KULTer.hu - Szex és Lennon
35764
post-template-default,single,single-post,postid-35764,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szex és Lennon

John Lennon halálának 32. évfordulójára

John Lennon megítélése bonyolult. Személyiségének tektonikája – főleg a szeretet nyara környékén – elég radikális eltolódásokat produkált a tizenéveseknek melodikus nyálpermettel debil szerelmekről éneklő „beatle”-től a tespedt szarkazmusú hippin át a tésztát gyúró családapáig. A gombahajú bábállapotból való ébredés, majd a metamorfózis fázisai szépen nyomon követhetők dalaiban – szerelmi vallomás helyett obszcén orgia.

John Lennon pályáján a törés 1965-ben állt be a Help! című számmal. A tudatos imázsépítés helyett ekkor még csupán a tudatalatti Rubik-kockáján csavart egyet, hiszen mindössze épp csak egy újabb sláger kellett a második Beatles-mozifilmhez. A dalban azonban akaratlanul is megfogalmazta kiábrándultságát kortársaiból és – elsősorban – önmagából. A tehermentesített gyerekkort akarta megélni. Nem újra, hanem először, hiszen szülői nevelés híján ez számára a vákuum időszaka volt. Mielőtt elkezdeném, már bontom a kronológiát: az 1968-as Yer Blues című dalban ezt kertelés nélkül elpanaszolja a mikrofonnak és a 4×4-es stúdiószobának („My mother was of the sky / my father was of the earth / but I am of the universe”). Az öngyilkossági gondolat meg csak cirkulál a refrénben.

Vissza ’65-be. A Rubber Soulon található track, a Norwegian Wood talán az első száma, amely szerelmi sztorinak álcázva egy egyéjszakás kalandról szól. A dolog pikantériája, hogy Lennon a feleségét csalta meg ebben a Dylant idéző (mellékesen: szitárt elsőként felvonultató) balladájában. Egy későbbi interjú jól jellemzi, hogyan viszonyult akkoriban a gyengébbik nemhez – nem emlékezett a szeretője nevére sem és a dal alcíméből (This bird has flown) is a befüvezett rezignáltság árad. A házasságtörés tükrében elég barbár egy frázis. (Ráadásul a lemez utolsó számában, a Run for your life-ban az énekes megfenyegeti a lányt, aki megcsalta őt. Azért a zárójel, mert komolytalan darabról beszélünk, az első két sort is Elvistől nyúlta le, valamint akkoriban még csak füvet szívott, tehát a személyes szövegek alulreprezentáltak az albumon.)

A Girl-ben egy álomnőt jelenít meg, azt a femme fatale-t, aki még a barátok előtt is megszégyenít téged. Itt nyoma sincs nemi aktusnak, egyedül a háttérvokál énekli, hogy „tit”, azaz csöcs. Mindazonáltal az In my life a valódi mérföldkő, amiben tudatosan leltárt készít addigi önmagáról – ezúttal szorongásmentes kedéllyel.

1966. Az ellenkultúra pofátlanul privatizálja az LSD-t. Egyik leghíresebb munkája, a Strawberry Fields Forever is ekkor születik. A pszichedélia fehér vérsejtje teljesen bekebelezi a mondanivalót, csak homályos allúziók vannak a gyerekkori traumákra (például a címben szereplő intézmény egy javítóintézet volt, aminek szomszédságában nevelte Johnt a nagynénje). „No one I think is in my tree” – akár úgy is értelmezhetjük, hogy többnyire gyerekként mászunk fára, de neki akkor nem volt senkije, hogy leszedje, ezért inkább önállósította magát. Legalábbis Lennon nyilatkozata alapján így tűnik.

Egy évvel később írja meg az I am the Walrus-t, ami markáns bizonyítéka, hogy az LSD milyen radikális személyiségbeli torzulást indukált nála, és ebből a szellemi szarból micsoda várat tudott építeni. A bandából is a kiutat kereste, így nem csoda, hogy leszedi a Beatlesről a keresztvizet. A dal alapját egy irodalomtanár adta, aki Beatles-dalszövegeket elemzett órán a diákjaival. A sorok merő halandzsája ugyanakkor egy kaotikus kritikába fordul át a Beatlestől undorodó bürokratikus nyárspolgárok („Mister city policeman sitting / pretty little policemen in a row / see how they fly like Lucy in the Sky”) és általában a brit habitus irányába („If the sun don’t come, you get a tan / from standing in the english rain”). A mainstream és az ellenkultúra is kapja az ívet („Elementary penguin singing Hare Krishna. / Man, you should have seen kicking Edgar Allan Poe”). Előbbi sor a Ginsberg-féle mantrázó csordára utal, akik tömegbe verődve akarnak mind individuumok lenni, s úgy vélik, a politikai vélemény a mosdatlansággal kezdődik. Mindezt látva Lennon a refrénben csak annyit fűz hozzá: „I’m crying.” A szatíra kőkeménységével ez már Frank Zappa csapásiránya (a Sgt. Pepperre is bevallottan hatott Zappa Freak out! albuma). Ebben a dalban szerepel a híres „I am the Eggman” sor is, ami minderre még rátesz egy lapáttal. Míg a Rozmár Lewis Carroll verséből ered, addig Eggman Eric Burdon az Animals-ből, aki egy LSD-orgia centrumában keféli a szabadelvű konzumhölgyeket, miközben nyers tojást tör fel rajtuk – az esetnek tanúja volt Lennon, a szer hatására viszont kiöli magából az agressziót és a béke propagálásáért száll síkra (magyarán elemista pingvin lesz).

De aztán ’68-ban lejön a cuccról. Heroinista lesz. Addigra már megismerkedett Yoko Onoval és lappangó kéjvágya – ha nem is fedi el a szülei hiányából fakadó semmit, de – ebben a pár évben beépül mindennapi életébe. Szó szerint. Ha hihetünk neki, a Fehér Album felvételének idején, amikor nem a stúdióban volt, akkor az ágyban. És hihetünk. Ekkor adta ki első szólólemezét, ami a Two Virgins címet viseli, a borítón pedig Yokoval pózol tök pucéran. Ennél explicitebben ki se fejezhetné, hogy minden oké odalent. Ezzel szinkronban a szövegei is kezdenek egyre direktebb formát adni a szexualitásnak. (Bár hozzátenném, McCartneynak is van néhány száma a Fehér Albumon, ami kikacsint ebbe az irányba, de azok élményalapja nem személyes jellegű).

Elsőként vegyük elő a leghosszabb című Beatles-felvételt, az Everybody got something to hide except me and my monkeyt. Nem szaporítom a szót, ez a szám a kúrásról szól. Persze lehet vitázni azon, hogy a majom esetleg a heroin szimbóluma (Burroughs például a függőséget majomként ábrázolja a Meztelen ebédben, ami a hátunkon tanyázik), vagy lehet öblögetni Lennon szavait, miszerint ez Maharishi jógiról szól, akihez az együttes utazott meditálni abban az évben. Ha ez utóbbi, akkor is tartom magam a kúrás-elmélethez, mivel Maharishinek köztudottan kétes nőügyei voltak a táborban, ami miatt a Beatles csalódva a transzcendenciában, lefalcolt az első géppel. A cím ezt aláhúzza, a szöveg még inkább. Körülbelül az egész abból áll, hogy Lennon orgazmus küszöbén toporzékoló izgalomban ismételgeti a c’mon kifejezést, ami az elélvezni szinonimája a szlengben. A többi szövegrész is az enjoy, inside-out és high szavak permutációiból áll. Tiszta sor.

Happiness is a Warm Gun. John bevallása szerint egy fegyvermagazin adta az ötletet – hogyne. A dal kétértelmű, de a fegyverviselés nincs jelen Lennon extraerős fixációjában. A heroin és a szex az, ami a dolog magvát adja. Belövés. A férfi fegyvere. Ne ragozzam. De nem egyszerűen úgy, hogy szép katonás rendben felsorolja redukált élvezeti forrásait, hanem ezek áttűnnek egymásba. Összemossa a kettőt (jó neki, még heroinnal is van erekciója). „I need a fix cause I’m going down / Mother Superior jump the guns”. Viszont a dal szerkezete megint lassan építkező – három különböző stílusú szkeccsből áll, az első pedig megint egy párkapcsolati szálat húz el az orrunk előtt, hogy aztán jól képen töröljön… A fegyverével. Végezetül teríti lapjait, letolt gatyával áll elénk: „When I feel my finger on your trigger”. Nyilvánvaló, hogy (a Two Virgins tanúbizonysága szerint is) Yokoval való kapcsolatát írja le, azonban ne menjünk el a bújtatott homoerotikus felhang mellett sem.

Ebben az érában írta, de csak egy évre rá vették lemezre (amikor félkész dalokból egy B-oldali egyveleget raktak össze – megint szarból várat) a Polythene Pam címűt. Valós hölgyről van szó, akit Lennon megdugott Royston Ellis, angol beat-költő társaságában. A lényeg, hogy ez a daltöredék szinte észrevétlen kis csendélet Lennon meleg hajlamáról. A pletykaértékű mítoszteremtést hagyjuk (gondolok itt menedzserükkel folytatott esetleges viszonyáról). De Lennon a hatvanas évek elején, ha kérdezték mindig azzal az iróniával válaszolt, hogy igen, volt már férfival, de feküdt köztük egy nő is. Ez csak egy anekdota, talán erre az esetre célzott, talán nem. Mindenesetre az a kitétel a Pamből, hogy „She’s so good-looking, but she looks like a man” ugyancsak tovább erősíti ezt a véleményt azokban, akik így akarják látni. De könyörgöm, a hatvanas években ki nem kísérletezett a szexualitásával?

Julia című szerzeményében piszkálta fel először az anyja halála okozta traumát és eljut addig a pontig, hogy Yokot állítsa a helyébe. „I need a fix” – ugyebár. Yokot később többször Anyának szólítja. ’69-es dala (a Beatles egyik utolsója), az I want you (She’s so heavy) pedig ezt a helyettesítést tudatosítja erővel, szenvedéllyel, dühvel, fájdalommal. A cím mellett nem is hajtogat benne mást, csak az alcímet. Az a Yeah a dal közepén érezteti velünk, hogy megvan a megoldóképlet a Help!-ben taglalt bajokra. Pótolta a hiányt.

Mindezzel csupán érzékeltetni akartam Lennon többrétegűségét és egyúttal kiemelném, hogy a szexualitás koránt sem tölt be kardinális szerepet az életműben. De kevéssé közismert, ráadásul izgalmas olvasatot nyújt John Lennonról, aki azért írt önmagáról, mert „önmagát legalább ismerte”.

Berényi Csaba

szerző: Berényi Csaba
honlap e-mail
Berényi Csaba 1990-ben Makón született, szabadúszó újságíró, a SzegedMa szerkesztőségben dolgozott gyakornokként, a gonzó műfaj ködös képzeletű igehirdetője, valamint költő. Cikkeit ez idáig az Alternatíva, a KULTer.hu, a GonzoPress, a SzegedMa és a Prae.hu közölte, ezen kívül szépirodalmi szövegei nyomtatásban a Szkholion, az Apokrif és a FÉL lapjain jelentek meg.

4 archív hozzászólás
  • Elmer - december 8, 2012

    Kedves Csaba, jó elemzés, izgalmas írás. Ugyanakkor talán érdemes lett volna az angol dalszöveg-részeket megadni magyarul is, valamint kicsit odafigyelni, pl.: az English az ugye nagy kezdőbetű, az “I am the Walrus”-ban: “you should have seen THEM kicking…”,valamint “Mother Superior jump the GUN”, stb… Szerintem vigyázz a “bombasztikus” kifejezésekkel, pl.:
    “a tizenéveseknek melodikus nyálpermettel debil szerelmekről éneklő „beatle”-től” – lehet, hogy pl. az 1962 és 65 közötti számok nyálpermettel teliek voltak, de tény, hogy máig világslágerek.
    “az LSD milyen radikális személyiségbeli torzulást indukált nála” – hát, én ezt nem “torzulásnak” mondanám
    “lappangó kéjvágya” – ez nagyon közhelyes. Amúgy meg nem arról van szó, hogy ez a kéjvágy korábban sem “lappangott” annyira?
    “a szexualitás koránt sem tölt be kardinális szerepet az életműben” – mondjuk mintha az egész írás arról szólna, hogy mindennek szexuális töltete van…

    De egyébként minden elismerésem ezért a remek írásért, a Beatles amúgy is az egyik kedvencem, és egy csomó olyan összefüggésre világítottál rá, ami nem jutott volna eszembe vagy nem tudtam (pl. a monkeyvagy Eric Burdon és a tojás esete:)))

  • Berényi Csaba

    csaba - december 9, 2012

    az elírások: jogosak, bár nem hiszem hogy életbevágóak

    igen tény, hogy világslágerek – de attól még nyáltengerek (Lennon is leszarozta ezeket a számokat később, persze zeneileg jók és érdekesek, de tartalmilag nulla egy-két kivételtől eltekintve)

    torzulás: talán nem személyiséget kellett volna írnom, de mivel Lennon személyiségét itt a dalokból próbálom rekonstruálni és az LSD okozta változás a Walrusban fut ki, ami már igencsak torz képet fest, ha összevetjük mondjuk az In my life-ffal – de tény és igazad van, hogy személyisége inkább “csak” változott

    kéjvágy: közhely, de ez van – korábban lappangott, nézd meg a Rubber Soul szövegeit, elég implicitek, de szintén kihangsúlyozom: a dalszövegek szempontjából lappangott, az hogy milyen elveszett emlékezetű, nem ihletként szolgáló viszonyokat ápolt már pletyka szintű spekuláció és nem is érdekes a cikk elemző elve felől nézve, inkább Kiskegyedbe való – és 66-tól kezdett olyanokat nyilatkozni, hogy az olvasás, tévézés, beszélgetés még oké, de a fizikai tevékenységek közül már csak a szex izgatja (ami pont egybevág Yokoval való megismerkedésével, és érezni is az ezt követő témáin, szóhasználatában, utalásaiban, hogy szexuálisan bőven felszabadult – elég ha a Two Virginsre gondolunk, ahogy felvették a lemezt Yokoval, másnap pedig szeretkeztek – itt valahol művészi értelemben tényleg a szüzességét vesztette el)

    igen az írás a szexuális töltetet keresi, de ez csak egy lehetséges nézőpont – ugyanilyen hévvel lehetne a drogok, vagy bármi más jelenléte felől érvelni, ráadásul ez elég szűk intervallum 66-68 (65-re csak azért tértem ki, hogy legyen kontextusa az írásnak, ne öncélúan citáljam elő az egész témát és így felfedezhetők bizonyos összefüggések, de ennyi erővel mondom bármilyen más következtetésre is juthatnánk ezen vagy más dalok által) – tehát az életműhöz mérve (1957-1980) ez semmiség (a drogok már persze más tészta, de itt is inkább csak a szexuális értelmezésekre adott variációként szerepelnek, valójában sokkal bővebb írást igényelnének)

  • Elmer - december 9, 2012

    Kedves Csaba, köszi a válaszokat, nagyon szuper lenne, ha megírnád egy nagyobb esszében ezt a témát, valóban a teljes életműre vetítve – ld. Lucy in the Sky, Dr. Roberts, Savoy Truffle, Cold Turkey, stb. Minden jót!

  • Berényi Csaba

    csaba - december 12, 2012

    http://www.youtube.com/watch?v=1pmnLxU4I3k

    még hadd tegyem ide a legjobb feldolgozást, nem mellékesen egy magyar úriembertől (is)

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum