Második kör
CLX.
Érzi az én szívem, mit is kaptam akkor,
szenvedés és gyönyör, támasz és hivatás,
születésnapomra keresztmamáéktól,
és kellett is talán, hogy még azon este
széttörjem fejemen kicsi hegedűmet.
CLXI.
Máskor a csillár buráját fokossal
vagy apa nyakában ülve a fejemmel,
a játék hevében megfeledkezem magamról,
tetszést, figyelmet követelve
tréfáim durvaságba hajlanak.
CLXII.
Keresztmama munkahelyén a játszótársaim:
Kasper, Jasper, Jonatán és Barnabás
– egyikük keresztpapa nevét viselte –
fekete aljú, piros tetejű műanyag dobozban laktak,
és hazajöhettek velem.
CLXIII.
„Keresztpapa, hogy neked milyen szép nagy füled van!”
– mondtam ki, szeretetteljes ámulatot keltve,
és tényleg erősen vonzódtam a hatalmas cimpákhoz,
de csak nemrégiben, mesélés közben fedeztem fel,
hogy ezt a talán éppen tőlük való „Füles mackó”-ból vettem.
CLXIV.
Tortán, süteményen,
új és új ételeket ízesítve,
általában a skorpiónak, írják,
bukkant föl a nekem különösen
kedves fűszerszám: a fahéj.
CLXV.
Valami nagyszerű figyelem,
értés és együttérzés,
önzetlen segítségnyújtás,
feltétlen elfogadás,
mint a kórházi vallomásban.
CLXVI.
Csillaganyám, csillagapám,
talán az utolsó közös ajándékotok,
értettem, miért is, Tornai József
kétkötetes versgyűjteménye volt:
„Csillaganyám, csillagapám”.
© Nyilas Atilla Richárd, 2012. Minden jog fenntartva
A sorozatot a Gamax Kft. támogatja.
