KULTer.hu - Nyilas Atilla: Álomarcú lány, folytatás
23058
post-template-default,single,single-post,postid-23058,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyilas Atilla: Álomarcú lány, folytatás

Az ékesszólásról, 21.

CXLI.

A Balaton nem afféle könnyűvérű nő,
hogy rátalálván azonnal a habjaiba dőlj.
A tiszteletet megadva nyugtasd távlatait,
csendesedj, hogy meghalld, ha mond neked valamit,
és úgy vetkőzz, hogy ő méltóságos szerető.

CXLII.

Néztem évek múlva, mikor arra jártam,
ott oldalt-hátul azok a kis fehér házak,
kertek, hol talán az Álomarcú vendégeskedett,
szőkesége megbújik az alkonyatban,
s mintha egy bokorágat félrehajtana.

CXLIII.

Ő volt az a hosszú ház a Fehérvári úton,
mintha egyedül ő lakott volna benne,
vagy fiatal hamvát keverték volna a falba,
ha ránéztem a házra, őt éreztem,
s most… mostanában nem járok arra.

CXLIV.

Nyomorékápolástól és több mástól kimerülten
egy üveg sör is a fejembe szállt,
áttértem a másik sávba,
mentem szembe a jövővel,
jó közel volt már, mikor jobbra fordítottam a kormányt.

CXLV.

Azelőtt csupa lassabban gyorsuló kocsit vezethettem,
talpam alatt puhán omlott a gázpedál,
az S kanyarban csúszva pördül az Álomarcúék ladája,
hátul vele és Patroklosszal csapódik a sövénynek,
de sérülés nincsen, csak defekt az esős időben.

CXLVI.

Akkor is így hármasban voltunk, sokkal korábban,
mikor nagy egyetértésben megállapítottuk,
milyen viszolyogtató, ha a fiúk egymással,
rokonok között mondjuk még rendben van,
de különben csak a buzik puszizkodnak.

CXLVII.

És amikor legközelebb találkoztam Patroklosszal
– pár napon belül, egy közeli útkereszteződésnél
váratlanul szembejött az utcán –,
a szárnyas, arany időben
csókkal köszöntöttük egymást.

CXLVIII.

Anyám féltékeny volt rá
– mint annyian –, és meggyanúsított,
hogy szerelmes vagyok belé,
amin én mélyen fölháborodtam,
pedig (és mert) ebben igaza volt.

© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva

Gamax Kft.A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.

Nyilas Atilla

szerző: Nyilas Atilla
honlap e-mail
Nyilas Atilla 1965-ben született Budapesten, jelenleg is ott él, költő. Legutóbbi kötetei: Egynyári jegyzetek – 2006–2008 (Napkút Kiadó, 2010); Szerelemgyermek (Szoba Kiadó, 2010). Az ékesszólásról írásához 2014–15-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesül.

KULTprogramok

<< 2019. Sze. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum