KULTer.hu - Jassó Judit versei
34254
post-template-default,single,single-post,postid-34254,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Jassó Judit versei

A galamb visszatér az olajággal

Béke terül szét, mint vállkendő,
Egyszerre autentikus és idegen.

Nagyanyám berlinerje volt ilyen,
Kicsorbult rajta a tél foga,
Vagy boszorkányoké:
Míg láthatatlanná tett, a seprű
Engedelmesen mozdult a sarokban.

Nem ismerjük, csak anyaga ismerős
Messziről kézkrém és meleg illata van,

De hajolj közelebb:
Nyers és könnyű,
Ki tudja már, milyen fonalból szőhették.

Irónia, az önarckép igényével

Ilyen manóarcot szeretnél te is;
Kicsi pralinészemeket.
Ahogy az s-eket susogja
Vagy csengeti;
A gyomor fölkavarodik és
Ellágyul a szív.

A kiskosztümje, mint egy második bőr,
Vele született, nőtt és alakult,
Ha akarná, sem tudná levenni.
Elképzeled, mikor lefekszik és körülötte
Gyöngyházfényű a sötét.

Vedd ki a szemeit, dugd el,
Hajtogass dobozt az éj közepén
Kinyitod, bezárod, semmit se számít,
Már figyelnek.

Jassó Judit

szerző: Jassó Judit
honlap e-mail
Jassó Judit 1977-ben született Budapesten. Író, költő, a FISZ tagja. Korábban a KULTer.hu, a Képírás, A Vörös Postakocsi és az Apokrif Online, valamint a Holmi és a Zempléni Múzsa közölte írásait. 2013-ban a Narraton elbeszélésversenyen, mely a visegrádi országokban került megrendezésre, első helyezést ért el Potozky Lászlóval közösen. Díjazott írásának címe: Budapest Noir.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum