KULTer.hu - Nyilas Atilla: Kaleidoszkóp
19947
post-template-default,single,single-post,postid-19947,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyilas Atilla: Kaleidoszkóp

(Az ékesszólásról, 6.)

XXXIV.

Egy farúddal kidúrtam dobozából az építőkockát,
de nem sokat játszhattam, indulni kellett,
és Papa azt mondta, jól nézzek körbe,
mert utoljára látom, s én tekintetemmel
a plafont pásztázva próbáltam megjegyezni képét.

XXXV.

A kelenföldi óvoda előterében
a legszebb játékvár, amit valaha láttam,
feljáróval, bástyákkal, tornyokkal,
zegzugos járataiban katonákkal,
és egyszer sem nyúlhattam hozzá, amíg odajártam.

XXXVI.

Megütöttem a lányt, talán gyomorszájon,
előtte meg mintha ő harapott volna,
dühömben azután végül én is sírtam,
nem értettem, miért s mért csak engem szidnak,
mikor ő kezdte, és nekem volt igazam.

XXXVII.

És az óvónéni rá vagy vele jóban lévő lányra
bízta a kaleidoszkópot, hogy annak adja oda,
aki szépen ül, s én a kisszéken kezem hátra-,
fejem előreszegve, hosszasan igyekeztem
elkerülni a legapróbb moccanást is, hasztalanul.

XXXVIII.

Féltem az ismertnél még rosszabb
lehetőségétől, az iskolától — én, a vesztes —,
a fejem fölött hozták szóba, pityeregtem,
és megkönnyebbültem, mikor tisztázódott,
hogy nem kell még mennem, mert évvesztes vagyok.

XXXIX.

Hüppögve szaladtam haza elpanaszolni sérelmemet,
visszaküldtek a térre, hogy akkor toroljam meg,
kigondoltam, hogy fém kislapátom belevágom az arcába,
még azt is elképzeltem, ahogy folyik a vére,
de csak tébláboltam ott a homokozóban egy-két méterre tőle.

XL.

Övé-e vagy másé volt, enyém nem,
de akkor alattomban enyém lett
az a dárdával szökellő, nagy műanyag indián,
amelyet eltemettem színlelt egykedvűséggel,
hogy csak régi gazdája távozta után ássam elő.

XLI.

Érdekes, hogy összesen két óvodástársam
neve ragadt meg emlékezetemben,
egyikük az a lány lehetett, akit bántalmaztam,
a másik meg a fiú, akit szerettem volna,
de úgy már nem mertem bántani.

© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva

Gamax Kft.

A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.

Nyilas Atilla

szerző: Nyilas Atilla
honlap e-mail
Nyilas Atilla 1965-ben született Budapesten, jelenleg is ott él, költő. Legutóbbi kötetei: Egynyári jegyzetek – 2006–2008 (Napkút Kiadó, 2010); Szerelemgyermek (Szoba Kiadó, 2010). Az ékesszólásról írásához 2014–15-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesül.

KULTprogramok

<< 2019. Júl. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum