KULTer.hu - Nem írom meg!
34942
post-template-default,single,single-post,postid-34942,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nem írom meg!

NemKönyv – Ne olvasd, csináld!

Pár hónapja a kezembe akadt a NemKönyv, aminek már a címe is beszédes, hisz egy olyan könyvről van szó, ami nem is könyv. Talán néhányotoknak feltűnik, hogy az állításban van némi ellentmondás, ezért megpróbáltam írni róla egy recenziót. A hangsúly a „megpróbáltam”-on van.

Hasonlóan a legtöbb könyvhöz, ennek is van kiadója, szerzője, szerkesztője, gerince, borítója, lapjai, ISBN száma, bruttó és nettó ára, sőt még nyomdája is! Most ezek után próbálja meg azt állítani valaki, hogy ez nem egy könyv. Ami azonban újdonságot jelent a lelki szemeink előtt élénken pislákoló „könyv” fogalmához képest, hogy a lapokon nem valami izgalmas történet fogad minket, hanem mindenféle vezényszavak arra vonatkozóan, hogy mit csináljunk a kötettel. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt írom, bárcsak az első oldalra az lett volna írva: „hajíts bele a Dunába”. Ezzel egy csomó időt megspóroltam volna, hisz nem lett volna alkalmam továbblapozni.


A NemKönyv nem titkolt szándéka tehát szembe menni azzal a téveszmével, hogy a könyvre vigyázni kell. A NemKönyvre nem kell, sőt. A könyvnek kifejezett igénye van rá, hogy égessük el, gyűrjük össze, tépjük ki vagy áztassuk el a lapjait, firkáljunk, ragasszunk bele, vágjuk szét. Jópofának hangzik, ugye?

Az is, a kérdés, hogy ez kinek mennyit ér meg, illetve ki és mennyire tud ebbe belemerülni. A NemKönyv olyasféle szuvenír, mint amikor nem tudsz kitalálni semmit az egyik legjobb barátod születésnapjára, és veszel valami kevésbé személyes, de tréfás ajándéktárgyat. A külsőségek könnyen tévútra vezethetnek, de a NemKönyv végül is legfeljebb annyira könyv, mint amennyire Magritte festményén a pipa pipa. Úgy néz ki, de nem az. Egy ajándéktárgyról pedig felettébb nehézkes kritikát írni, magáról a jelenségről azonban lehet elmélkedni. Minden valamirevaló diákkal – akiben éledezett valamennyi kreativitás – elő kellett, hogy forduljon, hogy papírmozit (stop motiont) rajzolt a matekkönyv sarkába, a biológia tankönyv közösülésről szóló hasábjait vicces megjegyzésekkel egészítette ki, vagy a törikönyvből ránk meredő alakokat értelmezte újra néhány egyszerű kiegészítővel. Ezek a késztetések azonban a középiskolás évek után többnyire kihalnak az emberből, vagy azért, mert az ember soha az életben többé könyvet nem vesz a kezébe, vagy pedig azért, mert már nincsen senki, aki ránk szóljon ezekért az apró csínytevésekért. Pont ez az izgalom az, ami hiányzik a NemKönyvből, hisz a rombolásnak már nincsen tétje.

A NemKönyv azonban bármennyire is szellemes, néha túlzásokba esik. Egyszerűen nincs nyolcvanhat dolog, amit mindig is meg akartam tenni egy könyvvel, de mindig megtiltották, így fordulhatnak elő olyan erőltetett instrukciók, minthogy varrjak bele egy gombot a könyvbe, tegyem a mélyhűtőbe, vagy hogy éjszakára akasszam fel egy fára. Szerencsémre azért a vége felé van egy olyan instrukció is, hogy dobjam ki az ablakon. Az én ablakom pedig pont a Dunára néz…

NemKönyv – Ne olvasd, csináld!, Manó Könyvek, Budapest, 2012.

Dani Áron

szerző: Dani Áron
honlap e-mail
Dani Áron 1991-ben született Kolozsváron, 2010-től a Budapesti Kommunikációs Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója. Elsősorban a filmművészet iránt érdeklődik, de foglalkoztatja a képzőművészet és a sport is. Újságíróként a KULTer.hu-n debütált.

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum