KULTer.hu - Nyirán Ferenc versei
34289
post-template-default,single,single-post,postid-34289,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nyirán Ferenc versei

Szmogriadó

Szellőztetni akartam, de csak büdös,
savanyú köd áradt be az ajtón.
Bejöttem az erkélyről és egy dühös
mozdulattal kint rekedt a balkon,

s vele a zajos külvilág, a város,
az ötpályás autóút, a reptér,
s a közeli ásatásról a sáros
bakancsban is gyönyörű régész lányok.

Jó idebenn, a termosztát húsz fokon.
Négy napja ki sem tettem a lábam.
J. S. versét olvasom a Facebookon.

Négy napja bevetetlen az ágyam.
Mindenszentek napja van. Unom.
Holnap gyújtok gyertyát a sírodon.

Apa csak egy van

Apa csak egy van és ő az enyém,
tan’tó néni kérdi: nagypapa tán?
Apa oly vicces tud néha lenni,
makog és ugrál, mint orangután.

Apuci megjön a kocsmából éjjel,
tántorog, rám néz, de nem lát sosem.
Rúgnám a fenekét ilyenkor széjjel,
de apa csak egy van és kell ő nekem.

Altató, szívgyógyszer, egy kis Xanax.
Szunnyad a drága, csöndes a ház.
De felkel az éjjel, menne – maradsz!
tántorgás újra, lábdobogás.

Apuci padlón, vértócsás fejjel.
Szörnyű ezt nézni, hagyom kicsit.
Majd ordítok sírva: de most már kelj fel!
El ne menj tőlem, ne halj meg itt!

És apa lábad’ kórházi ágyban,
fején kötés, kész Apollinaire.
Kék szeme forró, szerelmes lázban.
Szorítja kezem és nem ereszt el.

adyendrés-közhelyes

Bordáim között szél rohangál
Kiszáradt lelkem csak úgy kopog
Előlem gyorsan elfutottál
Vén sorsom utánad vánszorog

Csak neked írtam botladozva
Sort sor alá és a rímeket
Már egyedül és roskadozva
Cipelem tovább az életet

Karácsony van most ünnepelnek
Mindenki szeretve túlcsorog
Háromkirályok útra kelnek
Isten is Jézusra mosolyog

Csak én gunnyasztok a sarokban
Riadtan sötéten és árván
Meglát az Úr és nagy titokban
Majd elsirat sorsomat látván

tóthárpádos-közhelyes

A felnőttkorba, késve bár, megértél,
s mi hátra van, az csínytevés csupán.
Mert itt a nap, mitől hiába féltél,
a szád körül nem mélyül még a ránc.

Az asszonyok, kik tán szerettek egykor,
nevetnek rajtad, úgy mennek tovább.
S ha nézi arcod fenn az égi lektor,
nem érti mért vagy egyre ostobább.

Mert nem tanultál soha semmiből se.
A tarot kártyát nézni, ugyan már.
A halál jön ki úgyis, tudod, egyre,
és azt sugallja érted úgysem kár.

De jól vigyázz, mert számon kérik egyszer,
hogy miket tettél. Azt is amit nem.
S majd eltűnődhetsz újra és ezerszer
az egész elbaltázott életen.

Nyirán Ferenc

szerző: Nyirán Ferenc
honlap e-mail
Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Apróságok kicsiny tárháza című verseskötete a 2016-os Könyvfesztiválra jelent meg a Műút-könyvek sorozatban.

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum