KULTer.hu - Dzsentrifikáció, fenntarthatóság, méltányosság
38657
post-template-default,single,single-post,postid-38657,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Dzsentrifikáció, fenntarthatóság, méltányosság

Az Átváltozóban című romkocsmakönyv bemutatója

Mit tudsz a romkocsmákról? – szegezi az olvasónak a kérdést az Átváltozóban című könyv bemutatójára szóló meghívó első mondata. Bár a jelenség ez esetben megkerülhetetlen, a rendezvény során mégis hamar felmerül a gyanú, hogy a manapság túl sokféle szituációban koptatott szó most sem más, mint csali, hiszen a bemutatott kötetben ennél sokkal többről, sokkal izgalmasabb dolgokról is szó esik.

Csanádi Gábor, Csizmady Adrienne és Olt Gergely Átváltozóban című kötete ugyanis a Belső Erzsébetvárosban zajló változásokat követi nyomon, a manapság szintén gyakran emlegetett dzsentrifikáció – tehát a felértékelődött belvárosi területek lakosságának alacsonyabb státuszúakról magasabbakra cserélődésének – jelenségét.

Belső Erzsébetváros, mint megtudtuk, több szempontból is érdekes vizsgálati téma. Ahogyan ezt Csanádi Gábor is kifejtette, az sem jelenthető ki például egyértelműen, hogy egykor, az első világháborút megelőző évtizedekben, mikor ez a környék kiépült, az csupán a módosabb középosztály lakóhelye lett volna. Ellentétben más városokkal, itt a szegregáció ugyanis a házakon belül alakult ki: míg az utcafrontra néző lakásokban valóban ennek a magasabb státuszú rétegnek a képviselői laktak, addig a körfolyosókon a fürdő nélküli, szobakonyhás kis zugokat nyilvánvalóan egy másik réteg számára alakították ki.

Nem kevésbé érdekes persze a városrész elmúlt néhány évének története. A gazdasági válság ugyanis határozottan átírta a dzsentrifikáció folyamatát. Már előkészületben voltak a beruházások, a régi házak lebontásának és helyükre újak építésének tervei, megkezdődött az elszegényedett környékről a régi lakók kiszorítása, és akkor jött a válság, végül a befektetők úgy döntöttek, inkább mégsem most kellene ebbe belevágni. Csanádi szerint tehát a sorra nyíló romkocsmák a válság pozitívumainak is tekinthetők. Ugyanakkor az sem figyelmen kívül hagyható aspektus, amire Csizmady Adrienne hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok most ugyan szívesen laknak itt, szeretik a környéket, mert pörög, mert zajos, mert zajlik benne az élet, de arra a kérdésre, hogy családos emberként is élnének-e itt, nemmel válaszolnak.

Amint azonban a program során kiderült, ennél fontosabbnak tűnő kérdések is felmerülnek a dzsentrifikáció jelensége kapcsán. Fleischer Tamás a könyvet bemutató bevezető mondataiban például a méltányosságról és a fenntarthatóságról beszélt. Hangsúlyozta, hogy fontos lenne, hogy egy ilyen jól hasznosítható városrészben ne csak azok részesüljenek a terület jótékony hatásaiból, akik felértékelik, hanem a régi lakók is. Ezen kívül szerinte nem csupán az időbeli fenntarthatóság a fontos, hogy milyen problémákat (nem) hárítunk a későbbi generációkra, hanem a területi aspektus is, hogy egy dzsentrifikálódó városrész mit hárít át más, szomszédos területekre.

Csanádi Gábor szerint is a vesztesei felől érdemes magát a folyamatot szemlélni, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy ez csupán az érem egyik oldala. Ebből adódik aztán a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is kellene méltányosságot gyakorolniuk a nyerteseknek? Már csak azért is, mert alapjában véve itt nehezen mozduló folyamatokról van szó, és a nyertesek sem érzékelik igazán a számukra pozitív változásokat. Sőt konfliktusok is inkább köztük, úgymond „családon belül” vannak, ezek kezelésének módja is érdekes kérdés lehet.

Olt Gergely is arról beszélt inkább, hogy elsősorban a válság, de részben a botrányok következtében a vizsgált folyamat más irányt vett ahhoz képest, ahogy kezdődött. Emellett azonban azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy bár sokszor mondják, hogy a dzsentrifikáció következtében a tulajdonosok jól járnak, mert magasabb áron értékesíthetik ottani ingatlanjaikat, nem mindenkinek ez a szempont az elsődleges. Vannak olyan csoportok, akik számára a belvárosi lét fontos funkciókkal bír, például az egyedülálló szülők, akiknek könnyebb egy belvárosi közegből gyerekeiket nap mint nap az iskolába, illetve onnan hazajuttatni, mint kertvárosi környezetből. Ha pedig megszűnnek az ilyen és ehhez hasonló funkciók azok számára, akiknek ez érték lehet, az az egész társadalomra kihatással lehet.

Végezetül pedig szó esett arról is, hogy ellentétben például Németországgal, egészen pontosan Berlinnel, Magyarországon nem alakultak ki azok a közvetítő intézmények, amelyek az állam, illetve az önkormányzatok és a civilek gyenge képviselete között közvetítenek, ez a mediátor funkció sajnos nem létezik a magyar gyakorlatban.

Mint ahogy a címe is mutatja, az Átváltozóban egy változás folyamatát igyekszik tehát bemutatni, s bár tudományos munkáról, szakkönyvről van szó, mégis egész bizonyos, hogy azok számára is érdekességekkel szolgálhat, akik csupán a saját lakóhelyükön és környékén zajló folyamatok összefüggéseire kíváncsiak, na és persze nem kevésbé a romkocsmák rajongói, rendszeres vagy rendszertelen látogatói számára.

Könyvbemutató és kiállítás: Átváltozóban (Csanádi Gábor – Csizmady Adrienne – Olt Gergely), FUGA Építészeti Központ, Budapest, 2013. február 19. 

Pethő Anita

szerző: Pethő Anita
honlap e-mail
Pethő Anita 1980-ban született, kulturális és sportszakíró, újságíró. Irodalomkritikusként elsősorban a fiatal, pályakezdő prózaírók műveivel foglalkozik. Irodalomtörténészi kutatási területei a történelmi regény, a múlt- és traumafeldolgozás, a Kádár-korszak kultúrtörténete. A budapesti kortárs irodalmi élet eseményeinek lelkes krónikása. A nemzetközi profi országúti kerékpársporttal egyaránt foglalkozik napi szinten, újságíró szempontból és kultúraelméleti megközelítésből.