KULTer.hu - A bélyeggyűjtők szenvedélyével
19633
post-template-default,single,single-post,postid-19633,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A bélyeggyűjtők szenvedélyével

Gál Ferenc Ódák és más tagadások című kötetének bemutatója

gal ferencGál Ferenc Ódák és más tagadások című kötete 2011 végén jelent meg a PRAE.HU-Palimpszeszt kiadásában, cirka tizenhárom évvel a legutóbbi könyv, az Újabb fejezetek a bábuk életéből után. A szerzővel Bajtai András és Krusovszky Dénes beszélgetett, a házigazda pedig a kiadó vezetője, Balogh Endre volt.

Mint megtudtuk, a szerző nem szándékosan várt ennyi évet az új megjelenéssel, 2003-ra már kész volt a kötetterv, a korpusz azonban különböző kiadók szöszölései következtében mégsem ölthetett könyvformát. Ami ezt mégis lehetővé tette, az Gál Ferenc és azon fiatal költők találkozása, akik őt szellemi elődjeik között tartják számon, történetesen a Telep Csoportból indult költők, akik közül Sirokai Mátyás volt az, aki felkereste őt, és megkérte, írjon a kötetéhez ajánlót. Rajta keresztül vezetett az út Pollágh Péterhez és a kiadóhoz.

Az eset különössége, hogy a kilencvenes évek végétől Gál Ferencet olvasó fiatal költők  − köztük az ódák szerkesztője, Pollágh Péter − egy évtizeden át nem ismerték személyesen a Szentendrén visszavonultan élő szerzőt, a nehezen beszerezhető, kézről kézre adott verseken keresztül azonban legalább akkora hatást gyakorolt erre a most harminc körüli generációra, mint például Szijj Ferenc vagy Marno János.

Ahogy Balogh Endre meg is jegyezte, egyes Gál-sorok sok olvasó számára lehetnek ismerősek például Nemes Z. Márió-versekből, mondjuk a Könyvesblog által citált „Paprikát megtölteni sötétséggel” vagy „a férfi engedte, / hogy megsimogassák a púpját” kezdetű sorok. Bajtai András meg is jegyzi, hogy az ő első kötete, az Átlátszó város a mai szemmel olvasva talán már-már túlzottan jellegzetes Gál Ferenc-i retorika bűvöletében született. Arról azonban feltűnően szűkszavúan nyilatkozott Gál, hogy kik az ő mesterei. Szóba került Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes is, aki az egyik felfedezője volt, és aki már az első megjelenéseiben méltatta az érzékiség és a gondolatiság sajátos egységét, megróva azért a mondatokban és nem verssorokban gondolkozó költő „prozódiai bizonytalanságát”. Világirodalmi mintái közül a cseheket emeli ki: Holant, Kavafiszt és az egyelőre lírikusként magyarul Kemény fordításában csak antológiában olvasható Jáchim Topol egy-egy versét.

Gál Ferenc: Ódák és más tagadások

Szó esett Gál mára már a könyvtárból is nehezen beszerezhető első kötetéről (A kert a város és a tenger) is, amit a szerző külalakját tekintve „harmadik világbeli mosógépek használati utasításához” hasonlított, és amit Bajtai csak úgy talált meg a könyvtárban, hogy több polcnyi könyvet pakolt ki a helyéről, mire meglett a polc mögé esett kis füzet. Az ilyen motívumok sarkallhatták Balogh Endrét arra, hogy a bélyeggyűjtők szenvedélyes elhivatottságához hasonlítsa a fiatal költők megszállottságát, ahogyan keresték és szkennelték, másolták és terjesztették Gál Ferenc publikációit. A hasonlat találó, az este a rajongók és ínyencek estéje volt, a Kalicka Bisztróban összegyűlt húsz-harminc ember jórészt szakmabeliek közül került ki. Ezen általában illenék keseregni, én azonban erre most képtelen lennék, egyfelől mert örülök, hogy a tömegiszonyom ezúttal nem jött elő, másfelől az este így bensőségesebb, csendesebb, barátibb lehetett, a mikrofon is csak megszokásból kellett, olykor zúgott, berregett kicsit, mintegy emlékeztetőül, hogy ez itt mégiscsak egy rendezvény. A meghittség mégsem lett belterj, a szakmai felkészültség nem vált száraz tudományoskodássá: ami elhangzott, bárki számára követhető és érthető volt. A költői érdemek férfias elismerése pedig nem csapott áhítatos bálványimádásba. Az est alatt sokat megtudhattunk egy olyan költőről, akinek a szövegeit és a legfontosabb fiatal szerzők szövegeiben nagyon is erősen jelen lévő hatását jóval kevésbé tárgyalja a kritika, mint az indokolt lenne. Bőven van tehát mit bepótolni.

Bizalmas információként azt is megtudhattuk, hogy már két új kötet is csak kiadásra vár: az egyik a 2004-2010 közötti verseket tartalmazza majd, a stilizált Budapest mint fürdőváros motívuma köré szerveződik, és közéleti elemeket sem fog nélkülözni. Azontúl pedig készülőben egy 2011 utáni szövegekből építkező ötödik kötet is. A költő és az őt értően olvasók-továbbírók egymásra találása remélhetőleg gördülékenyebbé teszi majd a megjelenéseket is, de hát az ínyenceknek az étteremben is várni kell. Ez a sorsa annak, aki nem hamburgerért áll sorba.

Gál Ferenc Ódák és más tagadások című kötetének bemutatója, Kalicka Bisztró, Budapest, 2012. március 29.

Molnár Illés

szerző: Molnár Illés
honlap e-mail
Molnár Illés 1981-ben született, Szentesen él, kritikus, költő. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett magyar-kommunikáció szakon.

KULTprogramok

<< 2019. feb. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum