KULTer.hu - Párhuzamos másolatok
28187
post-template-default,single,single-post,postid-28187,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Párhuzamos másolatok

A Total Recall és az Emlékmás

Philip K. Dick számos munkáját ültették már gyöngyvászonra a Szárnyas fejvadásztól a Sorsügynökségig. Emlékárusítás kicsiben és nagyban című novellája két ízben is megihlette az álomgyár forgatókönyvíróit. Az eredmény két másolat: a novellát, majd az abból készült kultfimet újragondoló alkotás.

A saját sorsunk és a kilátástalannak tűnő élethelyzetünk megváltoztatására tett hiábavaló erőfeszítéseink által okozott feszültség feloldható a képzelet által. Megpróbálhatjuk elhinni, hogy nincs is probléma. Fokozhatjuk mindezt azzal, hogy elképzeljük: jelen sem vagyunk voltaképp a saját sanyarú életünkben, hanem mondjuk a Marson próbáljuk megmenteni a világot, ami persze sikerül, mert történetesen a legeredményesebb titkos ügynökök közé tartozunk. Philip K. Dick amerikai sci-fi író Emlékárusítás kicsiben és nagyban című novellájában a Memória Részvénytársaság nevű vállalat hasonlóan heroikus és kellemes emlékek adományozására szakosodott, melyek tudatában ügyfelük szabadabbnak képzelheti magát a mutánsokkal és terrorista merényletekkel teli jövőben. Az alaptörténet szerint Douglas Quaid ugyancsak ráunt már a munkás hétköznapokra, ezért aztán fogja magát és besétál a Recallhoz néminemű izgalmasnak ígérkező emlékképért. A novella lezárása azonban abszurd módon azt sugallja, hogy semmi sem változik a változtatás által. A Marsra vágyó munkás belenyugszik sorsába, megalkuszik a rendőrséggel. Nem elég erős benne a kitörési vágy. Philip K. Dick alkotásának az ötletességen túl van még egy óriási pozitívuma, a csattanó. Sajnos ez a belőle készült feldolgozás(ok)ról nem mondható el.

Az említett novella alapján 1990-ben a holland Paul Verhoeven készített filmet Total Recall címmel, Arnold Schwarzenegger és Sharon Stone főszereplésével. Verhoeven mozgóképes víziója csak a zsémbes feleség, a Memória Részvénytársaság, valamint a Marsra utazás vágyának motívumát tartotta meg a felhasznált PKD-opuszból.

Len Wiseman, a Die Hard 4 – Legdrágább az életed és az Underworld-sorozat rendezője 2012-ben vitte filmre a történetet. A Wiseman-féle verzió a cselekményt tekintve szinte teljes egészében megegyezik Verhoeven adaptációjával. Míg azonban az 1990-es – az emberi szem elöl elzárt, viszont a képzelet által megnyitott marsi világba képzelt és egy kétkedéssel küzdő főhőst előtérbe állító, mutánsokkal kiszínezett – változatot műfajilag kétségkívül a sci-fik közé sorolhatjuk, a 2012-es verzió inkább egy sci-fi-szerű kerettörténettel körüllocsolt, a főhős meneküléséről szóló akciófilm. Mindkét mozi egy sorsával elégedetlen protagonistát állít elénk. Schwarzi Quaid-je építkezésen dolgozik, Colin Farrell figurája pedig az Egyesült Brit Szövetségen belüli rendfenntartáshoz szükséges műanyagjárőrök megalkotásában segédkezik. Megegyezik bennük a szellemi ébredés, a „többre vagyok képes” forradalmi felismerése is. Irány a Recall!


Csakhogy abban az esetben problémássá válnak a beültetett emlékképek, ha azok megegyeznek a valósággal. És Douglas Quaid esetében persze épp ez a helyzet. Emiatt merül fel benne a magától értetődő kérdés: „ha én nem vagyok én, akkor ki vagyok?” Az említett mondat alkalmat ad mindkét filmes adaptációnak, hogy elhangzását követően a válasz keresésével és meneküléssel múlassák játékidejüket. Quaid arra törekszik, hogy a morzsák alapján összerakja a kenyeret, mely végül megfekszi a gyomrát. Képtelen azonosulni régi önmagával.

Az 1990-es filmben a Lorit alakító Sharon Stone igyekszik minden nőiességét bevetve csillapítani Schwarzenegger gyanakvását. Egyéb szerepet nem igazán tölt be, viszont az ő karaktere így is elég színes, ugyanis a forgatókönyvíró benne egyesítette a feleséget és az üldözést vezető ügynököt. A Stone által megformált karakter azt szeretné elérni, hogy Quaid maradjon továbbra is az ő tudatlan és ártatlan férje, aki építkezésen dolgozik és keveset gondolkodik. Amikor az álmában szereplő nőről kérdezi a férfit, kíváncsiságát féltékenység mögé rejti. Ez a mozzanat feltűnik a novellában és a 2012-es filmben is. Verhoevennél mindazonáltal hangsúlyosabbá válik a feleség szerepe, hiszen aggódó hitvesből megfigyelést végző ügynökké lép elő.

A 2012-es változatban Kate Beckinsale által megformált Lori jellemében egyesül a beépült ügynök és az üldözést vezető parancsnok. Beckinsale Mrs. Quaidje maximalista gyilkos-ügynök. Jelenléte nyomán a nézőben felidéződik Mrs. Smith, valamint az Underworld-sorozatból ismert vérszomjas, perfekcionista, elszánt gyilkológép alakja. Wiseman filmjében Mrs. Quaid egy fontos pozíciót betöltő alkalmazott, aki nemcsak az üldözést irányítja, hanem közvetlen összeköttetésben áll a rosszfiúk legrosszabbikával, Cohaagen kancellárral is.

Mindkét filmben Cohaagen kancellár a főgonosz, aki saját céljainak érvényesítése érdekében elnyomás alatt tartja a kolóniát. Az 1990-es verzióban mindezt a Marson bányászott turbinium, valamint a vörös bolygó levegőkészletének adagolása révén igyekszik elérni. A 2012-es filmben valamivel jobb indoka van a gonoszságra: műanyag-járőröket teremt, általuk építene és tartana fenn egy új világot.

Az 1990-es változatban az ellenállás vezetője Kuato. A „több levegőt a marslakóknak”-elv érvényesítését leginkább hangsúlyozó vezéralak ott rejtőzik, ahol senki sem sejtené: egy ember bensőjében, pontosabban a gyomrában. A 2012-es filmben vannak ugyan lázadók, de nem a Marson, hanem az Egyesült Brit Szövetség területén belül. Céljuk nem a turbinium-bányászat leállítása, hanem Cohaagen kancellár önző és pusztító tervének meggátolása.  Kuato a 2012-es változatban nem kapott jelentős szerepet.

Melina, a Quaid álmában szereplő nő a kellő időpontban érkezik, hogy megmentse Quiadet a feleségétől. Akkor sírja el magát, amikor szükséges, hogy a főhős rádöbbenjen, az arcán legördülő könnycsepp a valóságot mutatja, ez nem álom vagy emlékkép, ha meghúzza a ravaszt, valaki megszűnik levegőt venni. Melina szerepe az, hogy ébren tartsa Quaid lelkiismeretét. Lorinak ellenben el kell altatnia férje gyanakvását és megfigyelni őt. Az 1990-es filmben Melina kimondja, hogy ő csak azért kellett Quaidnak, hogy közelebb juthasson az ellenálláshoz és a lány a 2012-es filmben is nagyjából ugyanezt a szerepet tölti be.

Az 1990-es filmet az emeli ki, ami a 2012-es változatot lehúzza: az újrafeldolgozás. Mindkét mozi esetében megtekintésre érdemes alkotásról van szó, melyben ott rejlik a fantázia (az elképzelt valóság bemutatása által), és az üzenet, ami egyben kérdés is (te többre vagy képes?), valamint a valóságnak és a fantasztikumnak a torzzal és rúttal összegyúrt ábrázolása által közvetített érték. Röviden szólva PKD szelleme.

Total Recall – Az emlékmás (Total Recall), 1990. Rendezte: Paul Verhoeven. Forgatókönyv: Philip K. Dick, Ronald Shusett, Dan O’Bannon, Jon Povill, Gary Goldman. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Sharon Stone, Michael Ironside, Rachel Ticotin.

Az emlékmás (Total Recall), 2012. Rendezte: Len Wiseman. Forgatókönyv: Philip K. Dick, Kurt Wimmer, Mark Bomback, Ronald Shusett, Dan O’Bannon, Jon Povill, Kurt Wimmer. Szereplők: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel, Bryan Cranston. Forgalmazó: InterCom.

Kovács Eleonóra

szerző: Kovács Eleonóra
honlap e-mail
Kovács Eleonóra 1989-ben született a kárpátaljai Szalókán. Történelemből szerzett diplomát. 2011-től publikál, írásai az Együtt és a Partium című folyóiratokban, valamint az általa kezelt online felületen olvashatóak.

KULTprogramok

<< 2018. jún. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum