögte felém
a József Attilán,
majd szájon akart csókolni.

Undor fogott el,
de nem ütöttem,
ellöktem magamtól.

Mert én szelíd geci vagyok:
akkor ütök, ha muszáj.

„De a szerepeket jól ki kell osztani ebben az előadásban,

mely lehet komédia és tragédia is…”

Orcsik Roland

szerző: Orcsik Roland
honlap e-mail
Orcsik Roland 1975-ben született az egykori Jugoszláviában, Óbecsén. 1992 óta Magyarországon él. Költő, irodalomtörténész, műfordító (délszláv nyelvekből fordít). A 90-es évek végén indult Fosszília irodalmi, művészeti, bölcseleti folyóirat, majd a Symposion folyóirat szerkesztője volt, 2011-től pedig a Tiszatáj egyik szerkesztője. 2004-ben Faludy-díjat, 2005-ben Tiszatáj-jutalmat, 2007-ben Sinkó Ervin, 2010-ben Sziveri János-díjatt és Móricz Zsigmond Ösztöndíjat kapott. Verseskötetei: Rozsdamaró (2002), Holdnak, Arccal (2007), Mahler letöltve (2011).

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum