KULTer.hu - Kínos kérdés, kurtítsuk
28219
post-template-default,single,single-post,postid-28219,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kínos kérdés, kurtítsuk

JAK-tábor – harmadik nap

Ahogy reggel kilépek a szobából, Ady Endre határozottan feddően tekint rám a szemközti falról. Megpróbálom összerakni magam, újból, egyre kevesebb reménnyel. A harmadik napra való visszatekintés szinte már a búcsú kezdete.

A délelőtti strandolás a debreceni különítménnyel fontos felismerésekhez vezetett: ki gondolta volna például, hogy a fiatal kritikus kolleginák sokkal hamarabb felfigyelnek a tökéletes testű milfekre, mint akár jómagam? Hipp-hopp alternatív szeminárium kerekedett a parton a nők női test iránti sóvárgásáról és az önmagukkal való folytonos elégedetlenség természetéről… Nem hiába művelnek ott Debrecenben olyan kiváló irodalomkritikát: figyelmük minden részletre kiterjed. Az enyém viszont kevésbé: áttételesen az úszkálás meg a milf-diskurzus miatt csúsztam le György Péter kiválónak mondott előadásáról. Nem tudom eldönteni, megérte-e, a keblek versus György Péter kérdésben nehéz állást foglalni.

A szerzői jogokkal és a vele kapcsolatos aktuális kérdésekkel foglalkozó beszélgetés résztvevői  a szellemi tulajdon mint tulajdontípus kialakulásának rövid történeti áttekintése után egyfajta paradigmaváltás szükségességéről beszéltek: újra kell gondolni a szerző paradigmáját a megváltozott közegben. Az a fiatal generáció, amelyik a fájlcserélőkön nőtt fel, radikálisan máshogy áll a copyright fogalmához, sokkal szabadabban kezeli a jog által is védett tartalmakat, bár ez a zenei és filmes termékeket érinti elsősorban, nem pedig a könyveket.

A kalózpártok időleges sikerének háttere mellett arról is szó esett, hogy a mai kaotikus helyzet valószínűleg a kilencvenes évek közepének trendjeiben gyökerezik: az akkor jelentős extraprofitot termelő lemezipar nem ismerte fel kellő időben az internet nyújtotta lehetőségeket, és mivel nem alakult ki az ennek megfelelő üzleti modell, a civilek hozták azt létre fájlcserélő oldalak formájában. Ma viszont sokkal nehezebb az ingyenesség iránti elvárást minimális fizetési hajlandósággá konvertálni, igaz, amint azt a példák mutatják, nem lehetetlen.

Ezt követően a kritikai beszélgetések, beszélgetéssorozatok summázataként a Kritikustusa, a Pókháló és az ÉS-kvartett egy-egy képviselőjéből alakult szupercsapat (vö. „egyesített hatalmatokból én vagyok a Bolygó Kapitánya!”) vitatta meg egyrészt a kritikai beszélgetések lehetőségeit, a stratégiákat és a kortárs irodalomról folyó diskurzusban betöltött szerepüket, másrészt Darvasi László idei könyvhétre megjelent Vándorló sírok című kötetét. A könyv finoman szólva nem aratott osztatlan sikert: egyedül Milián Orsolya próbálta felmutatni az elbeszéléskötet erényeit, a többiek inkább megfáradt, önjáróvá váló írástechnikáról, inkoherenciáról, a szerkesztés lazaságáról, sőt az egyes novellatípusok iránti ellenérzésről számoltak be. Nem állíthatnánk tehát, hogy Darvasi-rajongók toborzására alkalmas lett volna a beszélgetés, ellenben képet adott arról, hogy ez a könyv valószínűleg nem az életmű csúcsa, bár a hardcore rajongók – a bejáratott, védjegyszerű eljárásoknak köszönhetően – biztosan megtalálják benne azt, amire vágynak.

„A magyar nyelv sokkal gazdagabb annál, minthogy korrektül használjuk” – mondta Szkárosi Endre, akivel Balázs Imre József beszélgetett a szerző experimentális művészethez fűződő viszonyáról és a hangköltészeti happeningek egykori történeteiről. Hogy az esti Elefánt-koncertre is utaljak, Szkárosi párhuzamot vont a hetvenes évek kísérleti hangköltészeti eseményei és a mai slam poetry között: a költészet mindkét esetben az együttlét metaforájaként és gyakorlati terepeként működik. A neoavantgárd akciók dokumentálásának egyik abszurd jellegzetessége is előkerült: sokszor az ügynöki jelentésekből alkothatunk csak képet – olykor egész pontosat – olyan performanszokról, amelyeket egyébként nem, vagy alig örökítettek meg. A hetvenes évek második felében a kísérletező kedvű, médiaművészettel is foglalkozó alkotók nem voltak közvetlen veszélyben, ami a rendőri intézkedéseket illeti, de – ahogy a jelentések is tanúskodnak erről – megfigyelés alatt tartották őket, és adott esetben a hatalom igyekezett szétrobbantani a túlságosan felforgatónak ítélt közösségeket. Szkárosi szubverzív hangkölteményeiből is előadott kettőt (innen a mai tudósítás címe), majd az esti koncerten is szerepelt: az együttlétként felfogott költészet jegyében.

József Attila Kör Irodalmi Tábor – 3. nap, Szigliget, 2012. augusztus 30.

A fotókat Börcsök Mihály készítette.

Pogrányi Péter

szerző: Pogrányi Péter
honlap e-mail
Pogrányi Péter 1987-ben született, 2005 óta Budapesten él. 2010-ben esztétika-magyar szakon szerzett diplomát az ELTE BTK-n, 2010 őszétől ugyanitt PhD-hallgató. Kritikát ír, fő érdeklődési területe a XX. századi magyar próza és a kortárs verses epika.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum