KULTer.hu - Jassó Judit verse
35676
post-template-default,single,single-post,postid-35676,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Jassó Judit verse

A tizedik hónap végén

A gyepet utoljára nyírják le az évben;
A játszótéren leszerelik a hintákat.
Menekítjük, amit lehet, a hideg, a sötét elől;
Előreállított óráink mögött fogunk rejtőzködni.
Nem mindegy, hogy szemlesütve
Vagy lehunyva járunk és kelünk.
Téli reggeleken lépteink a végtelenbe visznek,
Mindig van bennünk félsz, hogy egyszer
(Csak) nem térünk vissza onnan.

A halottasház ajtaját kinyitják,
Egy kéz; már el is tűnt,
Nem tudni, kihez tartozott,
Nem tudni, tartozott-e bárkihez.
Hatéves koromban jártam itt utoljára.
Csupán egy kicsi ház,
Jeges liliomszaggal,
Későn jövök rá, mennyire
Nem akarok többet tudni róla.
Így ér minket az ősz,
Mindig felkészületlenül.
S ránk nyit egy ajtót, melyen
Muszáj bemennünk.
Részvétből a fák lecsupaszodnak,
Siratóasszonyok, levélhajuk
Össze-vissza hull.
Mi ez, ha nem tetszhalál,
Begörbített ujj.
Figyelmeztetés nélkül
Hunyod le szemed.

Jassó Judit

szerző: Jassó Judit
honlap e-mail
Jassó Judit 1977-ben született Budapesten. Író, költő, a FISZ tagja. Korábban a KULTer.hu, a Képírás, A Vörös Postakocsi és az Apokrif Online, valamint a Holmi és a Zempléni Múzsa közölte írásait. 2013-ban a Narraton elbeszélésversenyen, mely a visegrádi országokban került megrendezésre, első helyezést ért el Potozky Lászlóval közösen. Díjazott írásának címe: Budapest Noir.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum