KULTer.hu - Nincs menekvés
23751
post-template-default,single,single-post,postid-23751,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nincs menekvés

Interjú Szabó Tamással, a No More Shelter gitáros-dalszerzőjével

Szabó TamásAz új EP-jük közelgő megjelenése kapcsán beszélgettem Szabó Tamással, a debreceni No More Shelter zenekar gitáros-dalszerzőjével. Most már biztos, hogy nincs többé menekvés. Már lehet érezni a közelgő apokalipszis előszelét. Az első lökéshullámok már érezhetők, ezért a kényelmes italkimérő helyiségből a zenekar bunkerébe telepedünk és akkor…

KULTer.hu: Mit ábrázol a tetoválás az alkarodon?

Még nagyon fiatalon csináltattam, ez az első zenekarom emblémája. Rough Diamonds volt az együttes neve. Ígéretesnek tűnt a felállás, úgy gondoltam, nagy jövője lesz a dolognak, úgyhogy megbeszéltük a tagokkal, hogy mindenki felvarratja magára a zenekar logóját. Elég könnyen lelkesedő típus vagyok, így én mentem el elsőnek a szalonba megcsináltatni. A következő héten feloszlottunk…

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a No More Shelterről! Honnan jött a zenekarnév?

A Shelter Sevennel kezdődött minden, ami egy pár klubkoncertet megélt formáció volt és kábé egy évig létezett. Elég instabil volt minden a banda körül, a próbák delíriumos állapotban zajlottak. Észbontó ötleteink voltak és kétségkívül jól éreztük magunkat, de különben halálra volt ítélve a dolog. Elég annyi hozzá, hogy a felállás egy év után szétrobbant és darabjaira hullott. Mindenki megpróbálkozott valami újjal, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Én mindig is megszállott voltam és hittem a Shelterben, úgyhogy egy év szürkületi zóna után elhatároztam, hogy most vagy soha alapon újra belevetem magam. Klubkoncertek szervezése helyett azonnal a stúdióba vonultunk a félig régi, félig új felállással és felvettünk négy dalt No More Shelter néven, melyeket kezdeti szárnypróbálgatásnak tekintek.

A Shelter Seven nevet egyébként a hely ihlette, ahol zenéltünk abban az időben. Ez egy világháborús óvóhely volt, egy sötét és hideg földalatti vasbeton bunker, ahol a 7-es számú terem lett a miénk. Az egy évvel későbbi újraalakulás pedig az újrakezdés, a folytatás és egyben a tagadás jegyében fogant. A bunkerből átköltöztünk egy frissebb, de ugyanúgy földalatti helyre. Így minden misztika nélkül egyszerűen No More Shelter lettünk. Bizonytalan volt minden, de egy dolgot tudtam: zenélni akarok. Ez élet-halál kérdés nekem.

KULTer.hu: Hogy zajlik egy dal megírása? Beavatsz a műhelytitkaitokba?

Ebben nincs semmi titokzatos. Összejövünk egy előre megbeszélt időpontban, általában teliholdkor, amikor pontban éjfélt üt az óra. Trópusokon élő egzotikus állatok maszkjait öltjük magunkra, füstölőket gyújtunk meg és egyéb ajzószereket veszünk magunkhoz, majd elkezdődik a szeánsz. A végén felébredünk és már készen is van a dal. Az ayahuasca érdeme, de ezt ne mondd el senkinek!

Viccet félretéve, egy jó dal csakis egy módon jöhet létre. Megszállott módon, eksztatikusan kell próbálni, minden fölösleges egoizmustól és színjátéktól mentesen. Lemegyünk a próbaterembe, elkezd valaki játszani egy spontán témát, a többiek ráéreznek, bekapcsolódnak és a csúcspont az, amikor együtt hullámzunk, eggyé válva a hangokkal. Ha formában vagyunk, akár órákig képesek vagyunk meglovagolni a hullámot. Furcsa állapot, de nem akarom túlmisztifikálni. A lényeg, hogy baromira élvezzük és teljesen elszállunk. Az ilyen imprók alkalmával felbukkanó ismétlődő témákból kezd el megszületni a szám. Ez képezi a születő dal gerincét. A dalírás – azt hihetnénk – kizárólag az alkotásról szól, miközben a valóságban legalább annyira dekonstrukció is! Egy igazi, eksztatikus jamet sosem tarthatunk meg teljes egészében, hiszen rá sem férne egy lemezre. Egy több órás ötlettengerből kell kinyernünk a legjobb részeket, a dalírásnak tehát elkerülhetetlen velejárója a mértéktelen pusztítás is.

KULTer.hu: Mik a terveitek a jövőre nézve?

Ugyanazt szeretnénk, mint minden más zenekar. Kilépni a nagyobb lehetőségek terébe. Ezen dolgozunk, ezért költjük minden pénzünket stúdiózásra. Megállás nélkül jár az agyunk. Ha munkának tekintjük azt, amit csinálok, akkor – azt hiszem – elmondhatjuk, hogy nekem van a legkevesebb szabadidővel járó melóm, ugyanis 0-24 óráig dalokon, témákon, dalszövegeken gondolkodom és mozgásban vagyok. Mindig van nálam pár papírfecni, amire feljegyezhetem egy új ötlet vázlatait. Régebben diktafonnal jártam mindenhova, most már a telefonommal is fel tudom venni, ha valami eszembe jut és nincs kéznél semmi más. Otthon pedig gépre játszom fel a gitártémákat és csinálok vagy öt biztonsági mentést. Nagyon feledékeny és szétszórt vagyok, úgyhogy muszáj mindent leírnom, felvennem, lementenem.

KULTer.hu: Milyen lehetőséget látsz a klubszíntérből való kitörésre?

Egy aktuális sztori ezzel kapcsolatban, hogy pár hete elküldtem három kiadónak a tavaly felvett demóink közül három felvételt. Neveket itt nem említhetek, de egy floridai, egy londoni és egy hazai kiadót kerestem meg. Floridából igen pozitív visszajelzést kaptunk, de konkrétumok nélkül. A londoni kiadótól egészen ígéretes válasz érkezett, jelenleg is folynak a megbeszélések a további tervekkel kapcsolatban. Ami viszont elég lehangoló, ám kevésbé meglepő, hogy a magyar kiadó válaszra sem méltatott minket. Ettől függetlenül nem temetném ezt az országot, ahogy az nagy divat ma és sokan teszik körülöttem. Rengeteg ígéretes formációval találkoztam, ott van például az Alone in the Moon, meg a sajnos időközben oszlásnak indult Breakdown, és még sorolhatnám. Akiben megvan az energia és elég ügyes, az úgyis át fogja törni a falakat.

KULTer.hu: Szoktad hallgatni a saját számaitokat?

A számaink onnantól kezdve önálló élettel bírnak, hogy végleges formájukat elnyerve kikerülnek a stúdióból. Többé már nem a sajátjaink. Idegenekké válnak, önállósodnak és kicsúsznak a kezeink közül. Ebből kifolyólag nem gyakran fordul elő, hogy visszahallgatnánk őket… Na persze! Minden nagy bandától ilyen hülye sztorikat hallok, mikor ezt a kérdést teszik fel nekik. Nem tudom, ők hogy vannak vele, én azért kezdtem el zenélni, mert meguntam, hogy nem találok egyetlen olyan bandát sem, ami ma azt a zenét játszaná, amit hallani szeretnék a rádiókban, a zenecsatornákon a ’90-es évek óta. Eldöntöttem, hogy akkor majd én megcsinálom. Mi olyan zenét játszunk, amit mai füllel a rádiókban hallani szeretnénk, de nem kapunk meg. Ha ez egy szélesebb réteget is megfog, az nagyszerű dolog. Hátha éreznek még mások is úgy, mint én. Egyébként elképzelhetetlennek tartom, hogy a két út ne találkozzon, hogy ne legyen egy közös keresztmetszet, mert alapvetően mindig is a populáris zenéket szerettem. Doors, Zeppelin, Floyd, Sabbath, Guns, Alice in Chains, Faith No More, stb. Ez a lánc valahol a ’90-es évek közepén megszakadt és azóta űr tátong a populáris zene ezen tartományában. A bálványaim mindig is olyan bandák voltak, akiket egyébként is milliók bálványoztak rajtam kívül. Azt mondja nekem mindenki, hogy igenis vannak ma is igazán egyedi, izgalmas zenekarok, csak nem hagyja őket érvényesülni a média, így kisebb helyeken, rejtett csatornákon kell őket felkutatni… Micsoda? A jó zenéhez már lassan szabadkőműves páholyba kell járni? Én kerestem lenn és fent is, és amit kerestem, nem találtam meg. A belterjes underground világa sem különb. A jó zenének olyannak kell lennie, mint a tiszta levegőnek. Mindenkinek jár. De már egy ideje iparosodott a zene, mint a hollywoodi filmek, és futószalagon gyártják az újabb utánzat utánzatának az utánzatát.

Szabó Tamás

KULTer.hu: Mikor várható új anyag a zenekartól?

A napokban lett készen legújabb kislemezünk, mely az Under Tongue címet kapta. Két új dalt tartalmaz a lemez, melyeket hamarosan nyilvánosságra is hozunk. Elégedett vagyok az anyaggal, a keverés pedig kiválóan sikerült Gyarmati Balázsnak, a PMA Studio vezetőjének köszönhetően. Ahogy mondtam, a tavaly felvett négy dalt a zenekar ébredezésének, a nagy ugrás előtti elrugaszkodásnak tekintem. Az új számok sokkal frissebbek, egyre közelebb kerülünk a saját, egyéni hang megtalálásához.

Újdonság, hogy elkezdtünk együtt dolgozni a felvételek erejéig egy DJ-vel (Forgotten Dreams), aki az elképzeléseimnek megfelelően segített megfűszerezni a dalokat különféle elektronikus háttérmotívumokkal. Ez egy izgalmas terep, amit a jövőben szeretnék mégjobban feltérképezni és kiaknázni. Akinek elég jó a füle, észre fogja venni a dalok mögött megbúvó meglepetéseket. Úgyhogy köszönet illeti Szőr Zolit, akivel nagy élmény volt együtt dolgozni, és remélem, a jövőben is folytatjuk az együttműködést.

KULTer.hu: Vannak koncertterveitek a közeljövőre nézve?

Mikor újraalakult a Shelter, amellett döntöttünk, hogy a stúdiózásra helyezzük a hangsúlyt. Legyen egy kézzelfogható anyagunk, amit elküldhetünk a kiadóknak, valamint tudjanak végre hallgatni minket azok, akik már régóta érdeklődéssel követik azt, amit csinálunk. Ettől függetlenül folyamatosan izzik a talaj a talpunk alatt, és mennénk fel a színpadra, hogy átadhassuk az őrületünket a közönségnek. Hiszen ez a lényege az egésznek. Ennek is eljön az ideje. Szeptember első feléig a tengerentúlon leszek a barátnőmmel, amely egy más természetű régi tervemmel függ össze – a Kerouac-i út megtapasztalása –, így addig a koncertezés kizárva. De októbertől végre a közönség rendelkezésére állunk.

Juhász Lajos

szerző: Juhász Lajos
honlap e-mail
Juhász Lajos 1985-ben Debrecenben született. A debreceni Tanítóképző Főiskola kommunikáció- és médiatudomány szakán végzett, majd a Debreceni Egyetemen folytatta a tanulmányait mester szinten. Érdeklődése szerteágazó, de kiemelten foglalkoztatja a zenélés, az olvasás, valamint az írás.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum