KULTer.hu - Így élünk Glogován
17524
post-template-default,single,single-post,postid-17524,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Így élünk Glogován

Karinthy Színház: Szent Péter esernyője

Karinthy Színház: Szent Péter esernyőjeA harmincadik évadát nyitó Karinthy Színház századik bemutatójával ünnepli fennállásának, működésének kerek évfordulóját. Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényének színpadi változata méltó a kettős jubileumhoz. Az adaptáció nemcsak szövegében, hanem szellemében is hű az eredeti műhöz.

Az átdolgozás – Deres Péter munkája – sikeresen aknázta ki a regényben rejlő dramaturgiai lehetőségeket anélkül, hogy erőszakot tett volna a cselekmény menetén és végkicsengésén. Annyi változás történt csupán, hogy az előadás felerősített néhány olyan gondolatot, amelyek eredetileg is benne voltak a mikszáthi mesevilágban, csak az eddigi értelmezések kevésbé figyeltek rá.

A felvidéki tót falu kis közössége modellszerűen sűríti magába az egykori – és a mai – ország több „kibeszéletlen” társadalom-lélektani problémáját. Glogova paraszt-polgárai a falu fellendítésén fáradozva rájönnek, hogy boldogulásukhoz hiányzik még egy fontos elem: nincs zsidó kereskedőjük, enélkül pedig nem állhatnak büszkén a világ színe elé, nem lehetnek teljes értékű európai polgárok. Elmaradottságuk okait keresve belátják, hogy az esernyő legendája is csak a modernizálódás révén teheti őket híressé. A helyiek gondjai által csakhamar felismerjük, hogy Glogova több önmagánál: az európai normarendszernek megfelelni igyekvő Magyarországgal azonosul, ugyanakkor az eddigi Magyarország-fogalmunk is módosul. Az előadás rávilágít belső bajainkra, és szeretettel ugyan, de határozottan kialakítja azt a nézőpontot, melyben Magyarország is Glogovává válik.

Karinthy Színház: Szent Péter esernyője

Karinthy Márton rendezése mindvégig egységes stílusban tartja az előadást, az alkalmazott effektusok mind egy irányba hatnak, az óhatatlanul felmerülő – és nyilván nem véletlenül kijátszott – aktuális áthallások szerves részei a játéknak. A romantikus szerelmi történetet megemeli még mindig időszerű korkritikával, felhívással a mindenkori kisebbség és másság jelenlétének természetességére, vagyis a magától értetődő tolerancia igényének felkeltésére. Ezt az elfogadásigényt pedig leghatásosabban úgy lehet fejleszteni, ha a többség által bármilyen okból kirekesztett emberek vagy az eleve kisebbségben élők esendő, mégis vonzó, szerethető karakterekként jelennek meg. A Karinthy Színház nem egy korábbi előadása is bizonyítja, hogy sok egyéb mellett ennek a tolerancianövelésnek a folyamata a színház működését alapvetően meghatározza. A jó színházcsinálás hagyománya mellett, mondhatni ebben áll a budai játszóhely kultúrtörténeti jelentősége.

Karinthy Színház: Szent Péter esernyője

A színészek remek, kiforrott csapatot alkotnak. Pogány Judit kéztördelős, ám minden helyzethez kiválóan alkalmazkodó Münznéjáról nem nehéz elhinni, hogy fellendíti Glogova életét. Egri Kati Adamecznéja nemcsak a tót dialektus megszólaltatásában jeleskedik, hanem babonás egyszerűségében is fel tudja mutatni a népi gondolkodás mindenkor érvényes bölcsességét. Vándor Éva játéka egyszerre érzékelteti az aggódó anya és reménykedő asszony kettősségét. Pusztaszeri Kornél a vidéki pap szerepében egyik legbiztosabb, erőteljes pontja az előadásnak, sikeresen egyensúlyoz az isteni szolgálat és húga sorsának felügyelete között. Klem Viktor fiatalos lelkesedéssel alakítja a pályakezdő ügyvéd szerepét, a Veronkát játszó Kiss Ramóna pedig szépségével, érzékenységével bűvöli el a nézőt. Várhatóan lesznek majd olyan szerepeik, melyekben életkoruktól függetlenül is meg tudják mutatni kétségtelen tehetségüket. De nemcsak ők maradnak emlékezetesek, hanem a kisebb szerepeket alakítók: Fésűs Nelly mint életvidám francia társalkodónő, vagy a jobb sorsra érdemes glogovai „intelligencia” megszemélyesítője, Lázár Balázs is. Összes primitívségükkel együtt is kedves figurákká növeszti a glogovai bumfordiakat Lippai László és Tóth Zoltán. Szinte minden „mellékszereplőnek” volt olyan mondata, megszólalási lehetősége, amellyel felhívhatta magára a figyelmet és elnyerhette a közönség szeretetét. A közönség ugyanis szereti az előadást, nevetése, meghatódása, tapsa messzemenően igazolja ezt.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője. Színpadra írta: Deres Péter. Szereplők: Pogány Judit, Vándor Éva, Egri Kati, Balázs Andrea, Klem Viktor, Lippai László, Tóth Zoltán, Lázár Balázs, Pusztaszeri Kornél, Kiss Ramóna, Németh Gábor, Kiss Gábor, Fésűs Nelly. Rendezte: Karinthy Márton. (Bemutató: 2011. december 16.)

Fotók: Major Attila.

Fráter Zoltán

szerző: Fráter Zoltán
honlap e-mail
Fráter Zoltán 1956-ban született Szobon. AZ ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének docense, modern magyar irodalmat tanít, különös tekintettel a Nyugat folyóirat történetére és Karinthy, Kosztolányi, Krúdy életművére. Színműveket, pódiumjátékokat és groteszk kisprózát is ír. Főbb művei: Osvát Ernő élete és halála (1987), Legendaszerviz (1997), A Karinthy élet-mű (1998), Szindbád kertje (1999), Krúdy-keringő (2004), Krúdy Gyula (2003), Hagyomány, hatás, iszony (2012), Karinthy, a városi gerilla (2013).

1 archív hozzászólás
  • veress dani

    veress dani - január 13, 2012

    Hohó, Fráter docens a Kulteren! Éljen!
    [éppen ma kellett volna leadnia az öcsémnek az olvasónaplót a regény cselekményéből]

KULTprogramok

<< 2018. máj. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum