KULTer.hu - Deres Kornélia versei
17989
post-template-default,single,single-post,postid-17989,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Deres Kornélia versei

Útravalók

Szeretnélek megkeresni, mint egy elfelejtett
játékot, rád találni a szétcsócsált emlékek között.

Azt kérded, ápollak-e, ha szenilissé válsz anyád
házában, ami rövid ideig az én anyám háza is volt
(ott töltötte azokat a szénné égett éveket),
kérded, fogom-e az ujjakat, amik iránytűként
mutattak a pattogzó plafonra
(hitted, hogy egyszer rád szakad, égi áldás),

miközben arról meséltél, hogyan lövöd szét
magad a családi puskával, amivel valaki
még harcolt a kanyarban vagy a Donnál.

De valószínűbb, hogy, akár a megbocsátás,
ez is csak visszafelé lesz érvényes.

Azt kérded, viszek-e neked lúdlábat,
színes méterest, morfint, dolgokat,
amik fontosak a kiegyensúlyozott halálhoz.

Én azt mondom, légy nyugodt.
Legközelebb már pap jön és boncnok,
és pont olyan darabokra szednek szét,
amikkel kényelmesen kibélelhető egy egész
múlt, de legalább egy pár útravaló, ép emlék.

Altat

Légy békés, az elveszett lányok elkerülnek ma éjjel,
nem nyaggatnak ezek a lárvaarcú szellemek,
ahogyan tették éveken át, mióta semmi nem
történik velünk ebben a kurva üvegházban,
és olyanná váltunk, mint egy urna.

Helyettük most ketten építjük fel a múltat,
mint egy családtörténetet, amiben senki nem hibás,
belekívánjuk magunkat egy kitalált emlékbe,
ahol a lányokért valaki mégis beugrott a tűzbe.
Csak ne lenne ilyen ismerős ez a személytelen
protokoll, hogy a legvégéig bezárod a szemed
(néha azt gondolom, nem is a pánik miatt),
és csak bólintasz egy-egy jól sikerült fordulat után,
mintha félnél, hogy kiderül, sosem laktunk igazán
üvegfalak között, és ez a történet, veled együtt,
csak (nézőpont kérdése) volt.

Légy békés, az elveszett lányok elkerülnek,
ma éjjel mást őriznek szoros gyűrűben.
Csak haj van az arcuk felett, más semmi,
és vesztett, szép gondolatok. De nem a tieid,
többé nem.

Deres Kornélia

szerző: Deres Kornélia
honlap e-mail
Deres Kornélia 1987-ben született Miskolcon. Költő, kritikus, szerkesztő. Az ELTE magyar és angol szakjain végzett, 2011-től ugyanitt az Irodalomtudományi Doktori Iskola ösztöndíjas hallgatója. 2003 óta publikál. Verseit eddig német, szerb és bolgár nyelvre fordították le. Tagja a Színházi Kritikusok Céhének, a FISZ-nek és a JAK-nak. Legutóbbi antológia: Szép versek (2013). Első verseskötete: Szőrapa (2011, JAK-füzetek), amely 2012-ben elnyerte a Makói Medáliák-díjat.

1 archív hozzászólás
  • Kalász István

    Kalász István - február 10, 2012

    Légy békés, az elveszett lányok elkerülnek,
    ma éjjel mást őriznek szoros gyűrűben.
    Csak haj van az arcuk felett, más semmi,
    és vesztett, szép gondolatok. De nem a tieid,
    többé nem. —-

    Ez igen szép. K.I.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum