KULTer.hu - A vajdasági Pillangókisasszony
21141
post-template-default,single,single-post,postid-21141,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A vajdasági Pillangókisasszony

Interjú Kovács Éva operaénekesnővel

Kovács ÉvaA nemrég Dömötör-díjjal kitüntetett fiatal operaénekesnő, Kovács Éva pályája elején tart még, de már a szakma is felfigyelt rá. Ígéretes tehetség. Aki eljön Puccini Pillangókisasszonyának szegedi előadására, minderről saját fülével is meggyőződhet. Éva nemcsak dallamos, rendkívül finom, nőies hangjával varázsol el, hanem azzal is, hogy színészi alakításai hitelesek és átgondoltak. A színpadon kívül pedig rendkívül kedves, mosolygós, barátságos teremtés.

KULTer.hu: A szegedi közönség egyre többet hallhatja a neved az utóbbi időben. Játszottál egy kisebb szerepet a Francesca da Riminiben, most pedig a Pillangókisasszony címszerepében láthatunk. Sőt utóbbiért az év legjobb operaénekesnőjének járó Dömötör-díjat is megkaptad. De kezdjük az elejéről. Ki is vagy, honnan is indultál?

Csókán születtem, a Vajdaságban nőttem fel. A zenével is itt kezdtem foglalkozni. A csókai Szentháromság templom és a Móra Ferenc Művelődési Egyesület kórusának voltam tagja, ahol egyházi énekeket énekeltünk. Emellett népdalénekléssel is foglalkoztam, különböző versenyeken is felléptem, szólóban és a kórus tagjaként egyaránt. Mikor Szegedre, a Karolina Gimnáziumba kerültem, kezdetben folytattam a népdal- és klasszikus éneklést, viszont énektanárom, Kerényi Ida néni lassan már bevezetett a könnyedebb operaáriák világába. Hálás vagyok ezért neki, mert nélküle nem biztos, hogy erre a pályára kerültem volna. Itt, Szegeden is eredményesen szerepeltem különféle versenyeken, így mikor pályaválasztásra került a sor, már tudtam, hogy én az énekléssel akarok foglalkozni. Jelentkeztem a Zeneművészeti Főiskolára, ahova elsőre nem vettek fel. Szomorú voltam, de nem adtam fel. Tudtam, hogy még többet kell tanulnom, ezért is iratkoztam be a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolába, ének-zene tanári szakra és egy marketing OKJ-s szakképzésre, amit el is végeztem, bár tudtam, hogy nem nagyon érdekel, viszont ezek mellett nyugodtan tudtam készülni a felvételire. Andrejcsik Istvánhoz, Pál Tamáshoz és Ida nénihez jártam magánórákra, akiktől sok bátorítást és tudást kaptam. Az ő munkájuknak köszönhetően a következő évben végre felvételt nyertem a Zeneművészetire. Nagyon boldog voltam. Hát valahogy így kezdődött.

Kovács Éva Cso-cso-szán szerepében

KULTer.hu: Kik voltak a tanáraid, kiktől tanultál a Főiskolán?

Andrejcsik tanár úr végigkísért a tanulmányaim során és nagyon sok segítséget kaptam tőle. Aztán Bárdy Sándor, Pál Tamás tanár úr és Csengery Adrienne, aki a szövegtanulásban segített sokat és a helyes kiejtés elsajátítását tanította meg.

KULTer.hu: A Szegedi Szabadtéri Játékokon is többször szerepeltél. Mikben játszottál?

Jó kérdés. Nem nagyon emlékszem már, mikben szerepeltem, bár hat éve ott vagyok különböző operettekben és operákban. Arra emlékszem csupán, hogy az első darabom a Bánk bán volt.

Kovács Éva Cso-cso-szán szerepében

KULTer.hu: Operaénekesként hogy állsz a musical műfajával? Szereted? Esetleg szerepeltél musicalekben?

Nem, még nem szerepeltem, de túlzottan nem is rajongok érte.

KULTer.hu: És a mai modern zene? Szoktál ilyesmiket hallgatni?

Általában népdalt, világzenét és bluest, de régebben rockzenét is hallgattam.

KULTer.hu: Mostanában a fiataloknak csak nagyon kis része hallgat klasszikusokat vagy operát. Mit gondolsz, hogy lehetne őket ránevelni, hogy komolyzenét is hallgassanak?

Úgy gondolom, ezt már az általános iskolában el kell kezdeni. A tanárok nagyobb gondot is fordíthatnának erre. Lehetőség szerint minél többször kéne például elvinni a kisiskolásokat operaelőadásokra. Előtte pedig megbeszélni a történeteket, akár irodalomóra keretében is, hiszem az operairodalom történetei ugyanazokról a problémákról, igazságokról szólnak, mint a hagyományos irodalmi művek, csak éppen meg vannak zenésítve. Én úgy tapasztaltam, a konzikban a diákoknak kötelező választaniuk, hogy az opera vagy a musical műfajára specializálódnak. Természetesen nagy részük a musical műfaját választja, és ezt nem tartom jónak. Fontos lenne, hogy a diákok minden zenei műfajt megismerjenek, és az opera műfaját is megszeressék.

Kovács Éva Cso-cso-szán szerepében

KULTer.hu: Beszéljünk a jelenről. Most éppen a Pillangókisasszonyban játszod Cso-cso-szánt, a darab főszerepét. Hogy készültél a szerep megformálására?

Elolvastam az eredeti színdarabot, valamint a gésákról, a japán kultúráról is sok dokumentumot, könyvet. Aztán Pál Tamás tanár úr is sokat segített a szerep zenei és színészi megformálásában. Szerepgyakorlatokon keresztül próbáltunk. Mivel a tanár úr rendkívüli ismerője Puccininek – számtalanszor vezényelte már a Pillangókisasszonyt, sőt az első rendezése is ez volt – ezért rengeteg újat tudott mondani a karakterrel kapcsolatosan.

KULTer.hu: Hogy jellemeznéd Cso-cso-szánt?

Ő egy japán nő, aki nagyon szerelmes és feltétlen bizalommal van amerikai férje iránt. Rendkívül erős lelkileg, hiszen képes örökkön-örökké arra várni, hogy férje egyszer majd hazatér, viszont ezért a szerelemért cserébe teljesen feladja önmagát. Családját, vallását elhagyja, az amerikai szokásokat próbálja teljes egészében átvenni. A színpadon is egy angol-amerikai szótárral járkál. Soha nem sajnálja magát, még akkor sem, amikor végez magával. A három év alatt, amíg férje távol van, lelkileg teljesen felnő. Komplex fejlődésen megy át.

Kovács Éva Cso-cso-szán szerepében

KULTer.hu: Adódtak azért nehézségek a próbák során?

Először nem hittem magamban. Féltem, hogy nem tudom megjeleníteni Cso-cso-szán személyiségét, de a kollégáktól sok segítséget kaptam. Ráadásul a próbák alatt egyszer meg is betegedtem, így nem tudtam bejárni a színházba. Körülbelül két hónapig próbáltunk, ami elég rövid időnek számít. Megijesztett, hogy nem tudok majd rendesen felkészülni. A premier előtt nagyon izgultam, viszont amikor kimentem a színpadra, ez teljesen elmúlt. Szóval nekem katarzis volt a premier.

KULTer.hu: Mik azok a szerepek, amiket szívesen játszanál?

Közel áll hozzám Liu szerepe a Turandot-ban, de Mozart vígoperáinak szereplőit is szeretem. Egyetlen egy szerepet nem tudnék kiemelni, mert a sokszínű és a visszás, ellentétes karaktereket egyaránt kihívásnak tartom.

KULTer.hu: Mégis, mi a szerepálmod?

Weber Bűvös vadászából Annuska, de Mozart műveinek bármelyik szerepét szívesen eljátszanám.

KULTer.hu: Önálló esteken is hallgattalak, ahol különféle áriák, operadarabok részleteit adtad elő német, orosz és olasz nyelven. Melyik nyelven a legkönnyebb énekelni?

Olaszul. Nem hiába mondják, hogy dallamos nyelv. Az operában ez különösen kijön. Számomra valóban az olasz a zene nyelve.

A fotókat Szvatek Péter készítette.

Szekeres Ágnes

szerző: Szekeres Ágnes
honlap e-mail
Szekeres Ágnes 1986-ban született Szabadkán, Horgoson nőtt fel, majd Szegeden érettségizett a Karolina Gimnáziumban. 2011-ben francia és német bölcsész és tanári szakot végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Jelenleg szlavisztika alapszak és színháztörténet szakirányon folytatja tanulmányait. Az első cikke a KULTer.hu-n jelent meg.

1 archív hozzászólás
  • Sugel - június 12, 2012

    Még azt vettem észre, hogy az emlékezésnél nagyon érdekes szóképek bukkannak föl, ezek a szóképek viszont azért ingadozók, mert számomra közhelyek és magaslatok között mozognak. Vannak nagyon erős képeid, mint mikor az eget osztod fel fehérre és kékre, s ezt társítod az élőkhöz és a holtakhoz, és vannak olyan közhelyek, amelyeket nem tudok másképp értelmezni, minthogy ez vagy irónia, vagy humor. Vagy ezek csak így sikerültek?