KULTer.hu - „Zavarodott világ a megsemmisülés küszöbén”
20847
post-template-default,single,single-post,postid-20847,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Zavarodott világ a megsemmisülés küszöbén”

Apokrif, 2012/1.

Tájkép Piroskával Az Apokrif ez évi első száma nemcsak Horror Pista munkái miatt tekinthető különlegesnek, hanem az országos terjesztésre való átállás miatt is. A negyedévente megjelenő lap borítóján egy besúgóval együtt a Kádár-korszakot idéző úttörők vonulnak fel, de a zavarodott világ, az ellenségesség atmoszférája a szám más illusztrációin is visszatér.

A lap tematikájában megfigyelhető egy közös vonás: gyakran éreztem a művekben a kritikát, a dacosságot, az elutasítást. A szépirodalmi rovat kezdő alkotása rögtön alátámasztja ezt a benyomást. Stolcz Ádám Ha sok pénzem lesz című versében a pénzhez és a hatalomhoz kapcsolja a függetlenséget és a megelégedettséget is: „Ha sok pénzem lesz / akkor mindenkire szarok”. Stolcz másik műve, az Én vagyok a kukásember szintén egy kiábrándító világba vezet: a versbeszélő egy kukásember, aki az „életedben guberál”, és mindent tud rólad, mert lát téged a szemetedből, megfigyel és kielemez. Az orwelli Nagy Testvért idézve a kukásember így fenyeget: „látom mit zabálsz, pedig / be se megyek sohasem a házba.”

Apokrif, 2012/1.

Mizsur Dániel három verse nyugodtabb, hidegebb. Az Ár-apály finoman szemléltet egy ismeretlen pont körüli táncot. A költői én a címben jelzett jelenséggel azonosul: maga az ár és az apály, a közelítés és a távolodás, bár ő sem tudja, mi az a pont, mi az ismeretlen, ami köré felépül. Második művében – melynek címe Jobb dolgunk nem akadt – ellentmondásokra építi a reggeli kávézást. A költő harmadik versében erős metaforák fejezik ki az állandóságot, ilyen a „párkányhideg kockakő” vagy a „csonttá merevedett csésze”, s ezek mellett csak a déli harangszó jelent egy kis melegséget.

Tarcsay Zoltán Valavala című verse Kalevala-idézés. A rímes versben megismerjük Pisikur turulmadarat, aki megcsalja rút feleségét egy fiatal, szép nimfával. Mivel a feleségnek „mindeneknél több a hája, / szerteszét bugyog tokája”, Pistikur nem veti meg a szép Esperanzát, Juliskát, Piroskát vagy Erzsikét – vagy ahogy éppen szólítja a szeretőjét. Tarcsay a záró versszakban kedvelt toposzt használ: a mestert, a „vak poétát” idézi meg.

Gőgös Gúnár állatfarm

A szépirodalmi rovat első novellája Tamás Péter A stáblista után című műve, melyben az elbeszélő a halállal való találkozást komikusan (vagy inkább tragikomikusan) egy sakkjátszma keretei közé helyezi. A játék döntetlensége miatt a törvénykezésből ismert sablonszöveggel engedi el a Halál a főszereplőt: „Mivel Szilágyi úr a Mennyek Országába sem jogosult belépni, az Ezékiel 25:17 értelmében a köztes megoldás fog érvénybe lépni, ezennel tehát elrendeli Szilágyi úr azonnali deportációját a Tisztítótűzbe.”

A lapszám talán legerősebb verse a Fehér Renátónak írt Legalább senki című Palágyi László-vers. „Te félj! és légy óvatlan” – szólítja meg a költő a költőt, s az invokáció tematikája végigvonul az egész művön. A „légy az elszáradt szökőkutak koldusa” és a „maradj a szökésed rabja” oximoronokkal feszültséget teremt, s ezt a melankolikus hangulatot tovább erősíti. Fehér Renátó pedig Palágyi Lászlónak ajánlja az Abszint helyett című költeményét, melyben korszerűtlen mesehősről ír, aki – a Palágyi által kedvelt utazás motívumra építve – elszökik egy másik földrészre, közben a megszólaló itthon van, itt politizál, itt alapít családot, és nem is vágyik el innen. Ezt követően Lukács Flóra három verse közül kettő is idegen kultúrát idéz: az egyikben a tengerparton, szerpentinen, olívafák között jár, a másikban Taiwanról, buddhistákról és nejlon függőágyakról ír.

Temetés

A végzet irányítja az ember életét a nem elégedett és a felhold című Braun Barna-versekben. Utóbbi hangulatiságát a házak előtti fák adják, melyek mint „földből növő puha ujjak” állnak, a kiszabott sors ellen pedig senki nem tesz (vagy tehet) semmit, helyette csak a belenyugvás marad. Egy erős hangulatbeli váltással Szalay Álmos A háló című novellája következik, melyben két bedrogozott fiatal próbál eltüntetni egy női hullát. De vajon tényleg ott az a hulla? És hogy került a csónak alá a háló? Egyáltalán miért vannak ők a vízparton? A néhol morbid humorral megírt mű egy olyan helyzetet mutat be, amiben a drog hatása miatt a gyilkosságot is szórakozásnak érzik a fiatalok.

Szabolcsi Gergelynek két verse szerepel a lapban: A perspektíva kérdéséről és az Elmondani. „A szavak hűtlen ágyasok” – olvassuk az utóbbiban, és ha „minden egyenes szétfut”, felvetődhet a kérdés: vajon a problémákat soha nem lehet megoldani? Ayhan Gökhan Előszó és Finn-magyar című munkáiban találkozásokról szól. Míg az elsőben a költői én a találkozásokra való felkészülés fontosságára hangol, addig a másodikban egy régi ismerőssel történt „siralmas” összefutásra emlékezik. Nyerges Gábor Ádám a könnyről ír a Himnusz a Nedvességhez A Szemben című versében: különböző élethelyzetekben szólítja meg, mindenütt megtalálja, bánatban, munka közben, allergiában és utálatban, de végül nem köszön el tőle, hiszen „jön még rád, ó, ennél százszorta is nedvesebb idő.” A szépirodalmi rovatot Bognár Péter verseivel zárja a lap. A szerző komikus képet fest Harry herceg kocsmázásáról, de előkerül még Iványi idősebb fiának meggyilkolása is, és ehhez kapcsolódóan egy ima, ami azt szolgálja, hogy a kisebbik Iványi fiú jó elnöke legyen az Állami Számvevőszéknek.

Dogma!

Az irónia, a rendszerkritika és a komikus hangvétel egyaránt jellemző Bognár verseire – ezt elemzi Evellei Kata a kritikai rovatban. A szerző kitér a Petri-díj idei nyertesének rendkívül széles skálán mozgó művészetére: szabad versek, virtuóz rímversek, filozofikus és játékos alkotások egyaránt szerepelnek a művek között. De felvetődik Evelleiben a kérdés: a későbbi olvasók vajon mennyit fognak érteni az utalásokból? A lapban szereplő három vers részletes és pontos elemzése során a szerző alaposan körüljárja a művek keletkezési körülményeit és történeti hátterüket.

Horror Pista (Máriás István) – az aktuális Apokrifben is megjelent – képi motívumairól veress dani méltatásában olvashatunk. „Magasztos, idealizált közegből ismerős tartalom trashbe oltva” – írja a szerző a dadaista, néhol szürrealista, első ránézésre ugyan nyugalmat árasztó, ám a tüzetes vizsgálat után a legkevésbé sem harmonikus képekről, Máriás István laza egységességet mutató alkotásait elemezve kiemeli a néprajzi formákat, a csontvázakat, a dínókat és a tankokat, valamint a Nagy Testvért is, aki a borítón osztogatja az egyenkendőket az úttörőknek. A szerző külön kitér az orwelli világ megidézésére, valamint Tara von Neudorf és Magritte műveire.

A kritikai rovatban négy írás szerepel: A Nova című Kálmán-novelláskötetről Reichert Gábor A (kannás)bor filozófiája címmel ír, ezt pedig a Bajnai Nóra verseit és a Bodor Lilla festményeit tartalmazó Vass Norbert-írás követi. „A versek és a képek szinte mozdulatlan, fényképszerű helyzeteket jelenítenek meg” – írja az iménti szerző, de kérdésként merül fel benne, vajon a képek megállnák-e a helyüket a versek nélkül is. Tinkó Máté Csobánka Zsuzsa Belém az ujját című kötetének kritikájában kitér a múltidézés őszinteségére, az éles és hirtelen nézőpontváltásokra, az önreflexív kiszólásokra és a kötet koncepciójának bonyolultságára. A lap zárásaként Fehér Renátó írását olvashatjuk az Egy sor cigány című portrékönyvről, amiben huszonnégy roma származású magyar embert állítanak a figyelem középpontjába, s ezzel azt kívánják elérni, hogy az emberek belássák, „lám, igenis vannak rendes cigányok”.

Apokrif, 2012/1.

Az illusztrációkat Horror Pista [Máriás István] készítette.

Biró Vivien

szerző: Biró Vivien
honlap e-mail
Biró Vivien 1993-ban született Mátészalkán. Középiskolai tanulmányait az Esze Tamás Gimnáziumban végezte, jelenleg a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg.

8 archív hozzászólás
  • Nyerges Gábor Ádám

    nyerges - május 9, 2012

    Köszönjük!

  • Fehér Renátó

    Fehér Renátó - május 9, 2012

    Azt hiszem félreérthető az a következtetés, amit a szerző levont az Egy sor cigányról írt kritikám zárlatából. Mélységesen felháborodtam volna a könyv olvasásakor, ha valóban csupán ilyen irányú lett volna annak célkitűzése. Éppen azt próbáltam érzékeltetni, hogy a koncepciónak vannak olyan megoldatlanságai, amelyek következtében CSAK ENNYIT (“lám, igenis vannak rendes cigányok”) lesz képes mondani a kötet. Talán érthető, hogy ezt egy másodpercig sem tekintettem alapelgondolásnak, hanem a szerzői szándék deformálódásának. Lehet, hogy a kontextusból kiragadottság tipikus esetének áldozatává váltunk mindannyian, ezért idemásolom az eredeti szövegrészletet:
    [a könyv a lényegi kérdésekre mintha elmulasztana igazán válaszokat adni,] “hanem csak listába szed huszonnégy nagyszerű embert és fénybe tartja őket. Így viszont ennek a listának csak egyetlen dolgot engedhet mondani ez a koncepció: lám, igenis vannak rendes cigányok, nem mindegyik koszos, lusta és bűnöző. Ám ezek az emberek huszonnégyen nem csak érvek akarnak lenni az őket védelmező antifasiszta nyelveken.”

    Az ügy kapcsán a felelősség – úgy hiszem – nagy pontosságot követel meg, ezért tolakodtam ide egy hozzászólással.
    Barátsággal, FR

  • Sugel - május 9, 2012

    Megint csak Szabó Zoltánnak egyik korábbi cikkére kell hivatkoznom (Meg­jegyzések József Attila stílusáról. Nyelv- és Irodalomtudományi Közle­mények 1966: 31–43). Itt még azt ír(hat)ta, de éppen ő lett egyike azoknak, akik a későb­bi­ek­ben megvétózták az akkori kijelentés érvényét, hogy ti. „Az egyéni szépírói stílusok jellemzése ma még a stilisztika legkevésbé kidolgozott tanulmány­típusa” (i. h. 31). József Attila stílusának főbb jegyei között számba veszi realiz­mu­sát, intellektuális költő-voltát, a pátoszt mint stílusszínezetet, és rövi­den ugyan, de ami most számomra a legfontosabb, „a stílusbeli játé­kos­sá­got” (én ritkítottam K. Sz. Á). Erről a következőket írja: „Több versében is talál­kozunk a játékos gyengédséget kifejező eszközökkel, szójá­tékkal, ikerszók­kal, kicsinyítő képzős származékokkal, indulatszókkal, kicsisé­get vagy gyöngéd­sé­get jelentő szavakkal¨ (i. h. 36). (Példaként idézi a Beszél a tej című verset.) De a remélt játékosság-monográfia mellett hiába keres­tem/ke­resem a Wacha Imre által már 1959-ben emlegetett József Attila-szótárat is (Mutatvány a ké­szü­lő Jó­zsef Attila-szótárból. Magyar Nyelvőr: 274–288). Feltételezem, hogy a játé­kos­ság nyelvi eszközeinek felmérésében a költői szótár nem kis segítséget nyújt­hatna.

  • Herczeg Ákos

    Herczeg Ákos - május 10, 2012

    Kedves Renátó,

    köszönjük a pontosítást – dehogy tolakodtál, többek közt erre való a kommentfelület -, a kiegészítéssel ahhoz a tanulsághoz jutottunk, hogy a sűrítés, lényegkiemelés veszélyes és nem is olyan magától értetődő műfaj.

  • bk - május 10, 2012

    még mindig nem tudtam megemészteni a horror pista művésznevet, ahogyan
    az is eldöntetlen bennem, hogy ezek az illusztrációk hogyan kapcsolódnak az
    apokrif fiataljaihoz, szövegeikhez, vagy külön fut kép és szöveg, s mik is tehát
    ezek a képek, játékok, provokációk, rajzolt palimpszesztusok stb.

    (szerintem a szerző lehet bátrabb kritikus későbbi írásaiban!)

  • veress dani

    veress dani [képszerk, Apokrif] - május 11, 2012

    Kedves bk,
    az “apokrif fiataljaihoz” a legszorosabban úgy kapcsolódnak Horror Pista képei, hogy az alkotójuk szintén a saját területe legifjabb nemzedékének tagja. Pista munkái üdítően szellemesek és [tagadhatatlanul] erős képi világgal rendelkeznek – ezért kerültek be a folyóiratba. Romboló igényű provokációról azonban – mint ezt igyekeztem tisztázni a lapban közölt recenzió elején – szó sincs.

    A képeket önálló rovatként kezeljük. Ugyanakkor – és ez igaz általában az Apokrif, de szinte minden irodalmi lap vizuális részére – szét is szórjuk a szövegek között, és igyekszünk – amennyire azok engedik, esetleg a hangulat, de legalább egyes motívumok, szavak alapján – az egyes írott művekhez pászítani őket
    Szóval a képek és a szövegek egyszerre is futnak, meg nem is – ha szabad a Mátyás király elé járuló egyszeri lány észjárását kölcsönvennem a válaszom erejéig.

    A fentiektől függetlenül a lídre reagálva:
    Megmosolyogtató, hogy tényleg mennyire mást (akár az ellenkezőjét) jelenthet két különböző befogadónak ugyanaz a mű: eszembe se jutott, hogy a csíkos felsős lány/srác nem hullámtörő, hanem besúgó, pedig teljesen jogos ez az olvasat is :]

  • las artes - május 16, 2012

    Több kritikusa is megegyezik abban, hogy Az arcom visszakérem remekműveket tartalmazó ciklussal, a Királyok völgyével zárul. „Ezekben a szaggatott vonalú, rapszódikus költeményekben egyszerre van jelen a megidézett alkotók szellemi öröksége és a személyes meditáció a magyar történelem keserves tapasztalatai felett.” – írja Pomogáts Béla. 115 A megidézett alkotók (Illyés Gyula, Vujicsics Tihamér, Visky Árpád, Nagy László és József Attila) különösen alkalmasak arra, hogy ez a meditáció általuk létrejöjjön. „…a halott művésztársakat idéző, őrző, s egyben önmagukat mérlegre tevő nagy versekben emelkedett Bella legmagasabbra, érezve, hogy »a vers: világ-kardiogram«” – hangsúlyozza Szekér Endre. 116 S ebben a sorban kivételes hely illeti meg Illyés Gyulát: azt a költőt, akit oly sokszor emlegettek a Hetek (s köztük Bella István) közvetlen elődeként. Ezúttal a Hármas oltár Illyés Gyulának című kompozícióval és a Képriport és ima Illyés Gyula temetésén című verssel adózik emlékének. Ez utóbbi mű legújabb líránk egyik legszebb, legmegrendítőbb verse. Bella a személyes fájdalmat ötvözi itt az ősi siratók hangulatával. Méltóságteljes, a halott alakjához illő emberi gyász ez, a nemzeti himnuszok ünnepélyességére emlékeztet. Egy négysoros szakasz ismétlődésére épül a szerkezet: „Süss föl Nap! Gyolcsolj, jó idő! / Zászlószívekbe takard / a hív-nek rendületlenül / hazává lett magyart!” Történelmi, irodalomtörténeti időket köt egybe így ez a költemény. Illyés mellett Petőfi és Vörösmarty szellemisége lép elő megnevezetlenül, bár műveik által igenis megnevezetten; mai teendőinkre utal több mozzanat. A Nemzeti dal és a Szózat szerzőinek méltó, huszadik századi utódjára emlékezik fájdalmasan Bella István.

  • Biró Vivien

    Biró Vivien - május 29, 2012

    Köszönöm szépen a kommenteket!

    Kedves Renátó, igazad van, a következtetésem félreértelmezhető, így megköszönöm, hogy az eredeti szövegrészletet bemásoltad. Remélem, senkit nem vezettem félre.

    veress dani, nekem a kis csíkos egyértelműen besúgó lett, és most én mosolygok, hogy lehetne akár hullámtörő is…