KULTer.hu - Megállni tudni kell
23424
post-template-default,single,single-post,postid-23424,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Megállni tudni kell

A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

A sötét lovag - FelemelkedésNolan modern Batman-interpretációját sosem tartottam a moziművészet netovábbjának, habár képregény-perverzitás szempontjából el kell ismerni, a zsáner fokmérőjét kiemelkedően kreatív szintre csavarva bizonyította be: így is lehet. Minekutána minden magára valamit adó képregényfilmnek ez a mozi jelenti az etalont, a műfajon belül új időszámítás vette vele kezdetét. A trilógia lekerekítéséhez érkezve kizárólagos aggályként csak az merült fel bennem, hogy egy már kész legenda alá odafér-e giccses súlytöbblet nélkül a kettősvonal.

A sötét lovag körüli megérdemelt tömeghisztéria után Nolan – Batman nevével mellényén – látszólag nem léphetett szarba. Szokás mondani, hogy a gázt minden idióta könnyelműen tapossa, megállni viszont művészet. A harmadik epizódban jól láthatóan ott húzódik az a magabiztosság, ami hagyja a nézőben gyökeret verni a korábbi filmekre alapozott tökéletesség előképét. Persze tehetségesebb rendezőről beszélünk, aki nem kreál ebből öncélú dicshimnuszt. Legalábbis a film első felében, amiben – habár ugyanolyan svunggal teli jelenetek vázolják fel a fő fizikai konfliktust, illetve az új üdvöskéket, mint az első két részben, azokkal szemben – Bruce Wayne kivételével sajnos vázlatok is maradnak.

A sötét lovag - Felemelkedés

A felvezető húsz percben az új szereplők okozta tumultus, valamint Wayne remeteségének árnyalása miatt nem jut elég levegő egyetlen A-kategóriás sztárnak sem, mikor pedig beröffentik az akciót, akkor meg azért. Éppenséggel lehet érezni a jó szándékkal szélesre vett tüdőt, amint teleszuszogja a – szereplővezetés tükrében – szűk játékidőt. Lihegünk, mint Bane. Nem a kapkodástól, hanem a fáradtságtól, ami így a harmadik szegmensre a kiszámíthatóságban érhető tetten. Tipikus, hogy Bane jellemét nem a jelen idejű fellépésével csiszolja érthetővé Nolan (mondjuk egy dühös szempárral kihívás végigjátszani akármilyen filmet), hanem egy, a középrészben elhangzott mesével. Mítosz a mítoszban. Marion Cotillard figurája fogak közé szorult kajamaradék idegenségével hat (a halálfölösleges és erőltetett szerelmi szálat pláne hagyjuk). Ahogyan a legtöbb szereplő, az ő jelenléte is a filmvégi csavart szolgálja, önmagában nem áll meg.

A sötét lovag - Felemelkedés

Mindezek ellenére a film és talán a teljes trilógia valódi mélysége a TDKR első órájában mutatkozik meg leginkább (hogy aztán telelapátolják pátosszal). Végre – A sötét lovag punk intermezzója után – ismét a civil Bruce áll a központban, aki bőrszerkó és vallatóhörgés nélkül sokkal érdekesebb figura. Nagyon izgalmas látni, az új szelek hogyan fújják már-már fáradt-ősz haját és hogyan fásul bele a második epizód végén kialakult status quo-ba. A személyes vívódása és a fürdőköpenyes sántikálás sokkal jobban rétegzett, mint a Bőregér bármilyen feketeköpenyes attrakciója. Persze utóbbi az előbbi vonzata, ez a képregény lényege, én ilyen megfontolásból mégis szívesebben elnéztem volna egy Bruce Wayne – Felemelkedés című opust (főleg, ha már hiperrealizmus). Ugyanakkor hősünk kisemmizve most kényszerül csak rá igazán a maszkra, hisz egyszerűen nem akad más választása.

Szóval kissé ambivalensen állok ehhez, de hát pont így találták ki a Batman-Bruce Wayne kettőst. Ami persze nem hiba, egyszerűen arról van csak szó, hogy Bruce jelenetei erősebbek. Ilyen meghasonlott konfliktus után pedig az első rész óta csorgott a nyálam. A szimbolikus újjászületés (kimászni a földanya szülőcsatornáján) hézagmentesen illeszkedett helyére, a privát legendáriumba.

A sötét lovag - Felemelkedés

A dramaturgia bizonyos elemei viszont már kevésbé passzentosak egymáshoz. Akadnak most szép számmal a trilógiára eddig nem annyira jellemző cselekménytesti hegek, Nolan itt várja el tőlünk talán legpofátlanabbul, hogy készséggel a „De hát ő Batman!”-logikának tudjunk be mindent. A nagyon stílusos expozíciót követően ide fut ki a film, ami ugyan még mindig kevés ahhoz, hogy idült érdektelenségbe bukjon, vagy ne adj isten röhejessé váljon az egész.

Fájó pont, hogy a sok karakter közt a szerintem legfontosabb protagonista, Gotham jár a legrosszabbul. Hiába a látványos utcai csörték, ha a városnak nincs karakán arca. Batman – mint tudjuk – csupán egy szimbólum, mégis többet érdemelne egy fiktív, üresen kongó New York-díszletnél. Érthetetlen, Nolan miért hanyagolta el, és a trilógia Batman-centrikus hangvétele mellett miért lúgozta ki a városból fokozatosan a tartalmat, miközben egymás attribútumaiként kéne működniük.

A kötelező búcsú patetikussága megvolt, persze a kínostól még messze – mindenki révbe ért, s a zárókép láttán a fenti Bruce Wayne-Batman fanyalgásom is okafogyottá vált. A sötét lovag – Felemelkedés nem robbant akkorát, nem pedzeget olyan alapvetően izgalmas kérdéseket, mint jóval természetesebb felmenői, vagy mint a Watchmen. A sötét lovag – Felemelkedés feladata, hogy koherens trilógiát kovácsoljon Nolan Batman-víziójából. Ebből kifolyólag a befejezés önmagában hiába tűnik nagyívűnek, a féktávot elszámolták. Az epikus húsba vágásra nem a profi, de vérszegény parkolás miatt fogunk emlékezni, hanem mert a három körös menet alatt végig egyben volt a járgány.

A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises), 2012. Rendezte: Christopher Nolan. Forgatókönyv: Jonathan Nolan, Christopher Nolan. Szereplők: Christian Bale, Tom Hardy, Anne Hathaway, Michael Caine, Marion Cotillard. Forgalmazza: InterCom.

Berényi Csaba

szerző: Berényi Csaba
honlap e-mail
Berényi Csaba 1990-ben Makón született, szabadúszó újságíró, a SzegedMa szerkesztőségben dolgozott gyakornokként, a gonzó műfaj ködös képzeletű igehirdetője, valamint költő. Cikkeit ez idáig az Alternatíva, a KULTer.hu, a GonzoPress, a SzegedMa és a Prae.hu közölte, ezen kívül szépirodalmi szövegei nyomtatásban a Szkholion, az Apokrif és a FÉL lapjain jelentek meg.

2 archív hozzászólás
  • Papp Sándor

    Papp Sándor - augusztus 15, 2012

    Kiváló szöveg, eredeti gondolatok. Élmény volt olvasni!

  • Herczeg Ákos

    - augusztus 23, 2012

    Hát igaz, ami igaz – tegnap láttam, ma már nem nagyon jutott eszembe, szóval nem üt ez akkorát, mint várnánk. Több volt ebben – sokat markolt, de valahogy mégse fogott eleget, talán ha két filmet készítenek, nincs az az érzés, hogy hajánál van minden dramaturgiai kapcsolódás, konfliktus odarángatva. Így hiába a 160 perc, kicsit kapkodós, kicsit összetákolt benyomást kelt; nem időzünk eleget egy-egy problémánál, tovább kell menni, mert három órás már csak ne legyen a film, így viszont mintha jó két számmal nagyobb lenne a zakó, sehogy se passzol: az önmaga összekanalazása-elbukás-felemelkedés ív olyan gépies, hogy annál már kiszámíthatóbb nem is lehetne. Kár, mert odaszegez, érzed, hogy jó kis trilógia ez, de hiányzik belőle a lélek.

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum