KULTer.hu - Nyilas Atilla: Mérnök utca
21548
post-template-default,single,single-post,postid-21548,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyilas Atilla: Mérnök utca

Az ékesszólásról, 14.

XCI.

Mamáéktól kezdtem iskolába járni,
még az este „bepakoltam” a táskám,
elkísértek, aztán elém jöttek,
nekik mutattam, ha új betűt tanultam,
íveltem liláskék postairónnal?

XCII.

Lakott ott a házunkban egy kislány, Anikó,
cigány volt, ha igaz, és osztálytársak voltunk,
jóban lehettünk, mígnem nyomtalanul eltűnt,
csak beszédes mosolya maradt meg halványan,
és a neve, amit később fölvettem: Látó.

XCIII.

„Őrsünk” arról a tücsökről kapta a nevét,
amelyet sokszor hallottunk órákon,
akkor a földszinten volt a termünk,
az osztály barátjának érezhettük,
föl sem merült, hogy ne ugyanő ciripelne mindig.

XCIV.

Az egyik lány meghalt,
a másik talán külföldre költözött,
az egyik barát biztos hogy külföldre,
a másikat is elvitték az iskolából,
és hivatalosabb nevet kellett választani az „őrsnek”.

XCV.

Engem a régi érdekelt,
hogy tovább merre haladt a kisvasút,
hol folytatódott a szomszéd utca,
miként hangzott az eredeti név,
és az „őrs” átkeresztelését sosem fogadtam el igazán.

XCVI.

Rosszra jó, jóra rossz,
Kőbánya után Kelenföld,
egyik óvoda után a másik,
az óvoda után az első iskola,
a kezdő osztály után az összevont.

© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva

Gamax Kft.

A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.

Nyilas Atilla

szerző: Nyilas Atilla
honlap e-mail
Nyilas Atilla 1965-ben született Budapesten, jelenleg is ott él, költő. Legutóbbi kötetei: Egynyári jegyzetek – 2006–2008 (Napkút Kiadó, 2010); Szerelemgyermek (Szoba Kiadó, 2010). Az ékesszólásról írásához 2014–15-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesül.

KULTprogramok

<< 2020. feb. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum