KULTer.hu - „Az én játékaim”
33503
post-template-default,single,single-post,postid-33503,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Az én játékaim”

Beszélgetés Balázs Imre Józseffel

Balázs Imre József estjével indult a debreceni FISZ/BOOK elnevezésű rendezvénysorozat október 1-én, melyen Korpa Tamás kérdezte a költő-irodalomtörténészt eddigi életművének rétegeiről, totemállatáról és az irodalmi élet egyes alakjaihoz és különböző médiumaihoz fűződő viszonyairól.

A beszélgetés a hagyományokhoz híven egy felvezető méltatással indult Korpa Tamás részéről. A néhány szó természetesen igen kevés ahhoz, hogy ezt az igen változatos életművet akárcsak vázolni is lehessen, hiszen Balázs Imre József személyében nemcsak egy József Attila-díjas költőről, hanem a Korunk folyóirat főszerkesztőjéről, egyetemi oktatóról és kiváló irodalomtörténészről is beszélhetünk.

Az első kérdések a világ- és magyar irodalmi minták viszonyaira terelték a szót: Balázs Imre József elmondta, számára hatalmas jelentősége van az idegen nyelvű (román, francia, angol) irodalmi alkotásoknak. Ezek a művek ugyanis képesek kimozdítani az embert saját irodalmában érzett otthonosságából, és jótékony hiányérzetet ébreszthet benne az ismeretlen líranyelvi mintázat. Itt nem elsősorban arról van szó, hogy a magyar kultúrának tartalmaznia kellene a külföldi nyelvi tradíció valamennyi elemét, csupán magának a kitölthető, esetleg kitöltendő hiánynak a tényét érdemes megállapítani. A külföldi alkotók közül legtöbbször Ted Hughes neve merült fel az est során. A Sylvia Plath férjeként is ismert költő ugyanis Balázs Imre József számára világteremtő technikája miatt követendő példa. Hasonlóan markáns mítoszteremtő eljárások azért a magyar költészetben is fellelhetők, gondolhatunk elsősorban Oravecz Imre költői életművére. BIJ a beszélgetésben A hopik könyvét a konceptuális zenei albumokhoz hasonlította. Az Oravecz-kötet mitikus világszemléletet nyelvbe író törekvéseit legnyilvánvalóbban BIJ Vidrakönyv című kötete idézi fel. Ezt követően a beszélgetésnek új irányt a „vidra mint kötet-totemállat” megközelítés adott.

Balázs Imre József elmondta, nem tud racionális magyarázatot adni arra, miért éppen ehhez a félig vízi lényhez (a lutrához) vonzódik leginkább. „Mindenkinek van egy úgymond kedvenc állatfaja, az enyém a vidra lett” − mondja. A „vidra mint olyan” bár kötetkompozícióját tekintve alapvetően a Vidrakönyvhöz kötődik, motivikusan az újabb versgyűjteményekben (Fogak nyoma, Hanna-hinta) is tetten érhető. A 2006-os Vidrakönyv − ahogyan Korpa Tamás kiemelte – kötésében, fűzésében, materiális színrevitelében különös érzéki tapasztalatot tesz lehetővé: a japán hajtás technikája mintegy a kisállat „úszóhártyáira” emlékeztetheti az olvasót. Balázs Imre József nem csak jelentékeny kötetével igyekezett kísérletet tenni egyfajta vidrauniverzum létrehozására, hanem lutra néven egy blogot is indított, bejegyzéseket tesz közzé a lutrák különböző kulturális terekben, képzőművészeti alkotásokban, természetfilmekben való megjelenéséről. A szerző a saját mítoszteremtés során más népek vidramítoszában is elmerült, így a beszélgetésben említésre került a tlingi törzs, amelynek hagyományában megtalálható a Kushtaka, ami magyarra fordítva ’földi vidraember’-t jelent. Az alaszkai indián törzs hagyománya szerint ezek az alakváltók akkor jelennek meg ember formájában, ha egy halász a vízbe esik. Felajánlják segítségüket, kimentik a halászt és elviszik magukkal. Ám a mítosz szerint: akit a vidraember magával visz, az már soha többé nem térhet vissza.

Ezt követően az is kiderült, a Vidrakönyvben a vidra alakja nem elsősorban a költő megszemélyesítéseként jelenik meg, tehát nem a vidra igyekszik a költő világában kiigazodni, hanem éppen ellenkezőleg, a költő igyekszik elmerülni a vidra gondolataiban. Ezzel az elmélyüléssel kapcsolatban a nyelv kérdése is felmerült: Balázs Imre József szerint igen nehezen képes a vidra magyarul „megszólalni”. A versek olyan beszédhelyzeteket szimulálnak, melyek a vidrák tapasztalatait, észleleteit, perspektíváit adják közre emberi nyelven, költeményként. Kulcskérdés nyelvet találni az állati és emberi perspektíva közti „közvetítéshez”. Például a vadászterület megjelölését csak olyan, a birtokolni vágyást, az önzést a maga radikalitásában kifejező szavakkal lehet érzékeltetni a vidra nézőpontjából, mint például „akarom”, „kell”, „enyém”. A megoldást végül néhány szemléltető vers felolvasásával tudhattuk meg a költőtől.

A nyelvvel és a hangzással való játék invenciózus kísérletét jelenti a Fogak nyoma kötet Blandiana-remix című opusa: a vers egyrészt közreadja Ana Blandiana román nyelvű versét, annak Hervay Gizella-féle fordítását, majd BIJ saját fordítását, végül a Hervay-fordítás magánhangzókészletére írt újabb költeményt.

A hangok és a hangzás Balázs Imre József gyermekverseiben is fontos szerepet játszanak, hiszen a gyermekek a versek tartalmának megértése előtti fázisban, pusztán a hangzás alapján képesek tetszésüket vagy nemtetszésüket kifejezni a művek iránt. A költő pedig igyekszik gyermeklírájával olyan darabokat adni, melyek két lányának is tetszenek, így fontos szerep jut a nyelvi játékoknak. Lányait egyébként is szinte társszerzőkként tartja számon, hiszen látásmódjuk és cselekedeteik mind a Hanna-hintában, mind pedig a készülő Blanka birodalmában fontos szerepet játszanak.

Ezután néhány szó esett Balázs Imre József legújabb tanulmánykötetéről, Az új középről, mely a Tendenciák a kortárs irodalomban alcímet viseli. A mű alaptézise, hogy az elmúlt 15 év magyar irodalmában tabukat megdöntő (legalábbis új tematikus vonulatokat nyitó) művek születtek, ám ezeket a változásokat a kritika nem feltétlenül tudta pontosan és érzékletesen követni. Az új közép ezért is vállalkozik az „alámerülésre”, feltárásra. Ahogyan BIJ elárulta, a cím „közép” kifejezése kétértelmű: egyrészt a szélsőséges pontoktól való eltávolodást jelzi, másrészt pedig utal azokra a középgenerációs alkotókra (például Térey Jánosra, Csehy Zoltánra és Grecsó Krisztiánra), akiknek ezt az irodalmi változást tulajdonítja.

A rövidebb kitekintés után a szó végül ismét a gyermekversekre terelődött, így búcsúzóul a Blanka birodalmából kaphattak ízelítőt a jelenlévők. A gyermeki világot és például a farsangi bemutatkozó verseket megidéző Boszorkány című szöveg után a hallgatóság saját gyermekkorát visszaidézve hagyhatta el a helyszínt egy kiváló beszélgetést követően.

FISZ/BOOK − Beszélgetés Balázs Imre Józseffel, Debreceni Egyetem, 2012. október 1.

A fotókat Bartha-Tóth Alexandra készítette.

Farkas Evelin

szerző: Farkas Evelin
honlap e-mail
1990-ben született Füzesgyarmaton. A Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktori Iskolájának doktorandusza, a Hatvani István Szakkollégium alelnöke és az Alföld Stúdió tagja.

KULTprogramok

<< 2019. jan. >>
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum