KULTer.hu - Elfértek egymás mellett
37337
post-template-default,single,single-post,postid-37337,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Elfértek egymás mellett

Beszélgetés Grecsó Krisztiánnal és Kálmán Gáborral

Két nagyszerű kérdéseket feltevő házigazda, két beszédes vendég, jópofa anekdoták, emlékezetes bonmot-k, fesztelen csevegés, amely néha komolyabb témákat is érintett, és nem utolsósorban gyakori, harsány nevetés a közönség részéről. Újraindult az Ellenlábas, Benedek Anna és Tamás Zsuzsa beszélgetéssorozata. Az új szezon első vendégei Grecsó Krisztián és Kálmán Gábor voltak.

A korábbi Ellenlábas-esteket nem volt alkalmam látni, így nem tudhatom, más esetekben mennyire határozottan körvonalazódott a meghívott vendégek ellenlábassága, a mostani alkalommal inkább csak két, több mindenben is eltérő szerző volt jelen. Más a habitusuk, pályájuk különböző szakaszán tartanak, mégis akadtak olyan kérdések is az est során, amelyek mindkettőjükhöz egyszerre szóltak.

Közös például az erős referencialitás a szövegeikben és köteteik visszhangja, az ezzel kapcsolatosan időnként felbukkanó bizarr sztorik. Ahogy például Grecsó Krisztiántól még mostanában is bocsánatot kérnek a Pletykaanyu fogadtatása miatt, de akad olyan is, hogy kérik, írja már meg (beszélje ki) a szomszédot, akivel haragban vannak, még fizetnének is érte neki. Kálmán Gábornak is megvolt a Nova fogadtatása során a maga furcsa esete. Valaki felrótta neki, miért nem említi sehol a kilencven éves adatközlője nevét. A válasz egyszerű, mert ezek a történetek fikciók, s ha van is adatközlő, akkor az maga a szerző. Ehhez kapcsolódóan egyébként beszélt arról is, hogy nagyon várja, milyen lesz a szlovák fordítás fogadtatása. Grecsó erre a beszélgetés egy későbbi pillanatában visszatért, megelőlegezve, hogy nem lesz kedvező; azt mondta, akkor fognak majd megbocsátani Kálmánnak, amikor a saját családja történetét is megírja.

A szlovák közeghez, nyelvhez, a Novában előforduló szlovák kifejezésekhez való viszonyáról szólva Kálmán Gábor elmondta, hogy ő nem tudja a magyar valóságot úgy kezelni, mint ahogy például Grecsó Krisztián, neki nehezére esik leírni, hogy Józsi vagy Jocó, viszont ha szlovák nevet ír le, akkor elkezd élni a dolog.

Ugyancsak a nyelvezet, pontosabban egyetlen egy szó, a „Közért” kritikusok szerint problémásnak vélt használata került szóba (egy vidéki ugyanis nem mond ilyet) a Mellettem elférsz kapcsán. Grecsó szerint a narrátor éppen azért érdekes, mert asszimilálódni akar, itt ebben a városban, Budapesten akar élni, és ennek megfelelően ez a szóhasználatban is megmutatkozik.

Részben ebből is következett az idegenség és az otthonra találás témája, amely esetén inkább személyes aspektusok kerültek előtérbe. Kálmán Gábor a gyerekkori folytonos ide-odaköltözések után  most már tíz éve Pesten él, jól érzi itt magát. Grecsó pedig arról beszélt, hogy régebben szerette sajnálni magát, mert a Pletykaanyu miatt kitagadta a szülőfaluja. Aztán amikor már nem foglalkozott ezzel, akkor fogadták vissza. Ezen kívül elmesélt egy történetet arról, hogy már nem tud paradicsomot kacsozni, ezért akadt, aki nem akarta elhinni, hogy tényleg vidéki származású, azt hitte, csak egy marketingfogás az egész, s Grecsó akkor vette észre magán, hogy amit elfelejtett abból az életéből, már nem is akarja újratanulni.

Kicsit jobban koncentrálva a két kötetre, a Novára és a Mellettem elférszre, az iróniára terelődött a szó. Benedek Anna szerint nagyon érdekes, hogy a Novában nem csak az emberek, de valahogy az állatok is degeneráltak. Vajon szándékosan távolította-e el ezzel az eszközzel Kálmán Gábor a valóságtól az elbeszéléseit?  A szerző válaszában úgy fogalmazott, hogy írás közben nem foglalkozott ezzel, bár egyre több helyen hallja, hogy a Nova egy ironikus, burleszk szöveg.

Még mindig az eltávolító iróniánál tartva Grecsó Krisztián a családi emlékezet sajátosságairól beszélt. Arról a helyzetről, amikor úgy őrződik meg valaki ennek a mikroközösségnek az emlékezetében, hogy nem feltétlenül történt meg valóban vele ez vagy az a történet, bár megtörténhetett volna. Az ő esetében ez ráadásul sajátos színezetet ölt, egy regénybeli motívum később a valós családi emlékezet részévé is tud válni. „Nekem családi emlékem egyre több lesz”  mondta.

Benedek Anna rákérdezett arra is, miért éppen a központba került szereplők hangsúlyosak a Mellettem elférszben. Grecsó válasza rövid volt: nem akart aparegényt írni. Ugyanis itt arról is szó van, miről tud írni, vagyis mit tud elengedni, kivel szemben tud megbocsátani. Az apjáról még nem tud írni.

A Nova rossz apa-fiú viszonyairól próbálta Kálmán Gábort faggatni Tamás Zsuzsa, de ez a kísérlet egy kedves jelenetbe fúlt, ugyanis Kálmán ekkor ismert csak rá, hogy tényleg minden apa-fiú viszony rossz a könyvében.

Akadt persze komolyabb téma is a beszélgetés során, ez pedig ahhoz a felvetéshez kapcsolódott, miért is a második világháborúhoz nyúltak vissza mindketten. A két meghívott vendég más-más szempontból közelítette meg a kérdést, mégis egyaránt valami fontosra hívták fel a figyelmet. Grecsó távolról futott neki, elmesélt egy történetet arról, hogy egy irodalmi fesztivál során egy galíciai kisvárosban összetalálkoztak egy idős magyar holokauszt-túlélő asszonnyal, aki megörülvén, hogy magyarokkal találkozott, csak mondta és mondta és mondta a saját történetét. Grecsó azt mondta, ez a folytonos újramondás az egyik módja a traumához való viszonyulásnak. A másik a hallgatás. Ahogyan például nagyapja is hallgat Donról, és helyette neki kell megírnia, elbeszélnie azt, amit a nagyapja elhallgat.

Kálmán Gábor a velünk együtt élő múltról beszélt, arról, hogy gyermekkorában azon a környéken, ahol lakott, még kézzel fogható valóságában volt jelen a második világháború. Gyerekekként talált még fegyvereket is. Ehhez a történethez kapcsolódott az est egyik legjobb mondata. Kálmán nagyapját idézte, aki azt a tanácsot adta arra az esetre, ha a gyerekek találnak valami veszélyes tárgyat: „ha piszkáljátok, akkor csak bottal”.

A beszélgetés végén Tamás Zsuzsa a titkok adagolásának módjáról kérdezte vendégeit. Grecsó Krisztián úgy fogalmazott, hogy gyáva a saját regényével kapcsolatban, s ezzel nem annyira a titkok regénybeli, hanem például a felolvasóesteken történő adagolására célzott. Kálmán Gábor pedig azt mondta, nem tudja, jól adagolt-e, számára egyszerűen az volt a fontos, hogy a saját figyelmét fenntartsa.

A figyelem fenntartásával ezen az estén nem akadhatott sok gond, sem az aktív résztvevők, sem a hallgatóság részéről.  Az Ellenlábas idei első estje egy igazán jól sikerült beszélgetés volt.

Ellenlábas – Beszélgetés Grecsó Krisztiánnal és Kálmán Gáborral, Nyitott Műhely, Budapest, 2013. január 15.

A fotókat Árvai András készítette.

Pethő Anita

szerző: Pethő Anita
honlap e-mail
Pethő Anita 1980-ban született, kulturális és sportszakíró, újságíró. Irodalomkritikusként elsősorban a fiatal, pályakezdő prózaírók műveivel foglalkozik. Irodalomtörténészi kutatási területei a történelmi regény, a múlt- és traumafeldolgozás, a Kádár-korszak kultúrtörténete. A budapesti kortárs irodalmi élet eseményeinek lelkes krónikása. A nemzetközi profi országúti kerékpársporttal egyaránt foglalkozik napi szinten, újságíró szempontból és kultúraelméleti megközelítésből.

KULTprogramok

<< 2019. ápr. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum