KULTer.hu - Németh Zoltán versei
34788
post-template-default,single,single-post,postid-34788,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Németh Zoltán versei

A Kunstkamera című versciklusból

7.7.3.3.

Három darabban szült:
a belső szerveket, a csontozatot
és az izmokat.
Aztán a varróasztalon
készített magának
egy gyereket.

4.8.3.7.

Lejjebb,
lejjebb a fejet,
még lejjebb,
az aszfaltig,
lejjebb,
bele a porba,
reszelje le egészen
a bőrt a húsról,
még lejjebb,
a húst a csontokról,
reszelje le a csontot,
egészen.

7.3.1.4.

A betű
most is elfedte
a monitor szépségét

4.3.1.5.

Eltűntél,
a szó meredek oldalán,
a sok értelmezhetetlen jel között,
amely rólad szól mind,
követhetetlenül.

7.3.8.5.

Adakozó tükör:
több képet,
mint amennyit elbír
a szem.

6.8.4.1.

Azt mondtad,
csupán sok fekete betű vagy
most nekem.
Aztán a tengerparton
egyenként eleresztetted őket,
megint csak nekem,
összegyűjteni.

7.3.8.8.

Az esőt elmosta az eső.
A villámba villám csapott.
Föld, amely nem kerüli meg
önmagát.

7.3.8.3.

Deszkát szögeltek a halántékára,
és vágyakozott,
kitartóan.

Németh Zoltán

szerző: Németh Zoltán
honlap e-mail
Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron (Nové Zámky). József Attila-díjas költő, kritikus, irodalomtörténész, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem tanára, legutóbbi verseskötete: Boldogságtelep, vetélőgépben – Csáth szeretője (2011). Megjelent elméleti munkája: A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája (2012).

2 archív hozzászólás
  • Ayhan Gökhan

    Gökhan - november 9, 2012

    Jó olvasni.

  • Berényi Csaba

    kémikus billy - november 9, 2012

    különösen az első – priceless

KULTprogramok

<< 2018. jún. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum