KULTer.hu - Még két évem van, aztán kiöregszem
18041
post-template-default,single,single-post,postid-18041,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Még két évem van, aztán kiöregszem

Interjú Linczényi Márkóval, a KOLIN énekesével

Linczényi MárkóA KOLIN zenekar 2007-es megalakulását követően szinte rögtön dörömbölni kezdett az európai popzene kapuján. A trió olyan díjakat söpört be, mint az MTV EMA legjobb magyar előadója (2009, 2010), emellett pedig az MTV EMA legjobb európai előadójának is jelölték (2009, 2010). A zenekar Magyarországon egyedülálló gondolkodást és előadásmódot honosított meg. Linczényi Márkó nem csupán sikeres akar lenni, igazi popsztárrá szeretne válni. Az énekes-frontember szerint ez az itthoni zenei piacról lehetetlen feladat, ezért is kacsingat elsősorban külföld felé. Egy belvárosi kávézóban beszélgettünk arról, hogy hol tartanak a világsztárrá válás útján.

KULTer.hu: Az utóbbi időben csináltatok egy nagy költségvetésű 3D-s klipet és átálltatok az albumformátumról egy ajándéktárgyon alapuló terjesztési formára. Látszik, hogy keresitek a népszerűsítés leghatékonyabb módszereit, mégis úgy tűnik, fél éve kicsit eltűntetek. Nem éled meg visszaesésként azt, ahogy az újításokat fogadták?

Egyáltalán nem, fel voltunk erre készülve. Mi megpróbálunk egy külföld-kompatibilis produkciót külföld-kompatibilis eszközök segítségével közvetíteni, amivel eleve a nehezebbik utat választottuk, aztán vagy sikerül, vagy nem. Nagyon biztató visszajelzés volt az amerikai J. Walter Thompson reklámügynökség prezentációja, amiben az én ötletemet mutatták be, mint lehetséges stratégiát a zeneipar válságának megszüntetésére. Ez a terjesztési elv egy teljesen új felhasználási módot feltételez. Nem csak azt jelenti, hogy nem jelennek meg a zenék cd-n, ez egyben paradigmaváltás is. Az első „motivációs tárgy” egy KOLIN-os fejpántba épített 3D-s szemüveg volt. A tárgyhoz tartozott egy kód is, amivel az internetről le tudták tölteni az aktuális dalunkat, a szemüveggel pedig meg tudták nézni a 3D-s klipünket. A második egy vetkőzős toll volt, amit szintén letöltési eszközként funkcionált. Ez a JWT által összehívott konferencia azt bizonyította, hogy külföldön ezt értékelik, itthon meg eladtunk körülbelül hatvan darabot. Az itthoni visszajelzések annyira nem is érdekelnek, mert tudjuk, hogy ez egy összetett dolog. A 3D-s klip is annyira újdonság itt Magyarországon, hogy évek kellenek, amíg elkezdik értékelni. Még csak most kezdenek érdeklődni a 3D TV-k, játékok, bemutatók iránt, mert egyszerűen annyira nincs még itt ez a technika.

Linczényi Márkó

KULTer.hu: Hogy álltok a kritikákkal, amiket stílusotokkal, illetve azzal a mentalitással kapcsolatban kaptok, hogy a külföldi terjeszkedést részesítitek előnyben?

Igazából nem értékelik a hozzáállásunkat, inkább kritizálni szeretik. Amivel nincs is semmi baj, csak észre kellene venni, hogy például az itthon páratlan népszerűségnek örvendő Queen zenekar is ugyanúgy cirkuszt csinál ebből az egészből. Nem csak a zenére koncentrál, hanem továbbgondolja, és a fellépéseire színpadi show-val, fellépőruhával készül. Az egy érdekes hozzáállás, hogyha valahol máshol látunk ilyesmit, azzal elfogadóak vagyunk, ám ha valaki itthon próbálja meg ezt művelni, azt valahogy nem értjük. Én meg azt nem értem, hogy a zenészek hogy mehetnek fel az utcai ruhájukban a színpadra. Ez olyan, mintha a színészek a színházban a civil ruhájukban szerepelnének. A produkció messze túl kell mutasson a zeneiségen.

KULTer.hu: Nincs túl jó véleményed a magyar zenei piacról. Melyek szerinted itthon a jó és rossz példák?

Rossz annyi van, hogy azt felesleges kiemelnem. Igazából annyira könnyű dolgom van, hogy bárkit mondhatnék. Például kisül a szemem, ha az Eurovíziós Dalfesztivált nézem. Komolyan mondom, olyan mint egy kabaré, csak rosszul vicces. Jó példát azért nehéz mondani, mert sokakkal vagyunk jóban, akikkel nagyon szeretjük egymást és nagyon szeretünk együtt játszani, ezért már nem objektíven figyeljük egymás zenéit.

Linczényi Márkó

KULTer.hu: Mitől javulhatna a hazai helyzet?

Egészen addig nem fog javulni, amíg létre nem jön egy olyan piaci hozzáállás, egy olyan hosszútávú, globalista, civilizált és modern gondolkodásmód, mint az amerikaiaknál, akik azt mondják, hogy nekik megéri külföldi embereket alapítványokon keresztül támogatni a tanulásban, mert tudják, hogy az a szellemi tőke nekik fog utána kamatozni. Ha olyan infrastruktúrát tudnánk biztosítani, mint a svédek, akkor tíz éven belül olyan sztárjaink lehetnének, mint az ABBA. Ez nagy dolog lenne, de itthon még küzdeni kell azért is, hogy az emberek elfogadják, ha felöltözöl és színes ruhákat hordasz, és ezért még fizessenek is… Tehát egészen különleges gondolkodás az, ami itthon van. Ma Magyarországon művésznek vagy előadónak lenni szélmalomharc. Az is furcsa, hogy nekem járulékos munkákból kell fenntartanom magam, és olyan dolgokat kell keresgélnem, ahol a zeneszerzéssel tudok pénzt keresni.

KULTer.hu: Mit gondolsz a zenés tehetségkutatókról?

Egyre rosszabb a minőség, mert ezek azok a versenyzők, akik nem jutottak be az előző szériákba, így az egész folyamatosan hígul. Egyébként már az alapkoncepció is problémás, mert a csatorna olyan szerződéseket írat alá velük, miszerint csak az ő rendezvényeiken léphetnek fel és minden fellépés után jutalékot kell fizetniük. Aki komolyan űzi ezt a szakmát, az nem megy el egy ilyen műsorba, mert jól tudja, hogy a hakniból kell majd fenntartania magát. Aki elmegy, az pedig egy senkiházi, mert gyakran semmi zenei előképzettsége nincs, csupán megtanul egy tízszámos repertoárt, a nagyközönség pedig azt hiszi, hogy ez a művészet. Szerintem ez egy nagyon káros dolog, mert tegyük fel, lenne egy olyan, hogy „megaépítész”. Én jelentkeznék a megaépítészbe, és építenék egy házat, ami mondjuk összeomlana, és emberek halnának meg benne. Most itt a helyzet nyilván nem ennyire veszélyes, de pontosan ennyire kókler dolog.

Linczényi Márkó

KULTer.hu: Világsztárság?

Megyünk Dániába, ott lesz néhány koncertünk. Most azon dolgozunk, hogy olyan külföldi fesztiválokon szerepelhessünk, amiken keresztül esélyünk lehet külföldi menedzsmenttel és zeneműkiadóval tárgyalni. Egyértelműen külföld felé szeretnénk nyitni, de itthon is lesz koncert, van új dobosunk. Készül egy dokumentumfilm a zenekarról, amit mozikban is játszani fognak. Illetve készül egy nemzetközi színtérre való ún. EPK (Eletronic Press Kit) film, amivel elkezdünk házalni nagy nemzetközi kiadóknál. A magyar szereplés pontosan elég volt főpróbának. Mindent azért csináltunk – holografikus vetítésestől, 3D-s klipestől, mindenestől –, hogy ha majd ott leszünk élesben, minden rendben menjen. Két évem van még, amíg befuthatok, utána kiöregedtem. Senkit nem fog már érdekelni egy lassan középkorú kelet-európai fiú és a zenekara. Nagyon kell sietnünk.

A fotókat Nagy Zsuzsanna készítette.

Dévai Laci

szerző: Dévai Laci
honlap e-mail
Dévai Laci 1990-ben született, Debrecenben. Az egri Eszterházy Károly Főiskola sportkommunikátor szakos hallgatója volt, jelenleg pedig a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakának alapképzésén tanul. A sportújságírás mellett szívesen foglalkozik kult-újságírással. A Hajdú-Bihari Naplónak írt cikkeket, tudósításokat, az egri főiskola sportcsapatainak készített kisfilmeket, összefoglalókat.

3 archív hozzászólás
  • Rodor - február 13, 2012

    Kicsit flegma a Márkó, de persze biztos igaza van,
    majdnem mindenki gagyul a magyar popszakmában…

  • Mauzer - február 14, 2012

    Egyetértek az arccal, még ha a zenéjük nem is mindig hengerel le, van amikor igen jól esik. A hozzáállásuk mindenesetre minimum dicséretes.
    Hazánkban valóban felesleges komolyan próbálkozni, hatalmas falakba ütközik az ember és a közönség is úgy tekint rád, hogy “te csak egy magyar zenekar vagy”. Mivel akár a szomszédja is lehetsz valakinek, ezért eleve halott ügy ez az egész. Magyarország a haknisztárok paradicsoma….

  • Strausz Kinga - február 16, 2012

    A Kolin zenekart mind zeneileg, mind technikailag kiváló együttesnek tartom, szerintem nagyon tehetségesek, bár a dalszövegeiket túl merésznek gondolom.
    ‘Haknisztárok’ mindenhol vannak, csak az nem mindegy, hogy ‘világsztárok’ is válnak-e belőlül (erre is akad példa bőven).