KULTer.hu - „A versnek meg kell állnia egyedül a papíron!”
21635
post-template-default,single,single-post,postid-21635,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„A versnek meg kell állnia egyedül a papíron!”

Beszélgetés Závada Péterrel egy laza hip-hop szeánsz keretein belül

Rendhagyó beszélgetés DebrecenbenJúnius első napja egy meglehetősen színes és izgalmas programot hozott a debreceni irodalmat és underground műfajokat pártoló közönség számára. A Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ hagyományához ragaszkodva ebben az évben is megrendezte tavasz végi, nyár eleji, a hip-hop szubkultúrához szorosan kötődő rendezvényét.

Az est ezúttal Závada Péter áprilisban megjelent Ahol megszakad című verseskötetének bemutatójával indult, majd a Romlott Hazai absztrakt beatjei folytak a fülekbe, mialatt a kihelyezett vásznak színekre és formákra leltek a graffitisek jóvoltából, s ehhez a többrétegű műfaji keresztmetszethez csatlakozott a Flash Hunter Visual vizuális projektje is.

Érdeklődve indultam el a Laza RH szeánsz + Závada ‘Újonc’ Péter könyvbemutatója című programra, hiszen az RH partykról s a hagyományos kötetbemutatókról is egy már kialakult képem van, de a két rendezvényformátum összefényképezése egy új tapasztalatot ígért. A már több mint tíz éve a hazai underground hip-hop kultúra jegyében zajló, Debrecenhez köthető party-sorozat, a Romlott Hazai és a kötetbemutató beszélgetés közti közös nevező maga a költő, Závada Péter volt, aki egyben az Akkezdet Phiai nevű, budapesti rapformáció oszlopos tagja. Az Ahol megszakad című kötetéről, a szövegformátumok különbözőségeiről, zene és líra kapcsolatáról Lapis József kérdezte a szerzőt.

Egy laza RH szeánsz Závada 'Újonc' Péterrel

A harmincéves költő versei 2009 óta látnak napvilágot különböző irodalmi folyóiratokban, többek közt a Holmiban, a Jelenkorban, az Ex Symposionban, a Literán, az Irodalmi Jelenben. Az Ahol megszakad című, mintegy ötven szöveget tartalmazó kötet a XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválra készült el a Libri Kiadó gondozásában.

A rendhagyó irodalmi est felolvasással indult, melynek során a költő-slammer a Boldog óra, az Átmeneti rendek és az Egyszer betört című szövegeket olvasta fel. Talán nem is kellett több a kezdéshez: a szeánsz tradicionális kiegészítői, a bárpult alól érkező folyékony vendégek is elfoglalták helyüket, a kávézó és a poharak tehát csordultig teltek, a kíváncsi közönség pedig felocsúdhatott, itt bizony nem a vad csápolásnak és bólogatásnak van apropója, a szemközti asztalról érkező rímek alatt pedig nincs semmiféle kopogós hangeffekt, csak egy ismerős hang duruzsol valami mást, mint eddig.

A felolvasást követő pár másodperces hatásszünet után Lapis József kérdése a zene és a líra kapcsolatára fókuszált, s arra, Závadánál hogyan alakult a váltás. Hogyan válik az mc-ből, rapperből költő? Közösen hoztak párhuzamokat, beidézték például Jim Morrison és Müller Péter munkásságát, akiknél szintén zenei ihletésű szövegek kerültek át szépirodalmi kiadásokba, s a poén kedvéért Kozsó próbálkozásaira is utalás történt.

Lapis József és Závada Péter

A szerző hirtelen és egyértelmű válaszával meghúzta a határvonalat versszöveg és rapszöveg közt, s elmondta, a vers nem zenei ritmusra íródott, tehát a lírai szöveg és a rappelésre szánt dalszöveg közt lényegi különbség van. A líra−dal oppozíciónál maradva a beszélgető felek a műfaji különbségeket az alkotói attitűd szempontjából körvonalazták, mialatt Závada a dalszöveget mint az előadás kulcsszereplőjét határozta meg, mely így a szórakoztatás szolgálatába van állítva, míg a szépirodalmi szövegek olvasásra teremtődnek, így a művészi koncepció szegmensét figyelembe véve a közösségi befogadás és az individuális percepció teremti meg a szembenállást a két műfaj között. A témához kapcsolódva természetesen beidéződött a slam poetry vagy performance poetry, mely egy erősen közönségközpontú műfaj, s ahol a zene mint a szöveg segédje lép be.

A továbbiakban a szerző kitért arra, hogy a rapszövegben sok kulturális allúzió fér meg, s állandó intertextualitás jellemzi őket. Ehhez az aspektushoz jogosan tapadt Lapis kérdése: a befogadók képesek-e venni ezeket az utalásokat? Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy a kulturális hátrányban lévő rapfogyasztó egészen másként értelmez egy-egy opust, mint az, aki képes értelmezni a szépirodalmi, esetleg képzőművészeti allúziókat. Akkezdet Phiai klipjei, a Youtube-ra feltöltött zeneszámai alatt is olvashatunk dühöngő kommenteket, ahol explicit módon ugyan nem fejeződik ki az, hogy a hozzászóló nem érti a szöveget, mégis feltételezhetjük, hogy a „kérdőjeleket”, aggodalmakat az allúziók, utalások, idézetek okozzák. Závada Péter ugyanakkor nyugodt volt e tekintetben, s azt említette a téma kapcsán, hogy a közönség fogékony az intertextualitásra.

Závada Péter: Ahol megszakad

A beszélgetés ezután a Boldog óra című nyitóversre terelődött, mely a 2010-ben megjelent Kottazűr című Akkezdet Phiai-albumról már ismerős lehet, ahol A skit érdekel címmel szerepelt. Ezzel a szerző szándékoltan átjárást teremtett a műfajok közt, melyeket az előbbiekben olyan látványosan kettéválasztott. Mint mondta, az átkötés megteremtésével a célja egyfajta fricska volt. A zeneszám címe ugyanis a hangzás és a skit jelentésének (összekötő jellegű zenei betét) összecsengése révén éppen arra játszik rá, hogy a rapközönséget aligha fogja érdekelni ez az opus, mivel ez „csak” vers, ezáltal „nyálas”, így a reakció egy hanyag „szkitérdekel” lesz. A rapközönség hozzászólásaiból kiindulva – melyeket a beszélgetés után hallgattam meg – elmondható, hogy Závada Péter irodalmi pályafutását kettős megítélés övezi. Egyrészt érzékelhető az „ez nekem magas, maradok a régi Akkezdetnél”-típusú, de a „végre valaki a líra felé is fordul és elismerik”-nézőpontú megítélés is jelen van.

Lapis József a slam poetry kapcsán arra kérdezett rá, hogy vajon az ott elhangzott opusok jelentik-e a mai kor költészetét? Závada úgy tartja, a slam poetry szövegei nem vehetik át a hagyományos líra helyét. Hozzátette, örülnek, ha költőket látnak zsűrizni egy-egy slam poetryn, csak sajnos azok „fáznak” ettől, nem tekintik kellően komolynak, az elitkultúra részének. Tegyük gyorsan hozzá: nem is annak a része, s nem is kell, hogy annak a része legyen. Ha határvonalat húzunk rapszöveg és lírai szöveg közé, akkor a vers maradjon vers, a rap pedig maradjon rap. Az átjárások, hidak a műfaji keretek lazulásának természetes velejárói, a rap és a költészet rokon műfajok (gondoljunk az ősi zene−líra kapcsolatra), mégis más alapokon nyugszanak. Egy közösségi rítusként is felfogható (rapzenés) partyn nem feltétlen szükséges, hogy „hagyományos” költők zsűrizzenek, hiszen egy rapper sem ír kritikát egy-egy újonnan kiadott szépirodalmi kötetről.

Az amerikai rapperek utcagyerekként felnövő csoportjának említése után Závada kitért arra, hogy lázadt az apja körüli irodalmi közeg ellen, így kvázi ő is utcagyerek lett, s az utca meghatározó élményeket jelentett számára. Lapis ezután egy érdekes alkotói hálóba helyezte a szerzőt, elmondta, Kosztolányi Dezső nyelvi játéka és József Attila családi háttere visszahangzik Závada Péter szövegeiben. Ezt követően két részre bontva a kötet verseit, megemlített egy nyugatos esztétizmusba hajló egységet Parti Nagy Lajos hangján át, és egy zsigeribb, lazább szerkezetű ívet. Az utóbbiba tartozó verseket a szerző csuklódarabokként aposztrofálta, elmondása szerint stílusgyakorlatokként tekint rájuk. Mindenesetre szokatlan s egyben kissé hátborzongató olvasni egy harmincéves költő személyes istenkeresését s a halálra való utalásokat.

Egy valóban intermediális est

A halálnarratíva Závada Péternél a családja sorsára való emlékezést jelenti. Édesanyja kilencéves korában meghalt, s ezután folyamatosak voltak a halálesetek a családjában, krízisek övezték gyermekkorát. A kötet gerincének tartott verset, a Nagyon fényes című szöveget olvasta fel a szerző, majd kiemelte ezt az opust a többi közül, mert ebben a származására, zsidó gyökereire emlékezik. Ezt követően nagyszülei sorstragédiáját idézte fel, akik zsidó származásuk miatt szenvedtek el embertelen bánásmódot, mely után mégis életet adtak a költő édesanyjának. Ez az újrakezdés, a testi-lelki-szellemi megrázkódtatáson való felülemelkedés a remény örökkévalóságát bizonyította a szerzőben.

A beszélgetés záró perceiben Závada Péter a közönség soraiból kérdezőnek a Budapest-élményéről, s a zenész-lírikus attitűdjéről beszélt. Elmondta, nem szeretné abbahagyni a zenélést. A Budapest-élményhez kötődően azt emelte ki, hogy egy „se veled, se nélküled” kapcsolat fűzi a fővároshoz, ugyanakkor itt született és nőtt fel, nem tud elszakadni hosszabb időre onnan, ahova a gyökerei kötik. Budapest az élő múlt számára.

A háromnegyed órás beszélgetés zárásaként Závada Péter a Konkáv és a Klauzália című verseket olvasta fel. Azt gondolom, izgalommal várhatjuk a szerző további szépirodalmi megjelenéseit, de egyúttal csak remélni lehet, hogy Akkezdet Phiai új albuma nem megint tíz év múlva lát napvilágot. Addig is az Ahol megszakad kapcsán hadd idézzek egy olvasói kommentet, mely nagyrészt lefedi saját hozzáállásomat is a kötethez: „Hihetetlenül megművelt, pontos képek, magával ragadó hangulatok, ösztönös, de mégis mesterien megalkotott rímek. Imádtam. Imádom.”

A dedikáláshoz kígyózó sor tolult, közben pedig a Modem belső kertjének vásznai is lassan kiszínesedtek, s a lágyan lüktető ütemek mellett a falakra vetített vizuális projekt egészítette ki az immáron intermediálissá alakult teret.

Laza RH szeánsz + Závada ‘Újonc’ Péter könyvbemutatója, Debrecen, Modem, 2012. június 1.

Zahorján Ivett

szerző: Zahorján Ivett
honlap e-mail
Zahorján Ivett 1989-ben született, Budapesten él. Magyar szakon tanult a DE-n, jelenleg Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos egy budapesti főiskolán. Írásait eddig a Szkholion, a Zempléni Múzsa, A Vörös Postakocsi, az Alföld és különböző divatmagazinok közölték. A PS Magazin és a KULTer.hu szerkesztője, a Rebellive Blog alapító-főszerkesztője.

4 archív hozzászólás
  • Molnár Illés

    illés - június 12, 2012

    “Mindenesetre szokatlan s egyben kissé hátborzongató olvasni egy harmincéves költő személyes istenkeresését s a halálra való utalásokat.”

    Miért?

    Öreg hozzá, vagy fiatal? Hány évesen kell Istent keresni és mikor kell utalni a halálra?Amúgy tökjó, összeszedett és áttekinthető az egész szöveg, de ezt nem értem.

  • Zahorján Ivett

    Ivett - június 12, 2012

    Köszönöm a kérdést, valóban, újragondolva a mondatot, harmincéves korában is lehet valaki egészségügyi vagy morális válságban, itt inkább arra helyeződik a hangsúly, hogy a halálfélelem és egyáltalán a halál téma, manapság véleményem szerint eléggé központi szerephez jut, hogy úgy mondjam, vagyis ebben a “kitudjamilesz, félünk, szorongunk, semmisembiztos, jajmeghalunk” jelenünkben “megkapó”, ha valaki a halálról ír. (Az idézőjel erős.) Nyilván lehet erről a témáról így, s lehet úgy, és amúgy is írni, de lehet üresen is. Itt arra volt kíváncsi a moderátor – az én olvasatomban -, hogy Závadánál mely élmény adta a halálnarratíva alapját, hova vezethető vissza nála, mert kétséges, hogy valamiféle személyes halálfélelem/várás, vagy hogy a halál nála afféle kiút volna bármilyen jelenlegi krízisből. Sőt, mint megtudtuk, a halál és a halálközeliség a nagyszülei révén a reményt, az újrakezdést emelte be világképébe.

  • xavia - szeptember 17, 2012

    Gratula ehhez az érdekes, izgalmas beszámolóhoz! Mellesleg sokat tanultam belőle! Ilyet még a kulter-re!

  • Zahorján Ivett

    ivett - szeptember 25, 2012

    Köszönöm. 🙂

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum